Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1928 május 4-én, pénteken. 109 népiskolai objektumot meg- is épitettem, (Élénk éljenzés és taps.) de nem szavakkal, hanem tettekkel. Mert ha a szó gabonaszem lenne, amelyből lisztet lehet őrölni, és ha az izgatás kovász lenne, amellyel kenyeret lehet dagasztani, akkor vajmi sok bőbeszédű honfitársaink igen nagy hazafiak lennének. De amig egy csodamolnár vagy csodapók ki nem eszeli, hogy szavakból és izgatásból hogyan jön létre a magyar nemzet számára Ízletes szép cipó, addig a szó és lelkesedés semmit sem használ, sőt ministeri ajkakról egyenesen végzetes és veszedelmes, mert a nemzetben azt a csalóka látszatot kelti, hogy itt nagy akciók folynak, hogy nyugodtak lehetünk, hogy a minister kezében minden jó kézbe van letéve, mert lelkesedik, beszél, szónokol, — az életben azonban nem történik semmi. A ministeri szó rövid lejáratú váltó, amelynek kimondását tettnek kell követnie. (Ugy vten! Ugy van!) Én tehát csak akkor kezdtem beszélni arról, hogy itt nagy népiskolai akcióra van szükség, amikor megvolt a biztosságom abban a tekintetben, hogy a szót majd tett is követni fogja. (Élénk helyeslés.) Ez az első ciklusa az én hat évi ministerségemnek befejezést nyert. (Zaj. — Sándor Pál: Rettentő kritika a kollégákról!) Kérem, elfogadom a kritikát. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Régi barátom Sándor Pál, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) engedjen meg nekem egy kérdést. Azt hiszem, hogy eddigi fejtegetéseimben minden pártpolitikai momentumot mellőztem. (Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk! — Sándor Pál: Elismerjük! — Esztergályos János: Működésben a fúró!) Talán nagyrabecsült barátom Ernszt Sándor rázza is a fejét, (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) mert jobban szeretné, ha világosabb vallomást teszek világnézeti tekintetben. De én csak általános nemzeti szempontból beszélek, csodálkozom tehát, hogy a túloldalról engem megszakítanak egy tisztán logikai gondolatmenet fonalának konzekvens követésében. (Halljuk! Halljuk!) Ez az első idő, a mentés három esztendeje befejezést nyert akkor, amikor sikerült átvezetnem a, magyar kultúrának hajóját a Takarékossági Bizottság aknamezőjén — egyik-másik egyetemnek, vagy nagy intézménynek elvesztése nélkül, — (Helyeslés. — Gömbös Gyula: Remélem, a bizottság fog felrobbanni!) ahol csak egy támogatóm volt, aki e teremben foglal helyet, Ugrón Gábor t. barátom, aki hervadhatatlan érdemeket szerzet azzal, hogy a kulturális tételek védelmében engem támogatott, amint erre később bátor leszek részletesebben rámutatni. Azután Kálllay Tibornak és Bud Jánosnak sikerült keresztül vinnie a ministerelnök vezetése alatt a szanálást. (Berlki Gyula: Budot ne védelmezze a minister ur! — Zaj- — Halljuk! Halljuk!) Ez lehetővé tett számomra egy második hároméves ciklust, amely után 1924—28-at követően ez a negyedik értékálló pengős budget, amellyel ez a ciklus bizonyos fokig lezáródott. (Folytonos zaj % — Halljuk! Halljuk!) Ez lezárása egy hároméves ciklusnak és bevezetése — amennyiben bizalmával a t. Ház megajándékoz — további r munkálkodásomnak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Amikor én a kultusztárcát átvettem, nagyon jól láttam, hogy mit kell tenni, — hiszen ezekben az ügyekben nőttem fel ^segédfogalmazó koromtól kezdve, de mégis a sorrendet meg kellett állapitanom. Ebben a tekintetben két ciklusba» két időkörre osztottam a tennivalókat. Az első időkör azzal a budget-vel, amelyet most képviselni szerencsém van, jóformán KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. be is fejeződik és hálát adok a jó Istennek azért, hogy megadta programmomnak egyik részét egészen ós téliesen be is fejezhettem. (Élénk éljenzés.) Engedje meg a t. Ház, hogy most ezzel a szanálás óta lefolyt három, évvel — ha ezt a budget-t hozzávesszük, négy évvel, amelyből egy most következni fog — elvégzett munkáról a nemzet szine előtt itt egészen nyilvánosan beszéljek. (Halljuk! Halljuk!) Az első tennivaló volt a háború által befejezetlenül maradt építkezések befejezése és a háború következtében hajléktalanná váílt nagy intézmények elhelyezése. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy miikor a háború kitört, ebben az országban minden épitkezés megállt. Akkor volt épités alatt a debreceni egyetem, amelynek klinikái fel voltak épitve, tető alatt voltaik. Megállitották a munkát és igy álltak a munkák egészen addig, amig éín a hatalmat átvettem. És ha épen arról a részről, ahol a munkát megállitották, ma kritizálnak engem, erre azt a választ adom, hogyha nem állították volna meg a munkát, akkor nem kellett volna 79 millió, hanem jó 9 millióval kevesebb, épen a debreceni egyetemre való tekintettel. (Úgy van! Ugy van!) A kritikával nagyon óvatosnak kell lenni. Itt van a pécsi egyetem, amely menekült Pozsonyból. Ennek hajlékot kellett hogy adjunk. Itt volt az Országos Levéltáir óriási épülete, amely útlevél-hivatal volt és kaszárnya. Az okleveleket — ezer év töirténete — át kellett oda szállitani, különösen, amikor a jelen sivár volt, amikor kétes volt a jövő és minden erőt abból az ezeréves történelemből merítettünk, amelynek emlékei az Országos Levéltárban vannak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Konkoly gyönyörű alkotása, az ógyallai csillag-vizsgáló hajléktalanná, vált, el kellett helyezni a Svábhegyen. Ma már megvannak az épületek, a kupolák és a nagy refraktor. A nagyváradi bábaképző, az alföldi bábaképző hajléfktalanná vált. El kellett azt helyezni Szolnokon. Befejezetlenül^ maradt ( a kiegyezés során egy óriási építkezés 1 , a kisvárdai és ferencvárosi gimnázium, be kellett azokat fejezni. Én azt hiszem, (botorság lett volna az, hogy bármilyen újba kezdjünk addig, mig a megelőző kor alkotásai nincsenek befejezve. Hogy milyen erőfeszítéseket kellett tennem csak a debreceni egyletem befejezésére és azért mit szenvedtem, annak csak a jó Isten a megmondhatója. És talán még ma is igazságtalanok velem szemben, de most nemrégen itt volt Cippico Antonio olasz szenátor, gróf Durinivel együtt lelátogattak Debrecenbe. Cippico olasz szenátor egyike azoknak a férfiaknak, akiket Olaszország külföldre küld. Scialoja szenátorral együtt a Népszövetségben is ő képviseli Olaszországot. Ismeri egész Európát és azt mondotta, egy olyan telepet, mint a debreceni egyetemi telep, ő egész Európában nem látott es hogy ez becsületére válik a magyar alkotóerőnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy becsületére válik Korb Flórisnak, becsületére válik Balogh Jenőnek, aki megkezdette és azt hiszem valamelyes részünk nekünk is van ebből a dicsőségből, akik azt befejeztük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És higyjék el, hogy minden propagandaröpiratnál és szónál nagyobb kapacitáló ereje van a tetteknek és a tényeknek. (Sándor Pál: Ez már igaz!) Ha objektiv idegenek idejönnek és látják, hogy ebben a katasztrofális helyzetben is mire volt képes a magyar alkotóerő, akkor azt fogják mondani, hogy igazságtalanság történt Trianonban ezzel a nemzettel, úgyhogy és meg vagyok 17
