Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Az országgyűlés képviselőházának 16, Iával egyenlő, (ügy van! a jobboldalon. — Karafiáth Jenő: Rémregény a mai mozi!) T. Ház! A film és a szinház között szerény véleményem szerint az a különbség, mint ami egy Jókai-regény és egy detektiv-dráma között fennáll. Van ebben a harcban még egy szempont, amelyet figyelmen kivül hagyni nem lehet, az tudniillik, hogy Amerikában és Németországban, a filmgyártás hazájában, a film második exportcikké lett. Ezer és ezer munkásnak nyu.it kenyeret és megélhetést, a kivitel terén óriási módon javítja a kereskedelmi mérleget és szaporítja az adóalanyok számát. Mit látunk ezzel szemben nálunk? Romboló erkölcsi hatást az egyik oldalon és minthogy íilmgyárátsunk nincs, ^évenként másfélmillió dollárnak szerzői jog-díj címén való kiszivárgását az országból. (Esztergályos János: Petrovácz is tévedett, ön is tévedhet!) T. képviselőtársam, ebben a számban nem tévedek, méltóztassék megnézni az adatokat, én önnek szivesen szolgálok bővebb felvilágosítással. A múlt esztendőben másfélmillió dollár ment ki az, országból tisztán filmekért. Mi maradt itt helyette? Egypár elkopott filmszallag az egyik oldalon és romboló erkölcsi hatás a másik oldalon. (Láng János: Magyar vidéken veszik fel a filmeket és odakünn dolgozzák ki és nem nyújtanak kenyeret a magyar munkásnak! — Sándor Pál: Sok magyar dolgozik künn!) Hogy ez erkölcsi nevelőhatás elmaradásán kivül mit jelent ez a kereskedelmi mérleg szempontjából, azt ebben a testületben fejtegetnem felesleges. Ezzel szemben mindent el kell követnünk, hogy ifjusásruník lelkét ettől a megmételyezéstől megóvjuk. (Upy van a jobboldalon.) A védekezés módja kettős. Méltóztassék ebben a versenyben, amely a színházak és a mozik köziött folyik, a színházat minden eszközzel felruházni arra nézve, hogy e versenyfutásban a pálma az övé lehessen. Szerény nézetem szerint, ha lehet a fiatalságot, a középiskolák hallgatóit arra kötelezni, hogv havonta egy-egy film bemutatásán kötelezőleg megjelenjenek, méltóztassék kötelezni a középiskolák hallgatóit és vezetőit arra, hogy irodalomtörténeti előadásaik során eery Jókait, egy Mikszáthot, egy Vörösmartyt, Madáchot vagy Kisfaludyt egy-egy darabjuk révén ott a szinmdon is megismerhessenek. (Karafiáth JenŐ: Vissza kell állítani az ifjúsági előadást!) Ezzel elérjük azt, hosry egyrészt az ifjúság nevelődni és művelődni fog, másrészről pedig azt is, hogy a vidéki társulatokat, ahol arra olyan nagy szükség: van, kötelezni tudjuk arra, hogy klasszikus repertoirt tartsanak álandóan műsoron. Ez a vidéki társulatoknál, a vidéki színházaknál, — nem mondom, hogy az ő hibájából — minthogy anyagilag erre képtelenek, teljesen hiányzik. A védekezés egy másik módja a német példa egyszerű bevezetése. A mozik jövedelmének valami módon való megadóztatása a szinház és színművészet céljaira. Én konkrété és részletesebben ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akarok. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. kultuszminister ur bölcsessége, mely a nagy horderejű problémák megvitatásától és megvalósításától elzárkózni nem szokott, támogatva két igazán kiváló munkatársának, Kertész Róbert államtitkárnak és Fülei-Szántó Endre ministeri titkárnak tudásával és tapasztalataival, bizonyára meg fogja ebben a kérdésben is találni azt az utat, amely a nemzet egyetemes érdekeinek legjobban megfelel. Igen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a kultusztárca művészeti részét illetőleg a magam töredékes gondolatainak igénytelen ki». ülése 1928 május 4-én, pénteken. 105 fejezést adni. Ha ezzel egyrészről a legcsekélyebb mértékben is sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy m eg győzzek mindenkit e tárca és a művészeti rész óriási fontosságáról, másrészről pedig sikerült elérnem azt, hogy a művészeti kultúrát visszaállítsuk arra a helyre, amelyet ez a kultúra rendeltetése, hivatása, múltja és tradíciói alapján megérdemel, teljesen és tökéletesen elérteni célomat. „ Egyébként pedig, minthogy erre a célra semmiféle áldozatot soknak nem tartok, másfelől pedig az igen t. kultuszminister ur személye és eddigi működése alapján iránta a legteljesebb bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kíván szólni! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Klebelsberg Kuné vallás- és közoktatásügyi minister: T. Képviselőház! Nagyrabeesült barátom, Parkas Elemér szép fejtegetéseiben művészeti kultúránkkal foglalkozott s így meg fogja engedni az én t. barátom, hogy némileg: eltérve^ a parlamenti szokástól, én ne azonnal reflektáljak felszólalására, hanem ott, ahol a művészeti címekről, a kultusztárca művészeti címeiről lesz szó. __ Igen t. barátom, az előadó ur, összefoglaló beszédében olyan rendszeresen ismertette a kultusztárca egész struktúráját, számoszlopait, hogy engem felmentett az alól a bizonyos fokig hálátlan feladat alól, hogy ennek a költségvetésnek részleteivel behatóbban foglalkozzam és lehetőséget es alkalmat nyújtott nekem arra, hogy egyfelől visszapillantást vessek a legutóbbi hat évre, hatéves ministerségemre, másfelől pedig kifejthessem azt, hogy a jövőre nézve mik a kultúrpolitikai céljaim. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Immár hat éve annak, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy a ministerelnök, az ország vezető államférfiának előterjesztésére, az államfő a parlament többségének bizalma alapján rámbizta Magyarország közoktatási ügyeit. Hat éve annak, hogy ezeknetk a felelős szerveknek közvetítésével a nemzet reámibizta pénzét, a nemzet a kultúrpolitika terén reámbizta a maga hatalmát és így joggal elvárhatja tőlem minden magyar ember, hogy mondjam meg, hogyan sáfárkodtam ezzel a hatalommal és ezzel a pénzzel minő célokat követtem ezalatt a hat élv alatt és Isten segítségével minő eredményeket sikerült munkatársaim támogatásával ezen a téren felmutatnom. Nem lenne azonban teljes a kép, ha én csak egy visszatekintésre szorítkoznám, ha csalk a multakról beszélnék. Egy parlamentárisán kormányzott ország joggal elvárhatja alkotmányos ministerétől, hogy ne autokrata kusan s ne a despotikus államok politikai methodikája szerint fait accompli elé állítsa az országot, hanem előbb mondja meg, hogy milyen utakon kivan járni, hogy igy a nyilvános kritika során alkalom legyen arra, hogy a minister terveivel szemben állást foglaljon még olyan időpontban, amidőn egy esetleg elhibázott koncepció korrigálása anyagi áldozat nélkül lehetséges. (Helyeslés.) Ezért egyfelől visszapillantást óhajtok vetni az elmúlt hat esztendőre, másfelől programmot óhajtanék adni arra az időre, amely nekem ebben a székben esetlég még adva van. (Halljuk! Halljuk!) A lefolyt hónapok Kossuth Lajos nemes egyénisége emlékének jegyében állottak. Ez a körülmény arra inditott engemet, hogy lapoz-