Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 93 Hogy ezt miért kell önöknek kifogásolniuk, azt én nem tudom megérteni (Éri Márton: Miért haragszik ?) Azzal kauesolatban, hogy ezekben a külföldi iskolákban magyar ifjak tapasztalatokat szereznek, azt az óhajt kivánom felhozni, hogy a közoktatásügyi minister ur helyesen cselekednék, ha ilyen külföldi tanulmányutakra, amikor erre alkalom adódik, időközönkint munkásokat is küldene. Az alkalom ezidő szerint is megvolna. Amint képviselőtársaim is tudják, Kölnben nemrégiben nyitották meg a Presse-kiállitást. Ez a nemzetközi nyomtatványkiállitás nagyon érdekes és tanulságos. Azt hiszem, ha ilyen alkalmakkor, ilyen esetben jelentkeznek — és jelentkeznek is egész szép számban — olyanok, akik látókörüket szélesbiteni kivánják, akik tanulni akarnak, ha jelentkeznek szakmunkások és az illetékes ministerhez fordulnak, hogy tegye lehetővé, hogy ők arra a kiállitásra tanulmányozás céljából eljuthassanak, akkor helyes volna, ha a minister ur ezt a törekvést támogatná. Alátámasztani kivánom ezt az óhajt azzal, hogy az érdekelt munkásság, sőt a főnökség is a városházához is fordult ós ott már egész rövid utón a dolgot el is intézték, (Éri Márton : Itt is meg kell próbálni!) A próba megvan, csak nagyon sokáig várakoztatja az illetékes minister ur az érdekelteket, mert addig esetleg a kiállítást megint lezárják, amíg itt a ministeriumban a kérdést elintézik. Azért hozom a kérdést ide, hogy ha esetleg feledésbe ment volna a dolog a ministeriumban, ezekután talán mégis meggondolják ott a dolgot és lehetővé teszik, hogy ezt a törekvést, amely azt hiszem nemcsak méltányos, de indokolt is, a minister ur támogassa és a lehetőség szerint kedvezően intézze el Amikor kultuszügyről van szó, mindenkor nagyon sok szó esett és esik a leventekérdésről. (Hátijuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ne legyenek olyan kíváncsiak, nem fogok arra a térre menni, amelyre Malasits barátom ment, mert ő már ezt elintézte. (Éri Márton : Jó is lesz !) Jó is lesz Î Miért % (Éri Márton : Azért, mert nem ugy van, ahoay mondta !) Akkor az urak abban a helyzetben lehetnek, hogy megcáfolják, amit mondott. (Éri Márton : Persze, hogy megcáfoljuk !) De joga van elmondani, amit erről a kérdésről tud és gondol. (Éri Márton : Ezt senki sem tagadja.) Én a munkás-sportról akarok beszélni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mert ha mi a leventekérdésről beszélünk, az igen t. túloldal mindig ugy állitja be ezt a kérdést, mintha a munkásság ellensége volna a testnevelésnek. (Éri Márton : Csak a vezetők! Nem a munkásság!) Bocsánatot kérek, annyira megy a sport a munkástáborban is, hogy ebben a tekintetben igazán panasz nem lehet, hiszen már minden műhelyben, minden munkahelyen külön-külön sportklubbok alakulnak, és mindent elkövetnek, hogy a munkások között a fiatalság a sportnak hódoljon. Ha látjuk a testnevelést abban a formájában, ahogy a munkások saját felismerésük következtében űzik, mivel tudják, hogy a sportolás egészséges, hogy ez az ő egészségüknek alátámasztásához szükséges, és ha a kultuszkormányzat és az igen t. többség annyira hangsúlyozza, hogy igenis a sport sok tekintetben szükséges az embernek, akkor tovább kell mennie egy lépéssel és mindent el kell követni, hogy a munkaidő megrövidüljön, hogy a munkások szabad időt nyerjenek, hogy a munkabérek rendesek, megfelelőek legyenek, hogy ugy élhessenek, hogy ezt a > portot tudják is ugy gyakorolni, hogy ennek azután meglegyen az az eredménye, amelyet ettől várunk. Egy másik hasonló kérdés, amely szintén ide tartozik, a dalárdák kérdése. A munkásdalárdák ügye nálunk Magyarországon nem a kultuszministerhez tartozik, hanem a belügyministerhez, tehát a rendészeti ügyosztályhoz. Ott nem azt nézik, hogy szépen énekelnek-e, hogy a hangok a művészetnek megfelelnek-e, (Éri Márton : Hanem azt is, hogy mit énekelnek!) hanem azt nézik, hogy mit énekelnek. (Éri Márton : Az természetes! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hiszen nem énekelnek titokban. Ha egy dalárda fellép, az hirdeti falragaszokon és körlevelekben, meghivókon, hogy nyilvános helyen fellép és bemutatja, hogy mit tud. Oda kiküldi - ami önök szerint egész természetes — a rendőrség a maga embereit, meghallják tehát azokat a dalokat, amelyeket ott közreadnak. Nem lehet arról szó, hogy azok valahol eldugott helyen, pincében énekelnének, (Éri Márton : Miért nem 1) annak igazán nem volna semmi értelme, hanem ők nyilt helyen énekelnek. Akkor miért kell őket ebből a szempontból elbírálni és nem inkább abból a szempontból, hogy az a nemes dal megfelelő interpretációban kerüljön azok elé, akik azt szivesen hallgatják. De nem, nálunk az ilyesmit, mert munkásokról van szó, mindig abból a szempontból, mindig azon a szemüvegen keresztül nézik, hogy mindenekfelett a rend és mindig az a rend, amely uralkodik. Mert ez a rend is nagyon sokszor változik. Már ebben az országban is eléggé változott és fog még változni. Ezeket tartottam szükségesnek ennél a tárcánál elmondani. Ha nem vagyunk egyoldalúak, akkor, ismétlem, meg kell állapitani azt, hogy az utóbbi években az iskolák, a népiskolák terén is haladás jegyezhető fel. Ha idővel mégis azt fogjuk tudni mondani, hogy az analfabéták száma már kevesebb és ha az igen t. közoktatásügyi minister ur kiszámítja, hogy 1931-ben már körülbelül százezerrel több gyermek fog iskolába járni, mint ezidőszerint, ez bizonyára örvendetes dolog, de mégis örvendetesebb volna, ha a minister ur mindent elkövetne a tekintetben, hogy a nyolcosztályos elemi iskolát végre megcsinálja, mert 60 éves jubileumot ülni, azzal dicsekedni, s megállapítani azt, hogy ezt még mindig nem tudtuk megcsinálni, ez olyan állapot, amellyel tényleg és igazán nem lehetünk megelégedve. Ha azt akarjuk, hogy minden gyermek iskolába járjon, akkor az államnak az iskolaépitkezések terén többet kell áldoznia, mint eddig áldozott. Meg kell teremteni a nyolc elemi osztályt azért is, mert ebbe az iskolába be kell vezetni az ingyenoktatást és mindazoknak, akik rászorulnak, iskolaszereket és iskolakönyveket kell rendelkezésre hocsátani. Ha ez meglesz ebben az országban, ha ezt meg fogjuk csinálni, akkor mondhatjuk, hogy már nem állunk olyan távol a nyugati államoktól. Addig azonban, amig ez meg nem lesz, mindig azt kell Magyarországról megállapítani — legalább ezen a téren — hogy maradiak vagyunk. (Éri Márton: Ez nem áll!) Épen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előttünk levő költségvetést elfogadjam. Elnök : Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. A pénzügy minister ur óhajt jelentést tenni. Bud János pénzügyminister : T. Ház ! Tisztelettel beterjesztem a vámtarifáról szóló 1924. évi XXI. te. 2. §-a alapján tett intézkedésekről, továbbá a megtorló vámok alkalmazására vonatkozólag kiadott kormányrendeletről szóló jelentést. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni s tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz kiadni. Elnök : A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a pénzügyi bizottságnak. Megteszem elnöki előterjesztéseimet.