Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

Az országgyűlés képviselőházának It megmaradt velünk abban a barátságos jó viszonyban, mint eddig. A viszonyok ugy hozzák magukkal, hogy nehézségek állanak fenn gazdasági kapcsolatainknak kiépitésében, amennyiben a mi agrár érdekeltségünk beleütközik a német, erősen elzárkózó agrár vámrendszerbe, remélem azonban, hogy az őszre tervezett tárgyaláson kölcsönös jóakarattal kielégítő eredményhez fogunk jutni. Franciaország a háború utáni szerződésből keletkezett helyzetre való tekintettel sok kérdésben nehezen foglalhat el reánk kedvező álláspontot, annak dacára örömmel állapithatom meg, hogy az utóbbi időben több kérdésben megértést tanúsított Magyarország nehéz helyzetével szemben, ami viszonyunkra és annak jövőbeni fejlődésére jó hatással volt. (Tetszés.) A lengyel és magyar társadalmi szervezetek sűrűbb és szivélyes érintkezése lényegesen hozzájárul a Lengyelország és Magyarország közötti barátságos viszony megerősítésé liez és a májusra tervezett, a fennálló kereskedelmi szerződésünk módosítására irányuló tárgyalások remélhetőleg hozzáfognak járulni a gazdasági kapcsolat élénkítéséhez is. Igyekeztünk kulturális és társadalmi téren közelebb jutni a többi nemzetekhez is, hogy a szellemi érintkezés által Magyarország és a magyarság céljai, nehézségei és fájdalmai ismeretesekké váljanak és megértésre találjanak. Az itthoni társadalmi szervezetek által buzgón támogatva erre igyekeztünk a békeszerződések által érintett török és bolgár nemzeteknél, valamint a fajrokon finn és észt népeknél, akiknek képviselőit legközelebb fogjuk nagy örömmel üdvözölhetni fővárosunkban. T. Ház! A most röviden Összefoglal lakban benne van egyúttal a tájékoztatás a magyar kormánynak olyan kérdésekben elfoglalt álláspontjáról is, amelyek részben az általános vita során, részben pedig most a külügyi vita során merültek fel. E mellett azonban magam részéről súlyt helyeznék arra, hogy reflektáljak még egyes olyan konkrété felmerült kérdésekre is, amelyek a vitában szóvá tétettek. Tekintettel azonban arra, hogy immár 6 óra elmúlt (Felkiáltások a jobb- és baloldalon : Halljuk ! Halljuk !) és a Ház még ma interpellációkkal kivan foglalkozni, azt hiszem, hogy célszerűbb, ha holnap reggel a részletes vita megkezdésénél fogok ezekre az egyes kérdésekre kitérni, (Helyeslés.) úgyhogy ehhez kérem a t. Ház szives hozzájárulását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felől és a középen.) Elnök : Miután az előadó ur nem kivan szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A tárgyalásra szánt idő néhány perccel már lejárt, miután azonban a külügyi tárca költségvetését általánosságban letárgyaltuk, óhajtanám a kérdést általánosságban szavazásra feltenni, amennyiben ez a t. Ház egyetlen tagjánál sem találna ellenvetésre. (Kabók Lajos : Házszabályellenes!) Ha bárki kifogásolja a szavazást, azt elhalasztom. (Esztergályos János : Nem kifogásoljuk, csak házszabályellenes!) Erre tekintettel, a napirendre szánt idő lejártát konstatálva, a vitát megszakítom és javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1928/29. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ennélfogva igy mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Első interpelláló Kabók Lajos képviselő ur. >. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 87 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a belügy minist er ur az alája rendelt hatóságokat a gyülekezési jog elfogulatlan kezelésére utasítani 1 Van-e tudomása a belügyminister urnák a szarvasi járás főszolgabírójának 1503/1928. sz véghatározatáról, amelyben a március 25-ére bejelentett nyilvános népgyűlést betiltja azzal az indokkal, »mert Kondoroson a szociáldemokrata párt 6 évvel ezelőtt Vági Istvánt képviselőnek jelölte« stb.? Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Kabók Lajos : T. Képviselőház ! A gyülekezési szabadságot ért ujabb sérelmet kell ismételten szóvátennem, amely a szarvasi járás főszolgabirája részéről hozott véghatározat folytán esett meg. Ugyanis Szarvason ez év március hó 25-én nyilvános népgyűlést akartak tartani az ottani szociáldemokrata érzelmű munkások. Ezt annak rendje és módja szerint bejelentették a főszolgabírói hivatalnak, a főszolgabírói hivatal pedig véghatározatában erre a gyűlésre az engedélyt nem adta meg. Az indokolásban eddig még nem hallott, eddig véghatározatba még sohasem foglalt magyarázatot adott. Az indokolásban ugyanis azt irja a főbiró ur, hogy (olvassa) : »így kellett határozni, mert Kondoroson a szociáldemokratapárt azóta, hogy Vági Istvánt jelölte képviselőjévé és az„ő szellemében tevékenykedett, a közlakosság előtt olyan ellenszenves hangulatot teremtett, hogy a nyilvános népgyűlés zavartalan lefolytatása biztosítottnak annál kevésbé látszik, mert a rendelkezésre álló karhatalom erre elégtelen és igy a gyűlés engedélyezése rendészeti szempontból felette aggályos.« Olyan furcsa indokolás ez, amely semmi körülmények között sem tartható és indokolt, Az 1922-ben lezajlott általános képviselőválasztások alkalmával volt a Igyomai kerület jelöltje Vági István. Azóta csaknem hat esztendő múlott el és ma hat esztendő múlva a gyűlés betiltására azt használja fel indokul a főszolgabíró ur, hogy hat esztendő előtt Vági István jelölt volt ott és hogy Vági István jelölése kapcsán olyan felfogás, olyan hangulat alakult ki, amely nyilvános gyűlés tartására nem alkalmas, egyébként pedig a rendelkezésre álló karhatalmat sem tartja elegendőnek, hogy a gyűlés zavartalanul folyhasson le. Különösen szóvá kell ezt tenni akkor, amikor a ministerelnök ur debreceni beszámolója után vagyunk, amikor a ministerelnök ur arról beszélt, hogy a gyülekezési szabadságot rendezni akarja és hogy ezentúl mindenki reménykedhetik abban, hogy az egyesülést és a gyülekezést nem fogják érni azok a sérelmek, amelyek eddig érték. És ime most március 22-ről keltezett főszolgabírói véghatározatban olyan frappáns sérelem esett az egyesülési és gyülekezési jogon, amellyel nem hiszem, hogy bármelyik képviselőtársam is egyetértene. Épen azért kellett ezt szóvá tenni, hogy a belügyminister úr itt a Ház nyílt ülésén mondjon véleményt, vájjon egyetért-e ezzel a főbirói véghatározatta!, avagy pedig azt olyannak tartja, amely minden körülmények között reparációra szorul és ilyen irányban meg is teszi a szükséges intézkedést, hogy a jövőben hasonló indokolással ne tiltsanak be gyűlést. (Esztergályos János : A magyar szolgabiróval még a belügyminister ur sem bir, — Jánossy Gábor : De a törvény bir velük!) Ez a gyűlést betiltó véghatározat annál is inkább érdekes, mert kezeim között van egy másik, ugyancsak a szarvasi főszolgabirótól szár-