Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

88 Az országgyűlés képviselőházának mázó gyűlést engedélyező véghatározat, amely az előbbivel ép ellentétesen, ott Kondoroson egy nyilvános politikai népgyűlést engedélyezett, még pedig a múlt év november hó 28-án kelt véghatározat alapján december hó 4-re. Akkor azokat az indokokat, amelyeket négy hónappal később szükségesnek tartott a főszolgabiró ur megállapítani, nem tartotta szükségesnek megállapítani. A múlt év december havában nem volt olyan hangulat Vági István ielöltsége révén, mint amilyen hangulatot most négy hónappal később a főszolgabiró ur megállapít. Épen ez a sajátságos és különös és ebből azt lehet következtetni, hogy ugy látszik, az egyes közigazgatási hatóságok már azt sem tudják, hogy milyen indokok alapján tiltsanak be gyűléseket. Sokszor a leglehetetlenebb, a legtarthatatlanabb indokok alapján történik meg egyes gyűlések betiltása. Ismételten hangsúlyozom, hogy feltételezem, hogy a belügyminister ur ezzel nem ért egyet és a belügyminister ur sem tűri meg azt, hogy a gyülekezés ilyen módon legyen megakadályozva és épen ezért reménykedem abban, hogy a belügyminister ur olyan intézkedést fog tenni, amely a jövőben minden gyülésbetiltást megakadályoz. Ez alkalommal meg kell említenem még azt is, hoyy ugyancsak a szarvasi járás főszolgabirája március 15-ére egybehívott nyilvános gyűlést, jobban mondva nem is gyűlést, hanem vacsorát sem engedélyezett és itt a megokolát-ban ezt mondja, (olvassa) : »így kellett határozni, mert a bejelentésből nyilvánvaló, hogy a kondorosi szociáldemokrata csoport vezetősége, bár vacsorával egybekötve, de mégis lényegileg pártösszejövetelt kivan tartani, már pedig a nemzeti ünneppé avatott március 15-én, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy napján pártösszejövetelek megtartását nem tartom megengedhetőnek.« Hogy ezt miként lehet értelmezni, mire lehet magyarázni, azt egyáltalán nem tudom, mert hogy Írásban merje adni egy főszolgabiró azt, hogy épen a szabadság, testvériség és egyenlőség nagy ünnepnapján — mint azt véghatározatában ő is megírja, — ne legyen szabad pártösszejövetelt tartani, ez egyáltalán nem nevezhető egyesülési szabadságnak, midőn egymásután következő ilyen véghatározatokat produkál egy közigazgatási hatóság vezetője, szükségesnek tartattam ezt az ügyet idehozni, mert szükségesnek tartom, hogy a nagy nyilvánosság hallja a belügyminister ur válaszát és hallja azt, hogy a belügyminister ur milyen intézkedést kivan tenni ebben az itt általam felhozott ügyben. Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Scitovszky Béla belügyminister : T. Ház ! Az igen t. interpelláló képviselő urakat már több izben kértem arra, hogy ilyen konkrét ügyekkel ne méltóztassanak a Ház elé jönni. Az én hivatalom tulajdonképen nem itt, hanem a ministeriumban van. Ezeket a kérdéseket bürokratikus utón sokkal gyorsabban és talán sokkal jobban is tudom elintézni. Mirevaló ilyen konkrét ügyben itt az ország és a világ szine előtt tárgyalni ? Hiszen bagatel jelentőségű, hogy a rendőrhatóságok az egyes gyűlések megtagadását vagy engedélyezését milyen indokolással látták szükségesnek az érdeklődőknek és kérvényezőknek kikézbesiteni. Itt is a képviselő ur egy ügyben interpellál és azután előhozakodik még más ilyen ügyekkel. (Esztergályos János: Sok van minister ur !) Megengedem, hogy sok van, hiszen a képviselő urak majd előhozakodnak velük. Nem is az a céljuk, nem is azt akarják elérni, hogy ezek az ügyek megfelelően rendeztessenek, (Esztergályos János : Pedig ez a fő cél ) mert nagyon jól tudják, hogy ezen az utón nem lehet ezeket a dolgokat rendezni, (Esztergályos János : Ez acél ! Hadd piruljanak 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. a nyilvánosság előtt ! Segítségére akarunk menni a minister urnák !) A képviselő uraknak egészen más a céljuk. Ebben a tekintetben azonban a képviselő uraknak nem állhatok rendelkezésére. Minden olyan konkrét ügyben, amely megfellebbezhető, legjobb belátásom szerint fogom ezeket az ügyeket elbírálni, amint azt nem ma először, hanem minden egyes alkalommal bátor voltam megemlíteni. A jelen esetben koncedálom, hogy az indokolás nem egészen megfelelő, de azt a célt, amelyet el akartak érni, helyes indokolással is elérhették volna, mert itt nem Vági választása miatt történt tulajdonképen az elutasítás, hanem a kérvényezők személye miatt. (Kabók Lajos : Az a mellékes indok!) Elsősorban Mladoniczky György miatt. És itt az a lényeg, hogy ezek a szociáldemokraták 1922-ben vágisták voltak, ujabban szociáldemokratáknak vallják magukat, ellenben egész tenorjuk, egész agitációjuk nem a képviselő urak pártjának programmját, hanem Vági István pártprogram m ját hirdeti. (Kabók Lajos: Ne féltsen bennünket.) Ez a bizonyos Mladoniczky anynyira meggyülöltette magát Szarvason, hogy abszolúte nem akar az ottani közvélemény róla tudni, és a rendőrhatóságok tudván azt, hogy az ő személye ellen ilyen gyűlölet van, nem akarták a gyűlés engedélyezésével a rend és béke megzavarását. Hogy ez mennyire így van, hogy rzt az igen t. Mladonitczky urat mennyire kedvelik ott, annak bizonyítéka az is, hogy hosszú időre kénytelen volt abból a községből eltávozni, hogy magát a népdüh alól ki tudja vonni. A képviselő ur más indokolással hozza ide egy gyűlésnek engedélyezését. Ott Kondoroson vaíószinüleg nem Mladoniczky kérte a gyűlés engedélyezését. Ez az indoka annak, hogy ott megengedték. Itt azért nem engedték meg, mert Mladoniczky kérte, Kondoroson pedig; megengedték, mert nem Mladoniczky kérte. Ebből méltóztatnak látni, hogy a képviselő urak nem helyes nyomon járnak és ebben az ügyben kénytelen vagyok helyeselni a rendőrhatóság eljárását annak ellenére, hogy az indokolást magam sem tartom helyesnek, mert az általam felhozott indokok alapján sokkal helyesebben tudta volna a gyűlés engedélyezését megtagadni. Ennek alapján kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszontválasz joga megilleti! Kabók Lajos : T. Képviselőház ! Annak ellenére, hogy a legutóbbi alkalommal és most is a belünyminister ur azt mondotta, hogy ilyen bagatell ügyeket ne hozzunk ide, mégis ugy érzem, hogy ez az ügy idetartozik, annál is inkább, mert ha rendes útjukra tereljük ezeket a betiltó véghatározatokat, akkor ezeket csak hosszú idő után intézik el, hónapok múlnak el, mig végre a belügyminister ur helyben fogja hagyni, vagy legjobb esetben talán nem hagyja helyben a betiltó véghatározatot, de azon már segiteni egyáltalán nem lehet, mert hónapok után történik ez meg. (Scitovszky Béla belügyminister : Most lehet ?) Hogy lehet-e vagy nem lehet, e pillanatban azzal nem törődöm, azzal azonban törődöm, hogy a belügyminister urnák a nagy nyilvánosság előtt mi a válasza. Elsősorban azzal törődöm, hogy egyetért-e a belügyminister ur az ilyen betiltó indokolással. Miután megmondta, hogy nem ért egyet, ebből azt remélem, hogy az illetékes hatóságok a jövőben ezen ministeri válasz alapján törekedni fognak arra, hogy ilyen indokolással a gyűléseket ne tiltsák be. Ha én elmegyek a minister ur hivatalába és ott fogom alázatosan megfellebbezni ezt a betiltó véghatározatot, arról