Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
86 Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. védése kellett ahhoz, hogy most már a világ közvéleménye, sőt még olyanok is, akik személyesen vettek részt a trianoni szerződés rendelkezéseinek megállapításában, belássák, hogy ez a szerződés egyoldalúan beállított adatok és érvek alapján jött létre. Immár kétségtelen, hogy a trianoni szerződés a megoldandó problémák sorába lépett. Kilenc esztendő telt el, amig a rajtunk esett igazságtalanságot felismerték. A legkitartóbb munkára van szükség ahhoz, hogy most már az igazságot valóra váltani segítsük. Mindezt békésen, a meggyőzés eszközével, mert békét akarunk és állandó az igyekezetünk, hogy nevezetesen szomszédainkhoz jobb viszonyba kerüljünk. Mi a praktikus, reális politikának vagyunk hivei. A mi felfogásunk szerint a szomszédainkkal való viszonyt ugy kell rendezni, hogy a közöttünk függőben levő számtalan kérdés közül a most megoldható kérdéseken kezdjük a rendezés munkáját, a nehézségek gyakorlati elhárítására törekedjünk s egyik akadályt a másik után távolítsuk el a megértés útjából. Vannak tényezők, amelyek megfoiditott sorrendben igyekeznek a probléma megoldására. Messzemenő, jórészt teoretikus terveket kovácsolnak gazdasági kooperáció és más címeken, azonban a tényleg aktuális és mindkét felet érdeklő kérdések praktikus megoldásától vagy elzárkóznak, vagy csak nehezen fognak a megoldáshoz, sőt_ azokat az általuk is hangoztatott teóriákkal teljesen ellenkező elvek szerint kezelik, példának okáért a kisebbségi kérdés megoldása helyett a kisebbségek további elnyomásán dolgoznak, gazdasági kapcsolat helyett a gazdasági elzárkózásra, (Ugy van! a jobboldalon.) a vámok mind magasabbra való emelésére törekszenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így az a helyzet állott elő, hogy ma a megvalósíthatatlan nagy tervek kultuszát űzik, közben pedig tornyosul a megoldatlan kérdések tömege, (Ugy van! a jobboldalon.) mely mélyen belevág az egyéni érdekekbe és károsan hat vissza a politikai atmoszféra alakulására is. Szomszédainkhoz való viszonyunk mindig azt tükrözi vissza, mennyire haladtunk a függő kérdések megoldásában. A sürgősen megoldást igénylő kérdések között elsősorban áll a kisebbségi kérdés, melynek reánknézve döntő jelentősége van; elsősorban ez a kérdés az, amely viszonyunkat szomszédainkhoz megszabja és melynek kialakulásában sajnos, javulásról ma sem számolhatok be. Nézzük már most viszonyunkat a szomszéd államokhoz! Ausztriával, amely a megegyezési készség és jóakarat sok tanújelét adta, számos, a szomszédságból fakadó és mindkét felet érdeklő kérdést ugy sikerült rendeznünk, hogy ezzel az állammal valóban jó szomszédi viszonyban élünk. Eemélhető, hogy a régi monarchia struktúrájából folyó függő kérdéseknek, nevezetesen a közös vagyon komplikált kérdéseinek megoldására irányuló igyekezetünk is kellő eredménnyel fog járni. Igaz, hogy Ausztriával aránylag kevesebb kontroverz érdekű kérdésünk volt. De hogy némi jóakarattal akkor is lehet valamit elérni, amikor a viszonyok nehezebbek, kényesebbek, annak példáját Jugoszláviához való viszonyunk adja. Déli szomszédunkkal szemben sikerült elérni, hogy ezzel az állammal^ ma már némileg javult atmoszférában élünk, és bár távol vagyunk a viszony tökéletes rendezésétől, mégis csak több kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. így a közelmúltban ujabb 11 szerződésben megoldásra vittünk különböző jogi-, gazdasági és pénzügyi kérdéseket. Az eddig elért eredmények azt a reményt keltik bennem, hogy a jövőben is sikerülni fog ezen az utón tovább haladnunk és remélhetőleg elérhetjük, hogy a már létrejött megáll a* pociások hamarosan életbeléptethetők legyenek. Romániához való viszonyunk javulásának főleg két akadálya van: a kisebbségi kérdés és a döntőbirósági konfliktus ügye. Nem akarom ezutlal álláspontunkat újra fejtegetni, azonban kénytelen vagyok sajnálattal megállapítani, hogy Romániában bizonyos egocentrikus politikai felfogás fejlődött ki, mely tisztára csak a saját nemzeti céljait veszi tekintetbe anélkül, hogy a minden téren nyilvánuló nemzetközi viszonthatást tekintetbe venné. így a birtokperek kérdésében olyan álláspontot foglal el Románia, amely egyenesen negációja a döntőbirósági elvnek és a román kormány ahhoz az állásponthoz szögezi le magát, hogy a belső nemzeti jog felette áll a nemzetközi jognak. Hogy ez a mentalitás megnehezíti Romániával szemben táplált jóakaratú szándékunk előbbrevitelét, azt nem kell bővebben fejtegetnem. Nem hagyunk fel azonban azzal a reménnyel, "hogy idővel meg lesz a lehetősége annak, hogy a függő kérdések rendezésének utján ezzel az állammal szemben is eljussunk az általunk óhajtott jogviszony kialakulásához. Oeh-Szlovákiára nézve különösen áll az, amit az előbbiekben arról a törekvésről mondottam el, amely az aktuális gyakorlati feladatok helyett messzemenő terveket állit előtérbe. Az ilyen terveket leginkább erről a részről hirdetik, amig a tényleg fennálló nehézségek megoldása körül alig jutunk előbbre. Az is megnehezíti a helyzetet, hogy az ottani hivatalos irányzatban nem tapasztalhatunk megértést más államnak oly belpolitikai institúcióival szemben, melyek az övéktől teljesen különbözők, és az övéktől teljesen más belső organizációkon és tradíciókon alapulnak ^ szomszédokhoz való viszonynál jóval örvendetesebben fejlődött a nagyhatalmakhoz való viszonyunk. Mielőtt erre rátérnék, meg kell emlékeznem a Szentszékhez való helyzetünkről. Hazánk régi hagyományokon alapuló jó viszonya az Apostoli Szentszékhez változatlanul fennáll és a pápa Őszentsége ez évben sem mulasztotta el, hogy atyai jóindulattal nyilatkozzék a magyar nép szenvedéseiről. Ez biztositásul szolgál a magyar kormánynak arra, hogy az Apostoli Szentszék ezt a jóindulatát a függőben lévő nebéz ügyekben nemzetünk javára fogja érvényesíteniÁttérve a nagyhatalmakra, Anglia a háború megszűnése óta állandóan jóakarattal viseltetett irányunkban és megértést tanusitott! ügyeinkben. Ismeretes, hogy Anglia pénzügyi restaurációnkban ugy tanáccsal, mint tőkéjével hathatósan résztvett és most is szimpátiával és élénk figyelemmel kiséri gazdasági és pénzügyi helyzetünk fejlődését. A jó viszony fennállásához örvendetesen hozzájárul az Anglia széles néprétegeiben tapasztalható szimpátia Magyarország irányában. A háború után Olaszország volt a legelső, amely jóindulattal közeledett hozzánk, felújítva azt az őszin 1 e barátságot és azt a sok tradicionális kapcsolatot, amely a két nemzet között századok óta él. A tavaly kötött magyar-olasz barátsági- és döntőbirósági szerződés a záloga ennek a meleg barátságnak, amely a két nemzet között mindinkább kifejlődő kulturális és társadalmi érintkezés révén, azóta még csak bensőségesebbé vált. A bennünket érintő kérdésekben Olaszország érdeklődését és támogatását állandóan tapasztaljuk és reméljük, hogy a napokban újból megkezdődő gazdasági tárgyalásaink is rövidesen szerencsés befejezéshez fognak jutni. Németország, melyhez a múltnak az emlékei és sok rokonszenv fűznek és amellyel a békeszerződésnek a súlya alatt bizonyos tekintetben közös sors köt egybe, az elmúlt időkben is
