Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

Az országgyűlés képviselőházának 1 Tovább nem folytatom előadásomat — máris hosszura nyúlt —, csupán azzal konkludálok, (Hátijuk ! Halljuk !) hogy a mi jövőnk és reményünk egyetlenegy akcióban lehet, amelyre már Lord Rothermere is felhívta figyelmünket, s ez a propaganda, az igazság propagandája. (Igaz ! Ugy van !) Ebben a propagandában nekünk nem szabad határt ismernünk, nem szabad elfáradnunk, mert hiszen, amint mondottam már, mi csak az igazságot akarjuk felfedni, nekünk nincs szükségünk semmi mesterkedésre, nekünk nem kell kitalálnunk semmit, csupán az igazságot tárjuk fel a maga valóságában és ebben kell minden erőnket összpontosítanunk, elsősorban a társadalon nak. de azonkívül az államhatalomnak is. Az államhatalom nagyon jól tudja, hogy melyek azok a terei a propagandának, ahol neki magának kell fellépnie, és melyek azok, amelyeknél helyesebb, ha azt a társadalom végezi el helyette. Abban konkludálok, hogy igenis sok reménnyel jöttem haza utazásomból, napról napra nőttek a reményeim, mert láttam, hogy a nagy angol-szász faj, amely a világ leghatalmasabb két birodalmát igazgatja, érti már a mi igazságunkat, hogy ott napról-napra jobban terjed a mi igazságunk, és hogyha az igazság propagandájának ügyét minden erőnkkel hatalmasan felkaroljuk, akkor lehetetlenség, hogy eredményt ne érjünk el. Ezzel voltam bátor beszámolni, egyébként pedig a külügyi költségvetést a mélyen t. kormány iránti bizalmamnál fogva készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kivan még valaki szólani 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A külügyminister úr kivan nyilatkozni. Walko Lajos: T. Ház! Mindenekelőtt sajnálkoAásomat kell kifejeznem a ma délelőtti incidens fel.tt. Én azt hiszem, hogy már egymagában az — hogy Malasits t. képviselőtársam ma délutáni felszólalása folyamán igyekezett magyarázatát adni a ma délelőtt történteknek, — amely magyarázat folyamán elfoglalt álláspontját nemcsak hogy nem tehetem magamévá, hanem ellenkezőleg, azt határozottan vissza kell utasítanom, — azt hiszem, mondom, már egymagában az a tény, hogy ő szükségesnek látta ezt a kimagyarázást, mutatja azt, hogy maga is érzi, hogy a történtek nem voltak helyesek, hanem ellenkezőleg helytelenek. (Esztergályos János : Ismételjük, hogy provokálásra történt!) Azt hiszem, nyilvánvaló és ő maga is tisztában van vele, hogy a történteket a magyar közvélemény súlyosan elitéli. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy megköszönjem Lukács György t. képviselőtársamnak, (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen) hogy ő mindjárt a mostani külügyi vitát felhasználta arra, hogy rövid képet adjon amerikai tapasztalatairól. Én azt hiszem, hogy mi az ő rövid előadásából láttuk egyrészt, hogy milyen nagy jelentősége ennek az útnak a magyarság szempontjából, de láttuk egyúttal azt is, hogy ez a kirándulás alkalmat adott az EgyesültÁllamoknak arra, hogy velünk való szimpátiájának kifejezést adjon, amely szimpátia kétségtelenül egyifc inditó oka annak, hogy annyira hathatósan van támogatásunkra rekonstrukciónk keresztülvitelében. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután rövid képet adiak a t. Háznak Magyarország külpolitikai helyzetéről s arról, hogy mik azok a momentumok, amelyek helyzetünket az általános európai politikai viszonyok fejlődésében megszabják. A háború utáni Európa politikai képe még ma is a bizonytalanság és várakozás jegyében áll. Azok a nemzetközi problémák, amelyek az európai politikai tényezők és '. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 85 a közvélemény érdeklődését lekötve tartják, még megoldásra várnak. Az elmúlt évek alatt egyes kérdések tisztázása jelentős mértékben haladt ugyan előre, e kérdések megoldását azonban még nem sikerült biztosítani. Ilyen elsősorban a leszerelés kérdése. Ma már úgyszólván egységes az európai közvélemény abban a felfogásban, hogy Európa tartós h n nem osztható fel a háborút vesztett és ennek folytán teljesen lefegyverzett államokra és a többi államokra, amelyek a fegyverkezést zavartalanul folytatják. Ennek a helyzetnek igazságtalansága olyan erővel tör elő, hogy a nemzetközi politika hova-tovább nem zárkózhatik el a lefegyverzés kérdésének igazságos megoldása elől. Erre vallanak a lefegyverző konferenciát előkészítő bizottság munkálatai és különösen a bizottság tárgyalása során német részről, gróf Bernstorff delegátus részéről elhangzott felszólalás-ok, amelyekben megállapítva a bizottság munkájának meddőségét, annak a szándékának adott kifejezést, hogy egyenesen a Népszövetség elé vigye a kérdést. A másik nagy kérdés, amely ugyancsak megoldásra vár és amelynél a megoldás szükségességét széles körben ugyancsak szintén átérzik, az európai gazdasági viszonyok rendezése, amely elválaszthatatlan kapcsolatban van a jóvátétel, illetőleg a szövetségközi adósságok végleges rendezésének ügyével. A jóvátételi kérdés problémája csak a szövetségközi adósságok ügyének rendezésével összhangban oldható meg, amely viszont az összes érdekelt hatalmi tényezők egyértelmű állásfoglalását teszi szükségessé. A kül- és belpolitikai kérdések természetes kölcsönhatása révén az általános európai helyzetre a most emiitett két nagy kérdés szempontjából is kihat az a körülmény, hogy Európa több nagy állama választás előtt áll. Franciaországban tudvalevően már e hónapban kerül sor az általános választásokra. Németország május végén választ, az év vége felé novemberben pedig az Amerikai Egyesült-Államok elnökét választják. Az angol általános választások előreláthatólag a jövő év nyarára maradnak. Természetes, hogy az európai politikai helyzet további alakulása és a fentemiitett nagy problémák megoldása e választások eredményéig bizonyos halasztást szenved. Mig Európa többi államában a küszöbön álló választások természetszerűleg kihatnak a külpolitikai helyzet kialakulására, addig Olaszországban, ahol a fasizmus rendszere teljesen stabil kormányzást biztosit, ilyen, a külpolitikai viszonyokra kiható változással nem kell számolni. (Esztergályos János : És ha méais !) Reméljük, hogy ha a hatalmak az előkészítés alatt álló választásokból származó rezerváltságukból kilépnek, megoldásra érlelhetik a nemzetközi életnek azt a két kiemelkedő fontosságú problémáját, amelyekről szólottam és azután sorát ejthetik más olyan, ugyancsak nemzetközi rendezést igénylő égető problémáknak, amelyek Európában még megoldásra várnak. Ezek sorába tartozik mindenekelőtt a kisebbségi kérdés. A kisebbségek jogvédelme és a jogvédelemnek intézményes és nemzetközi biztosítása sajnos mindezideig háttérbe szorult, amit talán részben annak kell tulajdonítani, hogy a hatalmakat közvetlenebbül érdeklő problémák állnak előtérben. Remélh tő, hogy a leszerelés kérdésének előbbrevitele és az európai gazdasági viszonyok rendezése után nagyobb mértékben fog rá terelődni a figyelem a bennünket elsősorban érdeklő kérdésekre. T. Ház ! A magyar kormány sohasem titkolta, hogy a trianoni békét igazságtalannak tartja és annak békés utón való megváltoztatására törekszik. Kilenc esztendő munkája és szen12*