Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

84 Az országgyűlés képviselőházának nemhogy lejjebb szállott volna, hanem emelkedőben van. Kétségtelen, hogy ennek a zarándokküldöttségnek ott ini látogatása a magyarok renomméját még növelte, amennyiben látta az egész amerikai társadalom, hogy az ottani magyarság nincs elhagyva, hogy az ó-haza törődik velük és innen a társadalom minden rétegéből félezeren mentek ki oda, hogy a magyarság körében ünnepeljék a nagy férfiút, aki egyszersmind Amerikának is nagy férfla. Hogy beszédemet rövidre vonjam, (Halljuk! Halljuk !) áttérek a másik tárgyra, t. i. arra, amit kezdetben megpendítettem, a Tengerentúli Magyarok Világszövetségének kérdésére. Én az amerikai viszonyokat e részben alaposan megvizsgáltam, igen sok magyarral beszéltem, minden téren és körön és az a végső tapasztalatom, hogy noha a magyarság között általában, mint mindenütt a világon, Amerikában is meglehetősen nagy a széthúzás ebben a kérdésben, t. i. az óhazához való ragaszkodás kérdésében, annak segítése kérdésében és a revíziónak kérdésében egyhangú a vélemény. A bármennyire széthúzó, különböző magyar alakulatok közt is és a magyarok egy szivvel és egy lélekkel állanak rendelkezésre avégből, hogy megalakittassék ott a Tengerentúli Magyarok Világszövetsége. E tekintetben a legalaposabb f tanulmányokat végeztük a különböző helyeken és én jelenthetem, hogy a talaj teljesen elő van készítve, amiről lord Rothermere-nek, aki kiadta azt a jelszót, hogy a Tengerentúli Magyarok Világszövetsége megalkottassék, s aki ezt a világszövetséget ki akarja terjeszteni nemcsak ÉszakAmerikára, hanemDél-Amerikára,azonkivül Kanadára, sőt a délamerikai külön-államokra, Braziliára és a többire, még Cuba szigetére is, ebben a kérdésben meg is adtuk a részletes felvilágosítást. Részben ezért is iniciáltam a magam részéről a Londonba való kiszállást. Csodálatosképen egyszerre 60—70 magyar összeverődött, hogy mind Londonba kivannak kiszállani és mind annak a hő óhajuknak adtunk kifejezést, hogy mi a nagy lord Viscount Rothermere-t akarjuk felkeresni és ez meg is történt. Egész röviden vagyok bátor arra utalni, hogy kifogyhatatlan jeleivel a lekötelező ragaszkodásnak találkoztunk lord Rothermere részéről, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) aki már az állomáson cigányzenét rendelt ki tiszteletünkre, aki valamennyi hotelszobát, amelyben magyar volt szállva, óriási nagy virágcsokorral látott el, nemzeti szinü szalaggal és az ő névjegyével s aki midőn felkerestük, ott állott előttünk a trianoni jelvénnyel gomblyukában. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Lord Rothermere a velünk való érintkezés során kifejtette azokat a motivumokat, amelyek őt ennek az eszmének, a magyar ügy, a magyar igazság eszméjének felkent és elszánt harcosává tették. Két okot emiitett fel nekünk ; az egyik ok az volt, — az ő okfejtése szerint —- hogy angol ember az igazságtalanságot nem tűrheti, már pedig ő meggyőződött arról, hogy azok, akik a világ sorját akkoriban intézték, fogalommal sem birtak Magyarország helyzetéről és innen van az a rettenetes igazságtalan békeszerződés, amelyet ő épen azért, mert igazságtalan, revideáltatni kivan. A másik ok pedig, amelyet felemiitett, az, hogy a világháború két fiát ragadta el, ennélfogva neki — mint mondotta — joga van ahhoz, hogy a háború ellen küzdjön. Már pedig a mai békeszerződések nyílegyenesen vezetnek a háborúra ; (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ezért szükséges azokat revideálni, nehogy ujabb világháború következzék be. (TJgy van! Éljenzés a jobboldalon.) Részletesebben más helyen fogok beszámolni a lord Rothermerenéj való látogatásomról ; most csak arról a tapasztalatról akarok jelentést tenni, [55. ülése 1928 április 18-án, szerdán. hogy lord Rothermere a végletekig el van szánva hogy azt a szent ügyet, amelynek zászlaját kezébe vette, diadalra is vezesse. (Éljenzés a jobboldalon.) E tekintetben éjt, nappalt, fáradtságot nem kiméi. Viszonyainkról a legteljesebb tájékozottsággal bir. Ö maga tényező lesz abban, hogy ' megalakuljon a külföldi magyarok világszövetsége, azonkivül tényező lesz abban, hogy a külföldi államokban, elsősorban Angliában alakuljon meg az odavaló állampolgárok magyar-barát szövetsége. (Éljenzés jobbfelöl.) Ezek a magyar-barát szövetségek lesznek hivatva arra, hogy első sorban a saját törvényhozásuk tagjait világositsák fel a történt igazságtalanságokról, s igy hassanak tovább a világ közszellemének átalakulására, elsősorban arra, hogy a törvényhozások lássák be az igazságtalanságokat s igy majdan a törvényhozások legyenek azok a tényezők, amelyek a revizió érdekében nyiltan fellépnek. Anélkül, hogy további részletekre akarnék kitérni, konstatálom, mint végső tapasztalatot, hogy az amerikaiak feltétlen bizalommal néznek a jövő elé. Ök ugy fogják fel a maguk helyzetét, — és e tekintetben tapasztalatuk helyes — hogy a világ intézésének súlypontja Amerikára terelődött át. Ezt a nagy, önérzetes nemzetet megnyerni a magunk ügyének annál fontosabb, mert hiszen nyilt titok valamennyiünk előtt, hogy a helyzet kulcsa ma tényleg az amerikaiak kezében van. Ugy ők, mint az angolok igazságszeretetük érzetében fel vannak háborodva az igazságtalanság ellen, amely velünk történt, tehát az angolszász terület a legjobb talaj arra, hogy a mi élő igazságunkat előttük megismertessük, aminek alapján ők akcióba fognak lépni mellettünk a békés utón való revizió kérdésében. Tovább nem folytatom, de bevégzés előtt egykét megjegyzést mégsem hallgathatok el. Nekem az amerikai és angol szellem, az ottani felfogás nem új, — mint már volt szerencsém emliteni — sok társamnak új volt, de azt hiszem, azok a társaim is, akik először jártak ezeken a helyeken, igazat fognak adni nekem két kérdésben. És itt megint szubjektív meggyőződésemet fejezem ki, amely nem mindenütt fog helyeslésre találni, de én mindig kimondtam a magam nézetét és most is kimondom, (Helyeslés jobb felől) Az egyik az, hogy ezek a fejlett társadalmak nem tudják megérteni a tanulás szabadságának korlátozását. Még olyan szempontokat is, amilyen hatalmas szempont a mienk, t- i. a trianoni clárvultságunk és ebből folyó túlfej Iettsége az intelligenciának, csak nagyon átmenetesen tudnak elfogadni. Én ebből semmi további következtetést nem vonok le, csupán arra hivom fel a mélyen t. kormány figyelmét, hogy a tanulás szabadsága korlátainak visszafejlesztése ügyét ne tekintse még befejezettnek, hanem igenis, legyen gondja arra, hogy e tekintetben még tovább előhaladjunk. A másik tapasztalatom, amelyre igenis reá kell mutatnom, — itt talán megint ellennézeteket fogok kiváltani — az, hogy az a^ bizonyos nyilvános szavazás a nyugateurópai és az amerikai emberek tudatából egészen kiesett, ezt már fel sem tudják fogni. A szavazáshoz, a véleménynyilvánításhoz annyira hozzátartozónak tartják a titkosságot, "íliogy nem akarják elhinni, hogy nálunk a titkosság csak bizonyos szerény keretekben tud érvényesülni. Anélkül, hogy további következtetést vonnék le, annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy az ilyen nagy világáramlatok elől és speciálisan ezen köznézetté vált világáramlat elöl mi sem zárkózhatunk el. Én tehát ebben a kérdésben is, ami különben a kormány politikája is, bátor vagyok hangsúlyozni annak szükségességét, hogy e tekintetben is előrehaladólag kell a további lépéseket megtennünk.