Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 83 bankár vendégszerető házánál látta vendégül a magyar küldöttséget, és ott különös elismeréssel emlékeztek meg azokról a hatalmas pénzügyi erőfeszítésekről, amelyeket Magyarország államháztartásának rendbehozatala és pénzének megszilárdítása körül kifejtett. Ezekben a pénzügyi körökben is a legnagyobb elismerés nyilvánult meg hazánk iránt, amely elismerést ők még külön azzal is dokumentálták, hogy a hazatérő magyar* ságnak külön üdvözlő sürgönyt is küldöttek a hajóra. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben^ is a magyar küldöttség nem hiábavaló munkát végzett, amikor azokat a szálakat, amelyek az amerikai pénzvilághoz fűznek bennünket, szilárdabbakká tette. Ezekután felvetem a kérdést : propaganda-ut volt-e ez a mi utunk, igen vagy nem ? Formailag arra törekedtünk, hogy ne legyen propaganda-ut, a külső látszatát a propagandának ne viselje magán, nehogy a Kossuth-ünnepély ezáltal bármiképen is megzavartassék, és nehogy az utódállamok olyan momentumokat keverjenek bele az ünnepély keretébe, amelyek annak méltóságát lejjebb szállíthatnák. Amint azonban az ünnepségeken tul voltunk, felvettük a propaganda fonalát a magyarság körében (Görgey István előadó : Nagyon helyes !) és mindenütt, ahol alkalmunk és módunk volt a magyarsággal érintkezni, Clevelandban és egyéb helyen mindenütt, ahol magyar gyülekezetek vannak, igenis a legnagyobb mértékben propaganda-munkát folytattunk, mert hiszen kötelességünk is volt azt folytatni. (Helyeslés) Nem csekélyebb egyén, mint később londoni látogatásunk alkalmával Lord Eothermere tett idevágólag nagyértékü kijelentést, amidőn sat mondotta nekünk : Gondolják meg, a cseh szlovák köztársaság létének egyetlen alapja a propaganda. (Ugy van! a jobboldalon.) Annyira természetellenes alakulat ez az állam, hogy csak propagandával lehetett megteremteni. Propagandával tehát Magyarország, amelynek ezeréves létjoga,létalapja van, mi mindent tudna kifejteni! Ez az, ami hiányzott nálunk eddig : a propaganda. A propaganda tehát az, amit nekünk fel kell karolni, annál inkább, mert nekünk nem a hamisság propagandáját kell folytatnunk (Ugy van! Ügy van !}> mint a mi ellenségeink tették. Nekünk semmi egyéb feladatunk nincs, mint az igazság propagandáját a maga valóságában terjeszteni szerte a világon. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha arról szólottam, hogy mennyire megbecsültek minket amerikai hivatalos részről és a szeretet mi minden irányban nyilatkozott meg, akkor azt is meg kell mondanom, hogy mi pedig igyekeztünk tőlük telhetőleg megköszönni ezt a figyelmet, (Helyeslés.) amit elsősorban azzal róttunk le, hogy elmentünk Mount Vernon-ba, Washington lakóhelyére és ott Washington síremlékét megkoszorúztuk. Ugyanezek a szempontok vezettek akkor, amikor Londonban az ismeretlen katona emlékét megkoszorúztuk. (Helyeslés.) Ha most már beszéltem arról, hogy Amerikában az amerikaiak hogyan fogadtak minket, lehetetlen meg -nem emlékeznem saját véreink fogadásáról is. (Halljuk ! Halljuk !) És itt ig zán nem részletezhetem a megható jeleneteknek azt a kimerithetetlen sorozatát, amellyel amerikai utunk alatt találkoztunk. Az a magyar szeretet, lelkesedés és rajongás, amely minden léptünket körülvette, hirdetője annak, hogy igenis él ott a magyar szellem és annak a több évtizedes távollétnek ellenére a magyarsághoz, az ős magyar hazához, az óhazához — amint ők mondják — való ragaszkodás ma is százpercentes. Éjjelük-nappaluk itt van gondolatban mivelünk ésigenis.avelükvaló összefogástól ügyünk előremenetelére nézve igen sokat, igen nagy eredményeket várhatunk. (ÉlKKPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XI. jenzés.) Nagyon fontos ez, mélyen t. képviselőtársaim, mert méltóztassék meggondolni, hogy Amerika egy nagy olvasztókemence — amint ők maguk is mondják : melting-furnace — amelyben az oda bevándorolt különböző elemek rövid időn belül mind összeolvadnak és egyetlen faj, egyetlen nemzet lesz belőlük, az amerikai nemzet. Ez a magyarokra természetesen szintén áll és tényleg a második-harmadik nemzedék már egészen elanierikaiasodik. Az elamerikaiasodásnak ezt a folyamatát bizonyos mértékben korlátozta, enybitette és lassította az, hogy évről-évre uj nagy kivándorló tömeg ment Amerikába. A világháború óta azonban, mint tudjuk, az odavaló bevándorlást rendkívül megnehezítették és így ez a szukreszcencia most már hiányzik, ez az uj vérátömlesztés, az a sok uj, friss magyar ember, akit oda eddig évrőlévre kiszállítottak, évek óta elmarad. A veszedelem tehát az elamerikaiasodás gyorsabb üteme tekintetében igenis fennforog és bár ez a veszedelem fennforog, mégis bizonyságot teszek arról, hogy él ott a magyar érzés és semmit vissza nem fejlődött. (Éljenzés.) De azért óvatosaknak kell lennünk és éppen azért erről a helyről felhívom hazánk felekezeteit, — azért a felekezeteket, mert az amerikai magyarság vallásfelekezetek szerint csoportosul, a lelkész az, aki legirányadóbb befolyással bír a maga vallásfelekezetére s ott igazán mondhatom bibliai szóval, hogy Ők tartják össze a nyájakat, — mondom, felhívom a hazai felekezeteket, hogy gondos kiválasztással legyenek a tekintetben, mely lelkészek azok, akiket ők odaküldenek. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha az amerikai magyar lelkészség nem lett volna eddig is hivatásának teljesen a szintjén, mert igenis nagy, hatalmas érdemeik vannak a felekezeti lelkészeknek ebben a tekintetben, de vigyázzanak felekezeteink éppen azért, mert félő, hogy az elamerikaiasodás folyamata gyorsabb lesz, éppen azért különös gonddal válasszák lelkészeiket, akiknek nemcsak az a feladatuk, hogy nyájuknak hitéletét támogassák, hanem akiknek nemzetmentő hivatásuk és feladatuk van. Az a feladatuk, hogy a magyar érzést ébren tartsák még akkor is, amidőn a nyelv már kezdi felmondani a szolgálatot, amidőn először az akcentus alakul át, azután a szavak mennek veszendőbe és később már nagy nehézségbe esik magyar nyelven társalogni. A második és harmadik nemzedék pedig már nem is tudja a hazai nyelvet, ennek ellenére a hazai érzést, ragaszkodást az ó-hazához igenis megtarthatja továbbra is és ez elsősorban a lelkészeknek szép, nagy nemzeti hivatásuk. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Általában nekem az a szerény tapasztalatom, aki már háromszor jártam Amerikában és figyeltem meg a magyarságot, hogy a magyarság iránt a tisztelet növekvőben van, annak ellenére, hogy a világháború közbejött, Én elsősorban ezt annak tulajdonítom, hogy a magyarság, amely kezdetben kizárólag csak a munkásság rétegeire tagolódott, — ezzel nem akarok semmit sem levonni a munkásság rendkívül uagy fontosságából, mint amely egyenrangú tényezője a nemzetnek a többi társadalmi rétegekkel együtt — ujabban gyermekeit folyton jobban nevelteti, amerikai egyetemekre járatja, akik mind több és több képzettséget szereznek és így a magyarság lassan-lassan kezd az összes társadalmi tagozatokba elhelyezkedni, ami által befolyását növeli. Igen sok helyen a városi hivatalok körében oszlopos tisztviselőket találtunk magyarokat és ugyanigy helyezkednek el az egyetemeken és más tereken is, szóval a magyarság nevelteti a gyermekeit, a legmagasabb kiképzésben részesiti és én elsősorban ennek tulajdonítom azt, hogy a magyarság tekintélye a háború után 12