Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

tS Àz országgyűlés képviselÖházánah 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. világosan látom, azt, hogy Benes, akinek nem állóit módjában a világháború befejezése után azt mondani az antantnak, hogy magyarok a világon egyáltalában nincsenek, olyan határokat igyekezett az országnak megállapittatni, amely határok mellett ez az ország nem életképes. Nekünk tehát azt kell hirdetnünk, hogy azok a nemzetek, amelyek a magyar életet szükségesnek tartják, azt akarják, hogy éljünk és ne vérezzünk el Benes és a franciák által reánk kényszeritott súlyos gazdasági-helyzetben, jöjjenek segítségükkel, mert igenis mi a saját erőnkből nehezen tudunk ezen változtatni, nekünk segitségre van szükségünk és ezt a segitséget hívjuk és kérjük. T. Ház ! Könnyű Benesnek gazdaságpolitikailag fölénk kerekedni. Magyarország termelése teljesen egyoldalúvá vált, Magyarország termékeinek piacot teremteni rendkívül nehéz, szinte lehetetlen. A geográfiai helyzet allapitja meg a mi egész külkereskedelmünk irányát (Ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) s a geográfiai helyzet eredményezte azt, ho»y külkereskedelmünk túlnyomó része Cseh-Szlovákiára és Ausztriára esik. Már most tessék meggondolni azt, hogy Ausztriát Benes szintén épen gazdaságpolitikai alapon megnyerte a maga politikai céljai számára. Nem látják önök, t. Ház, ebben Benes messzebbmenő politikai céljai megvalósításának lehetőségét ? Nem lát iák önök azt, hogy ő nyomást gyakorolhat reánk? Nem látják azt, hogy ő egy hatalmas lépéssel közelebb jutott ideájának, a dunai konföderációnak megvalósításához? Ö azt hiszi, hogy közelebb jutott, mert ügyesen készítette elő a játszmát, én azonban meg vagyok győződve arról, hogy ezzel a politikájával csúszott le teljesen, s hogy a Benes-féle diplomácia dekadenciája ott kezdődik, hogy ilyen kihivó modorban mutatta meg a nagyhatalmaknak, különösen Olaszországnak és Angliának, hogy mik az ő céljai, mire törekszik, s hogy milyen gazdasági uralmat, melyik területen akar létesíteni. Ez hivta ki ellene Lengyelországot is, mert Lengyelországnak is tisztában kell lennie azzal, hogy Benes céljainak elérése rá nézve a teljes gazdasági elszigetelést jelenti, s alapját veti meg annak a haï almi törekvésnek, amely mindenkire nézve veszélyes, aki a nagyszláv gondolatban érdekkel bir. Mert a dunai konföderáció nem volna egyéb, s ez a gazdasági preparálása Középeurópának nem szolgálhat egyéb célt, mint egy nagyszláv egyesülés előkészítését itt Európa közepén, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) mint előkészítését a talajnak arra az időre, ha majdan Oroszországban győz az ellenforradalom, s ha ismét a nacionalizmus lép ott előtérbe. Benes politikája nem egyéb, mint Nagy Péter végrendeletéhez az alapok lerakása, mint előkészítése annak, hogy egy nagyszláv birodalom jöjjön létre, amely egyrészt Konstantinápolyig, másrészt pedig az Adriáig nyúlik. (Rothenstein Mór: Régi álmok, s azok maradnak! — Zaj jobbfelől.) A diplomáciát azonban az jellemzi, hogy ha egy célt idejében felismernek, az soha többé valóra válni nem fog. így nem félek én a nagyszláv gondolattól sem, a nagyszláv politikától sem, nem félek Benes minister ur intrikáitól sem, annál is inkább, mert látva azt a hatalmi csoportosulást, amelynek látható jelei azok a barátsági szerződések, melyeket Olaszország köt a Balkán és Középeurópa nemzeteivel, mindnyájan örömmel állapithatjuk meg, hogy Benes politikája vereséget szenvedett, hogy a középeurópai helyzetnek Mussolini lett urává, hogy itt az olasz diplomáciai genie győzött. Az olasz diplomáciai genie győzött, az olasz akarat fog érvényesülni, amely olasz akaratba kapcsolódva, kell hogy reméljük mi is az igazság érvényesülését, annak az igazságnak érvényesülését, amelynek a világ leghatalmasabb propaganda orgánumának irányitója, Rothermere lord a szócsöve. (Éljenzés a jobboldalon.) Én, mint előadni bátorkodtam, az ujabb időkben teljesen uj diplomáciai helyzetet látok KözépEurópában és ez a diplomáciai helyzet ránk nézve rendkívül kedvező. Hogy a helyzet ennyire kedvezően alakult ránk nézve, ezt köszönhetjük diplomáciai ügyeink bölcs intézőinek, akik teljes higgadtsággal, csillapítva fantáziájukat, nem hallgattak fantasztikus javaslatokra, de vasidegek kei és erős akarattal megmaradtak azon az utón, amely a reálpolitika útja. Ez a reálpolitika győzött eddig és ez igér nekünk egy szebb jövőt. Ma Közép-Európában, a Balkánon, Kis-Ázsiában a hatalmi helyzet is lényegesen megváltozott és egyre jobban és jobban domborodik itt ki Olaszország politikai szuperioritása és egyre jobban és jobban látjuk azt, hogy Magyarország ellenségei mennyire gyöngülnek politikailag és mennyire izolálódnak. Én ma már azt a kérdést is bátor volnék felvetni, hogy Magyarország ördögi ellensége, a kis antant létezik-e mégf Ha a napi diplomáciai nagy kérdések szempontjából vetem fel a kérdést, akkor legalább is azt kell mondanom, hogy a kisantantban nincs többé meg az az életerő, amely keletkezése idején meg volt, amikor a kisantantot alkotó államoknak egyedül^ és legfontosabb problémája az volt, hogy Magyarországot mikép tarthassák gu?:sbakötve. Ma változott a nemzetközi helyzet és a nemzetközi életnek egy nagy problémája nyomult előtérbe, amely változott nemzetközi helyzettel szemben való állásfoglalás fogja diktálni minden érdekelt népnek a maga diplomáciai elhelyezkedését és a maga orientációvételét. A mai civilizációt újból egy nagy veszedelem fenyegeti, az orosz bolsevizmus katonai készülődése, amely az egész világnak szól, s veti fel azt a problémát, hogy lesz-e Közép-Európában elég erő arra, hogy egy esetleges ilyen támadását^ előnyomulását az európai civilizáció a kultúra érdekében eredményesen fel fog-e tudni majd tartóztatni? Aki visszagondol 1920 ra, amikor a bolsevisták Lengyelországot támadták, annak eszébe kell, ho^y jusson az, hogy amikor az első időoen eredményeket értek el, és már-már Lemberghez közeledtek az orosz csapatok, akkor a cseheknél mozgalom indult meg, hogy egyesüljenek az orosz csapatokkal, akkor a csehek először azzal igyekeztek támogatni az orosz előnyomulást, hogy megakasztották a Franciaországból a lengyelek számára küldött hadianyagoknak Lengyelországba való eljuttatását. Ma ez a probléma, ez a veszedelem imminensebb, mint valahi volt. Ma, amikor Romániában a belpolitikai helyzet nagyon labilissá vált, fel kell vetni a kérdést, hogy vájjon csakugyan nem alaposak és igazak-e azok a hirek, amelyek igy riasztják a világot, s amelyek egy orosz támadással fenyegetik meg a civilizációt? Igenis ezzel az eshetőséggel ma mindenkinek, a világ összes nagyhatalmainak, Közép-Európa összes államainak számolnia kell. Számolnunk kell azzal, hogy akár Romániát, akár pedig Lengyelországot uiból meg fogják támadni és fel kell vetnünk a kérdést, hogy az esetben Európa legvörösebb állama Csehország, milyen álláspontot fog ismét elfoglalni? Mert Csehországban, az 1920-iki állapotokhoz hasonlítva a jelenlegi helyzetet, csak azt konstatálhatjuk, hogy ott lényeges rosszabbodás állott be, hogy Csehország szinte még sötétebbre vörösült, mint annak idején volt. El lehet-e képzelni azt, hogy ilyen körülmények között ez a KözépFurópa szivében fekvő állam ellenálljon egy bolsevista támadásnak ? El lehet-e képzelni azt, hogy Cseh-Szlovákia, amely 1920-ban is már a bolsevis-