Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

Az országgyűlés képviselőházának 15 tákkal akart összefogni, támogatására lehessen akármelyik nemzeti alapon álló szomszédjának, akár Lengyelországnak, akár Romániának 1 Én nem hiszem, hogy akadjon reálpolitikus és komoly diplomata, aki ezt eltudja képzelni, aki ebben hinni tud. Épen ezért szükségesnek tartom, hogy Magyarország, a magyar diplomácia a világ ezen nagy problémáját tartsa szem előtt és tartsa szem előtt azt, hogy a világ ezen nagy problémájának legbiztosabb diplomáciai ellenoszlopa az olasz diplomácia Mussolinival. Ezért szükségesnek tartom, hogy a magyar-olasz barátsági szerződés minél jobban mélyedjen ki, ugy, amint azt a ministerelnök ur debreceni beszédében sejtetni engedte, szükségesnek tartom, hogy mi is igyekezzünk ezen az alapon jobb atmoszférát és diplomáciai közeledést létrehozni ama államok között, amelyek az antibolsevista politika szempontjából egy blokkba utalnak és a melyek bennünket közeledésre intenek. Egy cikkemben már régebben kifejtettem, hogy nekünk a Lengyelországhoz való közeledésünk volna a legégetőbb és legsürgősebb problémánk. Kifejtettem akkor azt, hogy ezt a közeledést máskép, mint Olaszország égisze alatt, helyesen elképzelni nem tudom. Azóta létrejött a lengyel-olasz közeledés. Én azt hiszem, hogy a jelen diplomáciai helyzetben nem volnának többé akadályai annak, hogy Magyarország és Lengyelország között is létrejöjjön egy megegyezés; én azt hiszem, hogy azok az okok, amelyek Lengyelországot eddig tőlünk elválasztották volt, megszűntek. Ma Romániának is számolnia kell a hátában levő Magyarországgal s nem állhatja útját többé a lengyel-román viszony annak, hogy közöttünk közeledés ne jöjjön létre De nem szabad, akármilyen életbevágó fontosságú problémák is legyenek azok, amelyekről szó van, hogy azok megakadályozzák azt, hogy itt egy antibolsevistablok jöjjön létre, nem szabad megengedni, hogy Mussolini politikája épen a mi magatartásunk miatt ne érvényesülhessen teljesen. Én meg vagyok győződve arról, és minden iel arra vall, hogy a mi diplomáciánk a helyzet teljes megértésével intézi és vezeti az ország ügyeit, meg vagyok róla győződve, hogy ha Románia velünk szemben ilyen súlyos hibákat követ is el, mint amilyen hibákat elkövet, el fog jönni az idő, ütni fog az óra, amikor be fogják látni a román politikusok, hogy milyen hibákat követtek el saját nemzetük kárára, el fog jönni az idő, amikor ők fogják keresni a mi barátságunkat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház ! Egy kis nemzet, mint Magyarország, a nemzetközi politikában nem követhet önálló irányt. Épen ezért kell helyeselnünk azt a mérsékletet, amellyel a mi diplomáciánk intézi ügyeinket, amikor alárendeli saját szempontjainkat az általános nagy diplomáciai problémáknak. Én ugy látom, hogy a mi nemzeti helyzetünket, nemzeti jövőnket Rothermere lord állapitotta meg a leghelyesebben. Meg vagyok győződve, hogy az ő propaganda-akciójának épen a helyzet helyes megismerése alkotta alapját és hogy annak egyik sarkköve az antibolsevista mozgalom (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, hogy annak a követelésnek, hogy Magyarország határai kiigazittassanak, épen az antibolsevista szempontok voltak a legfontosabb indító okai. Nekünk azonban gondolnunk kell arra, hogy azért azok, kik külföldön felkarolják Magyarország ügyét, a magyar helyzetet még sem ismerik tökéletesen. Nekünk ezeket, akik ilyen jóindulattal kezelik a mi ügyeinket és állítják oda világprobléma gyanánt, kell, hogy megfelelő helyzetképet adjunk, megfelelőképen segítségére legyünk, mert hiszen a mi házunkban, a mi volt hazánkban ;

. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 79 mégis csak mi vagyunk azok, akik a helyzetnek legalaposabb ismerői. Épen ezért nem elegendő azt mondani, hogy Magyarország határait nyelvrajzi alapon kell kiigazítani. Itt egy nagy problémához jutottam, amely nagy problémának megvilágítása azért elsőrendű diplomáciai és nemzeti érdek, mert a népek önrendelkezési jogát nyelvi alapon egy amerikai professzor, Wilson ur állította oda emberiségi ideálnak. Az a Wilson, aki saját hazájában láthatta, hogy a nyelv maga nem államalkotó, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) mert hiszen, ha a nyelv tenné a nemzetet, akkor Amerikának sem volna szabad önálló államnak lennie, akkor ugy az Egyesült-Államoknak, mint a többi délamerikai és középamerikai államnak is nyelvi alapon a maga anyaállamához kellene csatlakoznia. Nem a nyelv az, amely a nemzetet teszi. A nyelv a gondolat, az eszme kifejezésének értékes, nemes eszköze, és ha Magyarországon azt mondta Széchenyi, hogy nyelvében él a nemzet, ez az akkori politikai helyzetben, az osztrák elnyomó, elnémetesitő törekvésekkel szemben tökéletesen igaz volt, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ma azonban az a helyzet, hogy nem a nyelv az, amely a nemzeti jelleget adja, hanem a gondolat, az eszme, a világnézet, a kulturális és gazdasági kapcsok azok, amelyek egy népet egy egésszé süritenek össze, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) amelyek annak közös célt, közös irányt, közös akaratot adhatnak. Ne felejtsük el mi és ne felejtse el a világ azt, hogy Magyarország egy ezredéven keresztül volt nemzetiségi állam és hogy itt soha azon az alapon, hogy valaki nem magyarul beszél, soha azon az alapon elnyomva nem volt. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Soha a nemzeti egységnek, a testvériségnek, a szeretetnek hátrányára nem volt az, hogy valaki itt más nyelven fejezte ki gondolatait és nem magyarul. ( Jánossy Gábor : A hajuk szála sem görbült meg a nemzetiségeknek!) Nemcsak hogy nem görbült meg, de soha őket a magyar államtól elkülöniteni, elválasztani nem akarták. Ezt le kell szögezni, ezt hangsúlyozni kell, tudja meg a világ, hogy azok, akik nem a mi nyelvünket beszélték, kultúrájuknál, érzületviláguknál, akaratuknál fogva mindenkor hü fiai voltak ennek az országnak (Ugyvan! Ugy van ! a jobboldalon.) és csak egy izben sikerült Bécs intrikáinak nyelvi alapon állítani egymással szembe a magyarokat és ez a 48-iki forradalom volt. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezenkívül azonban nincs a történelemben példa rá, hogy valaki azért, mert nem magyarul beszél, mert nem a magyar fajnak, mint ilyennek volt tagja, nem tekintette volna magát magyarnak, vagy őt a magyar nem tartotta volna annak. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy én már ugy képzelem az ország határainak kiigazítását, hogy hatalmi szóval bekebelezzük azokat, akiket egy ilyen bluff alapján, egy ilyen hazugság alapján szakított el tőlünk Trianon. Nem! Mindig kifogásoltam és nagy bűnnek mondottam azt, hogy ezeket a népeket megkérdeztetésük nélkül, népszavavazás nélkül, saját akaratuk megnyilatkoztatása nélkül terelték egy más államba az igazság és a civilizáció kárára. Nem akarok újra ebbe a hibába esni. Azt hirdetem, hogy igenis szükség van itt egy békerevizióra és ez a revizió az érdekelt népek megkérdeztetése alapján jöjjön létre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Rothenstein Mór: És ne diktatúra alapján!) Ez a népszavazás ne csak azt állapítsa meg, hogy melyik államhoz kivannak tartozni, ne csak azt mondják meg, hogy hozzánk kivánnak-e csatlakozni, hanem állapítsák meg a csatlakozás politikai formáját is ők maguk. Nem tagadom, itt elsősorban a mi tót test-