Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

Az országgyűlés képviselőházának 1 jét. (Rothenstein Mór : És Bismarck esze !) Ezzel szemben Olaszország, amely minden nyersanyagban szűkölködik, amelynek szene nincs, csak egy forrásból meríti a maga gazdasági erejét, páratlan gazdasági fellendülését, és ez az az állami organizáció, amelyet Mussolini adott neki, az a tetterő, amelyet ö keltett életre az olasz népben, az olasz nemzetben. Ugy van ! jobbfelől. — Kabók Lajos : Majd meglátjuk ! — Egy hang jobbfelől : Látjuk ! Kabók Lajos : A végét még nem látjuk ! — Kuna P. András : Bombákkal lehet beszélni Ï ! — Rothenstein Mór: Borzasztó lesz a vége!) Maguknak lesz a végük siralmas és nevetséges. (Kabók Lajos : Bogya az igazi magyar ! Ugy van ! Ugy van ! jobbfelőt. — Kabók Lajos : Hányféle magyar van? Nem mondaná meg?) Van olyan magyar, mint ön és van olyan magyar, mint én. Elnök : Csendet kérek ! (Esztergályos János : Szép magyarság, amely a bomba vetőket dicsőíti!) Kabók képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Esztergályos képviselő urat is figyelmeztetem. (Esztergályos János : Tor és bomba ! ~ : Egyhang jobbfelől : A képviselőház pincéi ! Kérem a jobboldali képviselő urakat is, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni ! (Kabók Lajos : Ne gyanúsítson ! — Zaj jobbfelől.) Bogya János : Ezeknél az okoknál fogva a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk Olaszország rendkivül hatalmas kifejlődését. A legnagyobb örömmel kell konstatálnunk azt, hogy Olaszország nap-nap után miképen válik egyre jobban a középeurópai helyzet urává, miképen válik napnap után döntő tényezővé ott, ahol Magyarország sorsa eldől, ahol Magyarország jövőjét alapozzák meg vagy rombolják össze. Legyen szabad a jelen helyzetben, amely rendkivül érdekesen alakult ki diplomáciailag, rövid képét adnom annak, hogy ennek a helyzetnek miképen vált urává a világ legzseniálisabb diplomatája : Mussolini miniszterelnök, (Rothenstein Mór : Szegény angolok ! — Kabók Lajos: Ugy látszik a világháború alatti magatartásukat már elfelejtették !) Elnök : Kabók Lnjos képviselő urat még egyszer figyelmeztetem, méltóztassék lartózkodni a közbeszólásoktól. A képviselő ur a vita folyamán már két izben rendreutasitásban részesült és figyelmeztetem, hogy ismétlődés esetén kénytelen leszek erélyesebben eljárni. (Esztergályos János: Tessék csak folytatni !) Bogya János : A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy azok a nagyhatalmak, amelyeknek érdekei egymással ellentétben állanak, a hatalmuk kifejtéséért való harcot gazdasági eszközökkel folytatják. Ennek a gazdasági harcnak súlypontja Közép-Európára esik. Ugy látom, hogy a középeurópai politikában ezidőszerint két irány küzd egymással. Az egyik az, amelyet Loucheur iniciált, amely a francia és a német gazdasági megállapodásra vezetett és amelyet keleten Benes cseh külügyminister ur képvisel. Ennek az a célja, hogy Németországgal egyetemben ugy Közép-Európának, mint a Balkánnak és KisÁzsiának piacát, g-tzdaságát sajátitsák ki, legyenek azon úrrá olyképen, hogy a többi ipari államot onnan kiszoritsák, hogy ott monopolisztikus helyzetet foglalhassanak el. Világos, hogy ez a politika nagyjában a német birodalom gazdasági törekvéseivel is találkozik, mert a német birodalom, amely a világháborúban a tengerentúli gazdasági expanziós szerveit elvesztette volt, a jövőben csak Európában folytathat gazdasági expanziót, és ha jelenleg a németországi szocialista rezsim alapján a német ipar Oroszországban piacra is talál, az orusz piac ezidőszerinti felvevőképessége mellett a német munkanélküliséget még így sem sikerült megszüntetnie, mert a legutóbbi ). ülése 1928 április 18-án, szerdán. 77 megállapitások szerint Németországban még mindig 2,600 000 munkás van munka nélkül. Számítania kell tehát Németországnak a jövőben azzal, hogy az orosz piaccal mi lesz, és kell hogy megállapítsa azt, amit minden tárgyilagos ember megállapíthat első tekintetre, hogy az oiosz piac felett gazdaságilag úrrá az lesz, aki ott az ellenforradalmat fogja megcsinálni, vagy abba a forradalomba kapcsolódik bele. Ezek pedig nem lehetnek a németek. így a német gazdasági törekvések számára sem létezik más irány, mint az, ahol Benes keresi a maga iparának biztosítását a dunai konföderáció jegyében. A »Drang nach Osten« jelszavával küzdenek és kell, hogy küzdjenek a németek az ő nagy gazdasági céljaik eléréséért, mert létüket, jövőjüket másként biztosítani nem fog módjukbm állani. A célnak az azonossága volt az, amely ezt a két f különben annyira egymással ellentétben álló népet ös szehozta és a cél azonossága az, amely őket Olaszországgal állította szembe. Seypel kancellárnak megnyilatkozásában és a német nemzet viselkedésében én nem a 8t).000, vagy 120.000 németért való haragot látom. Nem, én ennek a gazdasági harcnak a megnyilatkozását látom, egyedül ez olyan reális ok, amely képes megmagyarázni a német birodalom népének és az osztrákoknak viselkedését az olaszokkal szemben, mert az a 80.000 vagy 120.000 német nevetséges ok volna és csak kompromitálná Németországot, provokálná vele maga ellen a világot, mert ez azt jelentené, hogy minden egyes ország, amelynek német alattvalói, német polgárai is vannak, Németországban ellenséget kell hogy lásson ; az azzal szemben is minden eszközt meg fog ragadni arra, hogy a németek helyzetét, a németek felett való befolyását magának biztosítsa. Ilyen oktalanságot a németekről feltételezni nem lehet. Itt az a tény, hogy itt az a gazdasági harc folyik a nemzetek közt, amelyre rámutattam. Nézzük már most, hogy ez a gazdasági harc miképen alakul. Egy évvel ezelőtt Olaszország ellenségei Örömmel hirdették azt a világnak, hogy Itália diplomáciailag elszigetelődött és ma, tnnak, aki Olaszország helyzetét nézi, aki látja azt a hatalmas minister járást, amely Rómába történik, azt kell megállapítania, hogy Közép Európa és Balkán helyzetének., a nemet diplomáciának Mussolini urává vált. hogy ebben a harcban Mussolini győzött, győzött abban a pillanatban, amikor Zaleszky lengyel külügyminister ur is lelátogatott Kómába, hogy felvegye a kapcsolatot a hatalmas olasz birodalommal. T. Ház ! Én mindig azon a nézeten voltam, hogy Magyarországnak gazdasági utón kell keresnie a maga érvényesülését. Én mindig azt hirdettem, hogy Magyarországot az ellenség, mikor ezen békét Benes Paris utján diktálta, gazdaságilag ugy kötötte meg, hogy bennünket teljesen életképtelenné tegyen Azért a helyzetért, amely ez országban van, politikailag felelőssé tenni a kormányt, vagy a kormány pártját igazán nem lehet. Az e tekintetben elhangzott kritikák üres szavak, senki sem tudott irányt adni. Senki sem tudta megjelölni azt, hol van a recept, amellyel segíteni lehet a bajon, mert nincs recept. CsonkaMagyarországot gazdasági eszközökkel akarják térdre kényszeríteni. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben tisztán kell látni, tisztán kell látnunk azt, hogy Trianon a mai nyomorúságnak okozója, hogy addig mig Trianont nem változtatták meg, mig nincs revízió, itt eredményes gazdasági politikára nincs lehetőség. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház! Akármilyen szomorú legyen is aza kép, amelyet gazdasági tekintetben ez az ország ad, ezért a képért felelősek mi nem vagyunk. Én