Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

76 Az országgyűlés képviselőházának Bogya János : T. Képviselőház ! Nagy érdeklődéssel hallgattam előttem szólott Pintér László képviselőtársamnak azokat a megnyilatkozásait, amelyekben Olaszország iránt való szimpátiájának adott kifejezést, amely megnyilatkozások itt ebben a Házban a nagy többség érzelmeinek megnyilatkozásai. (Görgey István előadó: Óriási többségé! — Rothensteiii Mór: Nyilt szavazás alapján !) A költségvetési általános vita folyamán azzal a csodálatos jelenséggel álltunk szemben, hogy külpolitikai tekintetben épen az olasz orientációt tették tára adás tárgyává a szélsőbaloldalon, és ezzel szemben más orientációt ajánlottak az országnak, különösen pedig a jugoszláv orientációt. Hogy mi volt ennek a tanácsnak pszichológiai rugója, azt megtalálni nagyon nehéz, annak azonban, aki tárgyilagosan nézi a helyzetet, meg kell állapítania azt a tényt, hogy attól az időtől fogva, amióta Olaszország kifejezetten Magyarország mellé állott, mióta velünk a barátsági szerződést megkötötte volt, Magyarország külpolitikai helyzete lényegesen megváltozott, lényegesen javult, azóta presztízsünk rendkívülien emelkedett. Ez volt az első lépés, amellyen izoláltságunkból ki léptünk, amely lépéssel tulajdonképen a nemzetek társadalmának, a nemzeteknek politikai eszközökkel egymással vivott harcának részeseivé, aktiv alanyaivá lettünk. Ez volt az az első lépés, amely a trianoni átok, a trianoni kény szerzubbony alól felszabadította a magyar nemzetet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ez tény, amelyet letagadni nem lehet. Jugoszláviával szemben mi a helyzet 1 Magyar részről egyszer igenis elhangzott az a javaslat, hogy próbáljunk Jugoszláviához közeledni. Épen a legilletékesebb hely volt az, amely e tekintetben megnyilatkozott és Jugoszlávia részéről erre a megnyilatkozásra válasz sem érkezett. Én igen örülök annak, hogy a jugoszlávokat az ő győzelmi mámoruk annyira elvakitotta, hogy akkor, amikor alkalom kinálkozott reá, hogy politikailag Magyarországba belekapcsolódhassanak, ők vak mámorukban visszautasították a feléjük nyújtott kezet, mert ha a reális politika rideg szemüvegén át nézem a helyzetet, meg kell állapitanom azt, hogy szövetségi érték tekintetében Jugoszláviát Olaszországgal még csak összehasonlítani sem lehet. E napokban olvastam egy kiváló német katonai irónak, aki magát szerb-barátnak mondja, egy munkáját Jugoszláviáról. Ez a magát szerbbarátnak mondó katonai iró azt állapit ja meg, hogy Jugoszlávia mind belső összetételénél, mind felszerelési és kulturális hátrányainál fogva Olaszországgal hatalmi érték tekintetében még csak össze sem hasonlítható. Ez a katona, aki katonai szempontok, katonai célok és akciók szempontjából bírálja a helyzetet, arra a megállapításra jut, hogy háború esetén Jugoszlávia Olaszországgal szemben a legkedvezőbb esetben csak tartós defenzívát tudna keresztülvinni. Megállapítását épen katonai alapon indokolja, indokolja azzal a hatalmas számbeli fölénnyel, azzal a hadianyagban való hatalmas, gazdagsággal, amellyel Olaszország Jugoszláviával szemben bír. De még^ a diplumáciai szempontokat is latba veti érvelésénél és rá mutat Jugoszlávia diplomácia helyzetére Olaszországgal szemben. Megállapítása szerint Jugoszlávia, ma — eltekintve a kis entente államokhoz való kapcsolatától és eltekintve Franciaországhoz való viszonyától — teljesen izoláltnak tekinthető. Ezzel szemben Olaszország napról-napra eredményesebben lesz urává Közép-Európa és a Balkán diplomáciai helyzetének. A barátsági szerződések sorozata követi egymást. Ma Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Görögország, Törökország, Albánia, mind szoros ^^^™^^^"" 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. diplomáciai kapcsolatban és a barátság szoros szálaival vannak az olasz birodalomhoz fűzve, Kománia hasonlóképen s ne felejtsük el Angliának Olaszországgal való szoros kapcsolatát. így látva a helyzetet, lehet e komolyan beszélni arról, hogy melyik nagyobb szövetségi érték, Jugoszlávia-e vagy Olaszország? Aki elfogulatlanul nézi a helyzetet, az csakis az olasz barátságban láthatja Magyarország komoly nemzetközi támaszát. (Kabók Lajos : Meddig fog ez tartani ?) Aki igy látja a helyzetet, az Jugoszláviában csupán dekadens támaszt találhat, amely ideig-óráig lehetne az ország segitségére, ha egyáltalában segitségére akarna lenni. Ne felejtsük el, t. Ház, hogy Jugoszlávia, illetve a szerbek mindig a nag-yszláv gondolatnak voltak az exponensei itt Európa közepén. (Uyy van! a jobboldalon.) Ez a felfogásuk az idők folyamán nemcsak hogy nem változott, hanem megerősödött. Jugoszlávia minden módot és alkalmat megragad arra, hogy Cseh-Szlovákiával politikailag szorosabban fogjon össze, hogy a kulturális kapcsolatokat is kimélyítse, mert tisztán látja, teljes tudatában van annak, hogy jövő számára csak akkor lehet, ha a nagyszláv gondolat Európában megvalósul. Ezek a kis szláv államok, amelyeket diplomaták spontán elhatározással, — hogy ugy mondjam — mondva teremtettek meg, amelyekben az állami életnek, a nemzeti egységnek materiális attribútumai teljesen hiányoznak, csak akkor élhetik tovább jelenlegi mesterséges, igazságtalan hatalmi életüket, ha kontaktust tudnak teremteni a nagy orosz birodalommal, ha abba tudnak belekapcsolódni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ez az ő céljuk és ideáljuk. Ennek a célnak és ideálnak a megvalósítása pedig csakis Magyarország, a mai Csonka-Magyarország hulláján keresztül történhetik meg. (Ugy van ! a jobboldalon.) Én tehát nem külpolitikai okokban keresem a szerb-barát megnyilatkozásokat, hanem keresem a háború tanulságában. A háborúban Northcliffe propagandája arra tanított meg bennünket, hogy az ellenség azt, akit politikailag ki akar kezdeni, a leghathatósabban ugy támadhatja és gyöngítheti meg, ha világnézeti alapon gyöngiti ott a nemzeti érzést, a nemzeti gondola tot. Azok tehát, akiknél a világnézeti szempont a nemzeti érzéssel szemben túlsúlyban van jelen, nyugodtan s bizton számithatnak Jugoszlávia támogatására, de mi, az igazi magyarok, akik a nemzeti ideálokot követjük, mi, akik a magyar eszméért, a magyar igazságért küzdünk, csak oda fordulhatunk, ahol Magyarország létét, Magyarország jövőjét akarják biztosítani. (Úgy van! jobbfelől.) Ez Közép-Európa jelen helyzetében nem lehet más, mint Olaszország, az olasz birodalom. (Ugy van ! jobbfelől.) Épen azért nem lehet eléggé nagyjelentőségűnek mondani azt a barátsági szerződést, (Kabók Lajos : Amely Fiumét elvitte innen !) amely közöttünk és a dicső olasz birodalom között jött létre, amelynek demokráciája a világon páratlanul áll... (Kabók Lajos : A diktatúra is demokrácia ? Mióta demokrácia a diktatúra 1 — Zaj a ssélsobaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Bogya János :... amely a fasiszta demokrácia alapján olyan kulturális haladást ért el, amelyhez foghatót csak a német birodalomban láttunk akkor, amikor Bismarck a franciákkal szemben győzött. De a német birodalomnak az az előnye volt, hogy az ő ipari fellendülésének meg voltak adva' a természetes gazdasági bázisai, a nagy vas- és szénkészlet. Ez volt az az alap, amelyre a német telterö felépíthette a maga gazdasági rendszerét és kifejthette a maga gazdasági ere-