Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

^™^™ 'Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 75 történt 1 Risum teneatis, amici ! : a száz sebből vérző magyaron verték el a port ! A kisantantnak végre el kell jutnia ahhoz a belátáshoz, hogy minket innen eltörölni nem lehet. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Magyarország a Gondviselés és a történelem által kijelölve mint jegecesedési pont áll fenn itt a Duna-medencében és erőszakkal egy darabig fenn lehet tartani a mai állapotot, addig, amig a szurony uralkodik, de ez az állapot itt természetellenes állapot és saját érdekük ellen cselekszenek, ha ezt erőszakkal fentartják. Nem akarjuk mi a régi monarchiát visszaállítani és nem akarunk az ő függetlenségük ellen törni, eszünk ágában sincs, hiszen ahhoz sokkal gyengébbek is vagyunk ; mi élni akarunk, »Leben und Leben lassen !« Ez az érdekük is. Meg lehet találni a kibontakozás útját, csak le kell szállni az utópia nak hegyéről a realitások völgyébe. Ami az osztrák-magyar viszonylatot illeti, én teljesen aláirom minden sorát és minden szavát Andrássy Gyula gróf cikkének, amelyet húsvétkor irt a Reichspost-ba. (Ugy van! jobbfelől.) S. két ország egymásra van utalva és meg is kell értenie egymást. Ausztria rosszul tenné, mert a saját érdeke ellen cselekednék, ha a jövő békés kibontakozás útjába, amely neki is érdeke, akadályokat gördítene és e/t tenné akkor, ha olyan orientálódásba kapcsolódnék bele, amely akár gazdasági, akár politikai tekintetben Magyarország elszigetelését célozná. Bécsnek útja a feltámadáshoz nem Prágán át vezet. Az olyan incidensek, amelyek legutóbb előfordultak, azok a nehézségek, amelyekre az osztrák-magyar kereskedelmi szerződések során bukkantunk, nem szolgálják Ausztria érdekeit, sem a kölcsönös megértést Hangsúlyozni kivánom — és azt hiszem ebben megegyezünk valamennyien — hogy azt vallom, amit Andrássy Gyula ir : »Kívánatos és ajánlatos, hogy azok akik a két állam békés együttélésének megzavarásán dolgoznak, cselekvésük esztelen voltát és céljaik következményeit mérlegeljék.« T. Ház! Még egy kérdésre akarok röviden kitérni. Ebbe kormányunk nem avatkozhatik bele, mert más országnak a belügye, de mi törvényJhozók, mint szuverén testület, igenis foglalkozhatunk vele, annál is inkább, mert ez nem egy belügy, nem egy katholikum, sem nem keresztény ügy, ez az emberiség ügye. Vannak jogok és érdekek, amelyek minden emberrel közösek, ilyen a lelkiismereti szabadság ügye. Szégyene a XX. századnak, bankrottja a felvilágosodás korának az, ami ma a katholiciznmssal Mexikóban történik. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem az Egyházat féltem, mert Christus heri, Christus hodie et in aeternum. Lacordaire, hires francia szónok beszédébe egyszer egy atheista azt kiáltotta bele csúfondárosan: »Ugyan, mit csinál az ács?« Krisztust értette ez alatt. Lacordaire azt felelte: »A názáreti ács ko porsót farag. Ahogyan megfaragták Nérónak és az összes üldözőknek koporsóját, ugy meg fogja faragni az önök koporsóját is!« Nem az Egyházat féltem tehát akkor, amikor a mexikói üldözést szóvá teszem, mert az Egyház volt mindig az, amely üldözői sirján a requiem in aeternam-ot elénekelte. Mexikó pribékjei csak uj csillagokat tűznek a mártírok mennyboltozatára, Sanguis martyro" rum semen christianorum. De nekünk egy kötelességünk van, A magyarokat Prohászka egy beszédében mártirnemzetnek mondotta és azok is voltunk. Mi a vértanuk útját jártuk és járjuk még ma is. Évszázadokon keresztül rengeteg vért ontottunk a keresztény kultúráért és ma is elnyoK ÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. mottságunkban mi tudjuk legjobban, hogy mit ér egy jó szó, mit ér egy barátságos gesztus. Az urak itt az olasz magyar barátságot kifogásolták. Kérdem: ugyan kihez fordultunk volna? A Népszava mai cikke a nyugati demokráciát emliti. Még nem kaptunk onnan egy barátságos gesztust sem és hogy a magyar nemzet ma olyan hálásan ünnepelte az olasz képviselőket, ez abban a pszichológiai vonásban leli magyarázatát, hogy akadt egy ország, amely felénk nyújtotta barátságosan a kezét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezer: kötelességemnek tartom, hogy az együttérzés melegével fejezzük ki szimpátiánkat és csodálatunkat a mexikói vértanuk és hit vallók iránt (Ugy van! jobbfelől) és belekiáltsuk tiltakozó szavunkat az egész müveit közvéleménybe. Ez nem felekezeti és nem vallási kérdés, (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon) ez a lelkiismereti szabadságnak, az emberiességnek és az igazságnak, a legelemibb emberi jognak kérdése. Ha a Népszövetség hű akar lenni nevéhez és meg akarja őrizni a bizalmat az ő magas hivatása iránt, akkor e kérdést napirendre kell tűznie, hogy e botránya és szégyene a mai kor kultúrájának eltűnjék, mert a Nérók ós a vallásharcok sötét kora kell, hogy a múlté legyen. Mi Mexikó üldözöttéit és e vértanú nemzetet üdvözöljük és felemeljük tiltakozó szavunkat üldözésük ellen. Amikor erről a kérdésről megemlékezem, egyúttal kell, hogy megemlékezzem a római Szentszékről is. Mi, mint mondottam, háiásak vagyunk minden jó szóért, hálásak vagyunk az olaszok ministereínökének mellettünk tett hitvallásáért, de épen igy el nem múló hálával kell, hogy viseltessünk a Szentszék iránt is, mert a Szentszék volt az első, aki a megcsonkított Magyarország mellett hitvallást tett. Soha felelős helyről olyan tüntető hitvallás nem történt mellettünk, mint amilyen tüntető hitvallást tett mellettünk XL Pius pápa, mint ama felejthetetlen történelmi beszédében, melyet Serédi hercegprímás bíborossá kreálásakor mondott. Minden magyar embernek lelke hálás ezért a Szentszéknek, ki a tradícióhoz hiven ma is igaz önzetlen hű barátja maradt a magyarságnak. Ezt a benső kapcsolatot ápolni, fenntartani és kimélyíteni vatikáni követségünknek és diplomáciánknak feladata. T. Képviselőház ! Ezekben adtam itt elő megjegyzéseimet a kormány diplomáciai működéséről. Tegnap épen szociáldemokrata részről vontak itt párhuzamot a Bethlen István gróf hivatalbalépésének idején fennállott állapotok és a mai állapotok között. Még annak is, aki nem hive Bethlen István gróf politikájának, el kell ismernie, hogy a nyolc év alatt külpolitikailag nagyot alkotott. Andrássy Gyula gróf nem barátja a ministerelnöknek (Rothenstein Mór : Ha nem mondta volna, nem is tudtuk volna !) és épen Andrássy Gyula gróf volt az, aki húsvétkor egy cikkében, amely Bécsben látott napvilágot, kénytelen elismerni, hogy külpolitikailag neki is az a véleménye, ami Bethlen István grófnak. (Bogya János : Helyes !) Én nemcsak azért, mert bizalommal viseltetem az ő személye iránt, hanem azért is, mert méltányolom és elismerem azokat az eredményeket, amelyeket elért, és elismerésül és méltánylásul a külügyminister ur működése iránt és bizalommal az ő személye iránt is, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Esztergályos János jegyző : Bogya János ! (Kabók Lajos : Mi lesz Fiumével 1 — Rothenstein Mór : Halljuk az expozét !) 11