Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

66 Az országgyűlés képviselőházának gyök, hogy azokat ez a szegény, agyonnyomoritott, ezer sebből vérző magyar nép aligalig birja el. Nézzük csak meg egy kisséi a száimokat és akkor rögtön elibénk tárul az egész helyzet a maga meztelen valóságában. A külügyministerium költségvetése 1,013.270 pengővel emelkedett. Ebből egymagáira a külföldi szolgálatra 715.870 pengő többlet esik. De a külügyministerium a múltban sem volt szerény. A múltból szerzett tapasztalatok mutatják azt, hogy költség is kevés lesz, mint ahogy például az 1926/27. évi zárszámadás szerint az előirányzatot a külügyministerium 1,199.525 pengővel lépte túl. El lehetünk készülve arra, hogy ezt a meglehetősen nagy összeget ismét túl fogják lépni, mert hiszen aimikor külügyi kiadásokról van szó, akkor a kormány nem szerénykedik, legalább nem fukarkodik annyira, mint amikor szociálpolitikáról volna szó. Egymaguk a távirati és távbeszélési költségek 1,140.000 pengőt tesznek ki, ami én szerinteni horribilisam nagy ós nagyon sok esetben elkerülhető lett volna. Itt meglehetős nagy megtakarításokat lehetne eszközölni. A külügyministerium rendelkezési alapja 163.200 pengő, sajtóalapja 407.000 pengő, úgyhogy a külügyministerium rendelkezési alapjai 570.000 pengőt tesznek ki. De az 1926/27. évi költségvetési előirányzatot is a külügyministerium a rendelkezési alapok tekintetében 127.465 pengővel lépte túl, vagyis ennyivel többet költött, mint amennyi a rendelkezési alapra elő volt irányozva. Ezek meglehetősen nagy számok és egyáltalában nem olyan szerények, mint amilyeneknek azokat az előadó ur feltüntetni igyekezett. Ami most a külügyi alkalmazottakat illeti, itt is azt látjuk, hogy elsősorban a tisztviselők száma harminckilenccel emelkedett akkor, amikor például a belügyministerium hónapokig nem tud készen lenni a honosításokkal. _ inert megcsökkentett személyzettel végzik a közjogi osztályban a munkát és emiatt száz és száz ember ácsorog naponként a belügyministeriumban És amikor egy képviselő ezt szóváteszi, akkor a belügyministerium egyszerűen dörzsöli a kezét és azt mondja: hát kérem, nem telik, nincs rá pénz. Egyik legfontosabb aktusra, a magyar állampolgárok ügyeinek rendezésére nem tellik pénz, ellenben — mint mondottam, — harminckilenccel emelkedett a külügyi alkalmazottak, tisztviselők száma. A vizumdíjakból 400.000 pengővel több bevétel irányoztatott elő. Itt bátorkodom a minister ur ügyeimét felhivni arra, hogy a vízumokat illetőleg Oseh-Szlovákia és Ausztria igen szép példával jár elől, csak mi vagyunk azok, akik makacsul ragaszkodunk a vízumrendszerhez azért, mert a vízumrendszer valamelyes bevételt hoz. De emellett a bevétel mellett számítani kell azt a rengeteg kárt, amely abból származik, hogy a mi vízumaink drágák. És ha Magyarországon az idegenforgalom nem fejlődik ki ugy, amint ki kellene fejlődnie, és ha a magyarországi idegenforgalom nem hozza meg azt az eredményt, amelyet az erősen kifejlesztett propagandának hoznia kellene, akkor ezt nem utoljára annak lehet betudni, hogy a vízumdíjak még mindig meglehetősen magasak. Ezeknek leépítése, illetve a vizumok megszüntetése tekintetében tehát már igen nagy, égető szükség yolna a minister ur részéről egy elhatározó lépésre. T. Ház! Hogy egy kis összehasonlítást tegyek a tekintetben, hogy mennyire drága dolog a mi külügyi képviseletünk, megemlítem, 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. hogy például ötven diplomáciai fogalmazási tisztviselői illetménye 1,661.107 pengőt tesz ki, amivel szemben a kultusztárcában 528 elemi iskolai tanitó fizetése összesen 1,162.707 pengővel van előirányozva, vagyis 528 elemi iskolai tanitó nem kap annyi fizetést, mint ötven diplomáciai fogalmazási tisztviselő. Pedig ezek az urak leginkább előkelő társadalmi osztályok gyermekei, akik nem is annyira kényszerűségből, mint inkább passzióból lépnek erre a szolgálatra. Engedelmet kérek, mikor Magyarországon az analfabéták száma csak rendkívül lassan csökken — bár elismerem, hogy a kultuszminister ur törekszik iskolákat felállítani — s amikor még mindig van rengeteg sok vályogból épült, düledező iskola s tanítóink még miniig éheznek és nyomornognak, akiknél szerencsétlenebb proletárok alig vannak az országban, akkor azt kell látnunk, hogy ötven diplomáciai foglalkozású urnák jóval több fizetése van, mint 528 elemi iskolai tanítónak. Azt hiszem, hogy mégis csak fontosabb volna a népiskoláztatás kifejlesztése, a közegészségügy, a falvaknak vízzel és más egészségügyi berendezésekkel való ellátása, mint az a meglehetősen drága külügyi képviselet és apparátus, amellyel a kormány dolgozik. Én már két évvel ezelőtt rámutattam arra, hogy a mi követeink fizetése lényegesen nagyobb, mint az osztrák vagy német követek fizetése. Az osztrák követ fizetése valóságos szegényes dolog a mi követeink fizetéséhez képest. Végtelenül örülök annak, hogy gróf Sigray képviselő ur, tehát egy mágnás, kifogásolta legutóbb a költségvetés általános vitájában azt, hogy a mi követeinknek nagyobb fizetése van, mint az Egyesült-Államok államtitkárainak, holott azok ministeri grádusban vannak. A hatalmas, gazdag, a világ majdnem minden vagyonát, úgyszólván minden aranyát magához szívó Egyesült-Államok az államtitkáraiknak nem adnak akkora fizetést, még kevésbé követeiknek, mint amennyit a mi követeink élveznek és kapnak. Nem lehet ezt egy szegény országban kibírni; egy szegény ország ne csináljon ilyen luxust. Általában a külügyi szolgálatot, illetőleg a külügyministerium tárcáját lényegesen jobban dotáljuk, mint például a területileg és a lakosság számánál fogva is nagyobb Lengyelország. Lengyelország lényegesen kevesebbet költ például a külügyi képviseletre, mint Magyarország. Á többi utódállamról nincsenek részletes adataim, de Lengyelországról határozottan merem állítani, hogy lényegesen kevesebbet költ külföldi és külügyi képviseletre, mint amennyit a magyar állam költ. Hogy milyen eredménnyel, annak egy részét Beck igen t. képviselőtársam igen szép fejtegetéséből ma délelőtt hallhattunk, amikor elénktárta, hogy külföldi gazdasági relációkban mennyire hátrányban vagyunk, és hogy be vagyunk teljesen kerítve, mert a körülöttünk lévő államok és volt szövetségeseink mindent elkövetnek arra nézve, hogy gazdaságpolitikailag háttérbe szoritsanak bennünket és úgyszólván lehetetlenné tegyék megélhetésünket. Elviselhetők volnának vagy lennének ezek a nagy költségek, ha ebből az országnak valami nagy haszna volna, ha ezért a rengeteg összegért, amelyet úgyszólván a szájától, a kultúrájától, az egészségétől von el a magyar nép, megvolna az ellenszolgáltatás. Elviselhető volna ez, még abban a tudatban is, hogy Magyarországon van a legtöbb öngyilkos, hogy itt grasszál legborzalmasabban a tüdővész, ha ez a külügyi képviselet tényleg azzal az eredménnyel járna, amelyet joggal várhat a ma-