Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 65 rületek adminisztrációját, igy került a ruthén föld a Cseh-Szlovák köztársasás területéhez. Világosan ki lett kötve a rutén földnek autonómiához, való joga. és a békeszerződés egész komplexumának szelleme megadni látszik azt a jogot is, hogy jövőjéről népszavazás formánában szabadon dönthessen. Feltételes hozzácsatolása volt ez a ruthén földnek a Cseh-Szlovák köztársaisás: területéhez, olyan feltételes hozzácsatolása, 'amelynek feltételeit nem teljes itette ia Cseh-Szlovák köztár sasa a 1 . (la az! Umi van! a joboldalon) 'aminek következtében, de a Millerand-féle kísérőlevél szellem-ének következtében is, követelhetjük mi magyarok,, de inkább követelhetik miaguk a ruténeik, hogyl ai független autonómiával ellátott rutén föld a, Népszövetség ellenőrzése alatt népszar vázassal döntsön állami hováiartozandósáiga felett. Hogy ez a szimpátia nem Csehország felé fog fordulni, azt bizonyltja aizt hiszem a» a körülímény. hogy a rutén föld képviselőinek többsége a>z egyetlen nem törvénytelen eszközökkel elnyomott ellenzéki párthoz, a koímtmunistapárthoz, tartozik. Ha a műveltség és gazdasági jólét szempontjából legelmanadottiaibb országrészi az egyetlen ellenzéki párthoz szívesebben csatlakozik a marx-i gondolatok legradikálisabb hirdetőihez is inkább kapcsolódik, mint a. csefe kormánypártok valamely likéhez. az bizon.vdt.Tai , hoigv iaz az országrész beteg és a fejlődésnek egészségtelen útjára lépett. Egy tekintet a térképre is meggyőz minket arról, hogy a ruthén föld csak nyakatekert és hosszú, teljesen leihetetlen 1 közlekedési szálakkal vam jelenlegi anyaországához fűzve & Bitnek következtében is részesül abban a bánásmódbam. amely elégedetlenségének alapját képezi. Viszont a ruthén földet geográfiai alakulása és a közlekedési vonalak minden idegszála csatolja; nemcsaik Nagy-MaigyiaírorSzáalhoz. de csonka Magyaország testéhez is. Amint mi a im'agyair Alföldről a kenyeret fel tudjuk küldeni a ruthén föld erdeibe, ugy lendítené fel aa ő erdeinek fája. bányáik sója a miagyar föld gazdasági vérkeringését is (Umi van! balfelől.J és emelné a ruthén földön kivül nvolcmilió mialgyiair gazdasági jólétét és tenné részükre tűrhetőbbé az életet. Ez pedig még v. legyülölködőbb győztesnek is jól felfogott érdekében álL mert egy tűrhető állapotot, toivább bir iki az elnyomott és a szenvedő, mint egy tűrhetetlent és a biztos halált sejtető állapot erőszakos megváltoztatására törekedhetne az, akinek nemcsak vesziteni valója nincs, de akinek még reménysége sem lehet. Az én/meggyőződésem az. hölgy gróf Bethlen és a jelenlegi m'agytar kormány politikája aat az utat követi, amely a Népszövetség míeggyőzésén át erőszlakos ílázkódtatásoktól mentesen, gazdasági érdekek, nemzeti elvek és geográfiai szempoíntok figyelembevételével igyekszik a Duna. medencéjének problémaiját megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.} Ebben M politikában — mondhatnám — oSztatlamul áll a, kormány háta mögött a miaigvar nép s a magya,r parlament s ebben a tudatban fogadom el a külügyi tárca. : költségvetését általánosságban ta részletesi tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés, éljenzés és tans a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) .Elnök: Az ülést újból megnyitom, Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szünet előtt előttem szólott gr. Hunyady t. képviselőtársam azzal vádolt meg bennünket, hogy megsértettük a magyar ember hagyományos vendégszeretetét. Tartozom elöljárójában kijelenteni, hogy mi a szokásos • magyar vendégszeretetet nem sértettük megs Ezek az urak, akik ma délelőtt a karzaton megjelentek, nem a magyar nép, a magyar nemzet vendégei, hanem az egységespárt vendégel, amelynek visszaadják az elmúlt évi látogatást. Tüntetésünk nem szólott az olasz nép ellen, • amelyet mi is nagyra beesülünk, tisztelünk és szeretünk s amelynek hősies; múltját, Garibaldit ós Mazzinit mi sem felejtjük el, csak azt kivánjuk nekik, hogy mielőbb szabaduljanak fel a fasiszta diktatúra járma alól. Ellentüntetésünk és gyűlöletünk szólott Matteotti gyilkosainak és annak a fasiszta-rendszernek, amely oly sok és ártatlan áldozatot követelt. Csak a legnagyobb elkeseredéssel és fájdalommal tudunk gondolni ez alkalommal is arra az intervenciós politikára, arra a háborús uszításra, amelynek egyik vezére a mai fasiszta diktatúra feje volt és arra a D'Annunziora, aki Franciaországból átjőve uszitott az olasz nép között a háborúba való beavatkozás mellett. (Jánossy Gábor: Ne bántsa a druszámat! — Derültséa.) Ennek az intervenciós politikának az áldozatai most ott porladnak St. Michèle és Doberdo tömegsírjaiban. Annak a sok szerencsétlen áldozatnak, aki idegen célokért volt kénytelen a lövészárkokban vérezni, sovány vigasztalás és egyáltalán nem éleszti fel őket az a kijelentés, amely az egyik fasiszta szenátor részéről az egységespárt tegnapi lakomáján elhangzott, nevezetesen, hogy az olasz népet a magyar néppel szemben nem töltötte el gyűlölet a lövészárkokban. Mondom, ezt a sok szerencsétlen áldozatot ez nem fogja felkelteni és feléleszteni. Konstatálni kivánom tehát, hogy mi egyáltalán nem voltunk ünneprontók, mint ahogy a ma délelőtti megjelenése ezeknek az uraknak sem mehetett ünnepszámba, mert nem mint a magyar nép, a magyar nemzet vendégei voltak itt, hanem — mint hangoztattam •— az egységespárt múlt évi látogatását adták vissza. Egyébként pedig ezzel kapcsolatban tartozom még megjegyezni, hogy vannak az életben momentumok, amikor az emberek a köteles udvariasságon kénytelenek magukat túltenni. Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy 1852-ben egy londoni sörgyár munkásai is vétettek a köteles udvariasság ellen, amikor Haynaunak, Magyarország és az olasz nép hóhérjának alaposan megcibálták a bajuszát. Az egész szabadságszerető világ tapsolt akkor ezeknek a sörgyári munkásoknak, '. akiknek volt bátorságuk^ hogy a magyar nép> hóhérjával szembe szálljanak. Nekünk is van bátorsálgunk a szabadság elnyom óival, Matteotti gyilkosaival és azok pártfogóival szembeszállni. (Jánossy Gábor: Lehetetlen analógia! — Peyer Károly: Nagyon jó a hasonlat! Miben különböznek ezek Haynautól? — Zaj a jobboldalon.) Ezt tartoztam kijelenteni, a délelőtti eseményekkel kapcsolatosain. Kátérve most már az előttünk fekvő költségvetésre, elöljáróban ki kell jelenteinem, hogy nem látom azt a nagy megtakarítást, 8'zt a szerénységet a költségekben, amelyet a t. előadó ur vélt ebben a költségvetésben felfedezni. Ellenkezőleg azt látom, hogy a külügyi kiadások exorbitánsan nagyok, olyan na-
