Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

'Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-ân,> szerdán. 61 tárgyalásoktól, és teljesen elhibázott egy olyan külpolitika, amely nem kívánja meg a vele tárgyaló féltől azt, hogy jószándékának és barátságának kereskedelempolitikai téren is kézzelfogható jeleit és bizonyitéka

it adja. Én nagyon tisztelem minden állam rokonszenvét a mi irányunkban. A szegény izolált Magyarországnak barátokra és szövetségesekre van szüksége és az utat, az első lépést e tekintetben szerencsésen meg is tette. Azonban ne feledjék el azok az országok, amelyek ilyen baráti jobbot nyújtanak felénk, hogy amikor ők tőlünk bizonyos kedvezményeket és a barátság kézzelfogható jeleit kivanják, mi is joggal elvárhatjuk, hogy anyagi téren ilyen biztosítékokat nyújtsanak a mi számunkra. De amikor azt látjuk, hogy hívogató és csalogató szavakat hallatnak felénk keletről és északról, délről és nyugatról, de ezek a hívogató és csalogató szavak mind ködös homályba vannak burkolva, ellenben igenis, kézzelfogható bizonyítéka rosszindulatuknak, hogy semmiféle gazdaságpolitikai megértést, amely Magyarország számára méltányos és előnyös lenne, nem nyújtanak, — akkor ne vegyék rossz néven ezek a szomszédos államok, ha mi is a legnagyobb szkepticizmussal kezeljük ezeket a problémákat, A legutóbbi időkben is a csehszlovák külügyminister részéről a legkülönbözőbb sajtóorgánumokból hiyogató szózat halatszott felénk. Ez a hívogató szózat akár Amsterdamból, akár Londonból kelteztetett, mindig felcsillantatta annak reménységét, hogy még területi revízió mellett is lehetséges volna a Magyarországgal való megértés, de mindig annyi és annyi ajtót hagyott nyitva maga mögött, amelyen sarokba szorítva kimagyarázhatta volna álláspontját, hogy sajnos, ezek a szózatok és felhívások sohasem rejtették magukban komoly lehetőségét annak, hogy a magyar állam ezeknek alapján tárgyalásokat kezdhessen. Nem is tudjuk elképzelni egy ilyen gazdasági közeledés lehetőségét. Az általános vita folyamán a baloldal padsoraiból hallottuk, hogy egy keleti Locarnónak, vagy egy dunai konföderációnak eszméjét a magyar kormánynak is komoly mérlegelés tárgyává kellene tennie. Én emlékeztetek arra, hogy bár az osztrák-magyar monarchia részei gazdaságilag nagyszerűen kiegészítették egymást, egyik állama indusztriális állam, a másik agrárius állam lévén, mégis mennyi gazdasági súrlódás, mennyi nehézség és mennyi ellentét támadt közöttük. Ha elgondolom most, hogy egy cseh-szlovák—osztrák—jugoszláv—román és magyar gazdaságpolitikai megértésnek, vagy pláne egy szoros gazdasági együtthaladásnak milyen óriási gazdasági nehézségei volnának, akkor kételkednem kell e pillanatban a felett, hogy bármilyen politikai zseni is meg tudná teremteni azt az egészséges alapot, amelyen ilyen gazdaságpolitikai összefogás szomszédainkkal lehetséges. Azt hiszem, az igen t. cseh-szlovák külügyminister ur maga jönne legjobban zavarba, ha csalogató és hívogató szavai nyomán a magyar kormány azt a felszőlitást intézné hozzá, hogy precizirozza közelebbről azokat a feltételeket, amelyek a mi külpolitikai határozott iránymegjelölésünk mellett tárgyalási alapul szolgálhatnak. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Ház ezekből a kereskedelempolitikai fejtegetésekből azonban egynek ki kell kristályosodnia. Atrmak a meggyőződésnek, hogy nekünk egy kártyára minden érdekünket, minden reménységünket, minden ambiciónkat feltenni nem szabad. Politikai és kereskedelmi jövőnknek összefüggésbe hozatalával és szerves együttmaradásával arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk azokat a szövetségeseket, akik egyszersmind fogyasztóinkul is jelentkeznek és ha a nyugati államok ilyen magatartást tanúsítanak irányunkban, mint amilyet tanúsítottak, akkor meg kell keresnünk délre és kelet felé azokat a gazdaságpolitikai összeköttetéseket, amelyek azoknak az államoknak is és nekünk is megfelelők lennének. Az olasz-magyar szövetség, az a baráti viszony, amely közöttünk fennáll, mindkét államot gazdasági megértésre is kell hogy ösztönözze. Nem csupán az a tény, hogy Fiume azokban a kereskedelempolitikai viszonylatokban, amelyekben ma van, haldoklásának jeleit adja, hanem különösen és kiváltképen az a tény, hogy számos olyan gazdasági relációnk van épen Olaszországgal, amelyet helyesen kiépíteni és ápolni lehetne, arra kell hogy utalja mindkét országot, hogy ezt a kereskedelempolitikai megértést ápolják és szorosabbra fűzzék. Ha csak arra gondolok, hogy békében déligyümölcskereskedelmünk milyen óriási volt Olaszországból és hogy Fiúmén keresztül Budapest volt tulajdonképen az az elosztó állomás, amely Lengyelország, Románia és Ausztria, sőt bizonyos tekintetebn Németország felé is a déligyümölcsöt egy központból irányította, akkor mégis a legnagyobb reménységét látjuk annak, hogy az egyelőre ideálisan fennálló kereskedelmi megértés Olaszország és Magyarország között pozitív alapokra helyezkedhetik. De ugyanigy például az olasz kénnek behozatala óriási jelentőségű volna a magyar mezőgazdaság, a magyar műtrágyaipar számára, és azok az iparcikkek, amelyeknek elsőrendű termelője Olaszország, Magyarországban szintén elsőrendű fogyasztóra találhatnának akkor, ha Itáliával lehetséges volna az ezirányu megértés. De erre a megértésre és ennek a kereskedelempolitikai megértésnek szorosabbra fűzésére utal még Fiume helyzete és Magyarország szüksége a tengeri kikötőre. Azok a tárgyalások, amelyek az utóbbi hetekben ezirányban folytak, egyfelől Olaszország és Magyarország között, másfelől egyes tengerhajózási társaságok között, azzal biztatnak, hogy Magyaror

: szag végre meg fogja kapni a magyar hajókat magyar lobogó alatt a tengeren. Levante és Egyiptom felé az összeköttetésnek nem létesítéséről, hanem helyreállításáról van szó, ami mindkét állam számára oly jelentőséggel bír, hogy ennek a jelentőségnek kellő kihasználása most már parancsoló szükséggé vált. És én bizom benne, hogy — amint beszédem elején utaltam rá, — Jugoszlávia is meg fogja érteni, hogy micsoda érdek rejlik abban, ha a vasutai kellő kihasználásra' fognak találni, s hogy t a közeljövőben ez a szerződés egy uj tengerhajózási társaság létesítésévé! meg fog köttetni- és hogy Magyarország számára a fiumei kikötő ilyen irányban is meg fog nyilni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Az elmúlt években gyakran hallottunk a magyar kormány külső politikája ellen azt a kifogást, hogy határozott orientációval nem bir. Határozott orientáció nem is következhetett be mindaddig, mig a felhők Európa egén, de különösen Kelet-Európa egén nem kezdtek tisztulni. Ma sem beszélhetünk még arról, hogy a felhők elvonultak volna. De kétségtelen, hogy ma már a Népszövetség biztató működése ellenére is a külső politika vezetői újra abban az erős meggyőződés9*