Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 59 millió márka értéket, és igy tovább. 80 millió pengőre rug igy is Németországba kivitt áruink értéke, ezzel szemben azonban Németország ez alatt á tiz hónap alatt 120 millió pengő értékű német iparcikket hozott be hozzánk. A mi törekvésünk a reánk nézve nem túlkedvező legtöbb kedvezményű szerződésnek kereskedelmi szerződéssé való átalakítására eddig még nem sikerült. A küszöbön álló német választások kétségtelenül megnehezítik a német kormánynak idevonatkozó helyzetét is, és talán okosan cselekedett a magyar kormány, amikor erre való tekintettel pillanatnyilag ezeket a tárgyalásokat levette a napirendről annak reményében, hogy a választások után egy nyugodtabb politikai atmoszférában eredményesebben fogja ezt letárgyalhatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amii mármost a csehszlovák relációt illeti. (Halljuk! Halljuk!) azt sem nevezhetjük semmiképen sem szerencsésebbnek. A csehszlovák agrár-blokk által 1926 június 14-én kierőszakolt cseh vámnovella minimális vámokat léptetett életbe a gabonára, az élőállatra és a lisztre. Ezek a minimális vámok áthághatatlan akadályokat állítottak minden szerződő fél elé, és igy mi is, amikor velük szerződési tárgyalásokat folytattunk, lépten-nyomon mindig ezeknek a minimális vámoknak gátjaiba kellett, hogy ütközzünk. Ez képezte az okát annak, hogy ma is egy szerencsétlen és jogos igényeinket egyáltalán ki nem elégítő relációban vagyunk a Csehszlovák köztársasággal. A lisztpiac végleg elveszett számunkra. A forgalmiadókönnyítések mit sem érnek, sőt tovább kell mennünk, mert konstatálnunk kell, hogy azokban az esetekben is, amikor a minimális vámok nem képeznek ilyen áthághatlan akadályt, a csehszlovákok részéről velünk szemben tauusitott rosszindulat ugyanazt az elbánást sem tudja például a mi szalámiiparunk részére biztositani, mint amelyet az olasz szalámiipar részére biztosit. (Jánossy Gábor: Az több a rosszindulatnál!) T. Képviselőház! A cseh-szlovák keres kedeltmi helyzet ma ránk nézve egyáltalán nem kedvező. Hogy a magyar kormány mégis ennek a szerződésnek megkötésébe annakidején belement, erre tulaj donképen egyfelől az érdekeltségek és pedig a kereskedelmi érdekeltségek lkényszeritették. amelyek igen nagy eredményt reméltek ettől, amely eredmény egyáltalán nem vált be. De másfelől belekényszenitette ,a kormányt ebbe a szerződésbe az. a fogyasztó közvélemény, amely abban reménykedett» hogy a csehszlovák—magyar keresikedelími szerződés megkötésével Cseh-Szlovákiából felénk áramló árucikkek lényegesen csökken ueui fogják az árakat. Sajnos, ebben a reményünkben is teljesen csalódtunk, miért abban a pillanatban, amikor a cseh—magyar vámszerződés megköttetett, a cseh ipar a magyar ipar árait fogadta el és a maga iparcikkeinek árait arra a nivóra emelte, amelyen a magylar ipar ária! már azelőtt állottak. Marad végül szomszédaink iközül a« Ausztriával való kereskedelempolitikai reláció. Ez a legutolsó hetekben ujabb stádiumba lépett annlak az öt aranykoronás lisztvámnak megkötésével, amely pillanatnyilag békét látszik jelenteni, de nagy kérdés, hogy tartós békét jelent-e. Hiszen ne felejtsük el, hogy az osztrák mezőgazdaság arravaló hivatkozással, hogy csodálatos fejlődés küszöbén áll léptennyomon vámemelést követel: viszont az osztrák ipar súlyos és nyomasztó helyzetére való hivatkozással szintén vámemelést követel. Ilyen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. körülmények között, mikor az első osztrák-^ magyar kereskedelmi szerződés megkötése óta annyi kinos meglepetésnek voltunk kitéve Ausztria részéről, nagy kérdés, hogy az ezekben az utolsó napokban megkötött megegyezés milyen hosszuéletü lesz. Komplikálja ezt a helyzetet az a tény. hogy mi akkor, amikor ezt ate öt aranykoronás lisztvámot elfogadtuk, egyszersmind megállapodtunk az osztrák kormánnyal abban is, hogy a magyar export számlára biztosított élőállat- és husvámokat feloldjuk és majd a legnagyobb kedveziményr ben biztositott vámokat fogjuk magunkra nézve elfogadni akkor, ha Ausztria Jugoszláviával vagy valamely másik állammal ezen az állapon meg fog egyezni. És itt térek vissza arra a kérdésre, amelyet a jugoszláv relációban már érintettem, arra a sajnálatos körülményre v

hogy Jugoszlávia nem tudta megérteni azt az ő parancsoló érdekét, hogy Magyarországgal karöltve kivárnia és próbálja meg kereskedelempolitikai érdekeit érvényesíteni. Most is. ezeknél a liszt vám-tárgyalás oknál nem tudtunk Jugoszláviával együtt haladni, mert Jugoszlávia mindennemű e téren való megegyezést Ausztriával szemben ridegen visiszaautasitott ós mindmáig Ausztriával ilyen irányú ujabb megállapodása nincs. Úgyhogy ma tényleg az a helyzet, hogy mi élőállat-ikivitelünkre vonatkozólag fattóil függünk, hogy vájjon milyen irányú megállapodást fog Ausztriával Jugoszlávia létesíteni. Igaz, hogy Jugoszláviának rendkívüli érdeke állatjának kivitele és eddig tanúsított tárgyalási magatartásából arra kell következtetnünk, hogy ridegen és szigorúan fog ragaszkodni ezen érdekeinek a lehető legnagyobb mértékben való megóvásához. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy viszont Jugoszlávia ezeknek a tárgyalásoknak folyamán többször hangoztatta, hogy nagy iparfejlesztési akciójának érdek élben az esetre, ha Ausztria belemenne abba; hogy eddigi kedvező feltételeit az osztrák iparcikkeknek Jugoszláviába való bevitelét illetőleg módosítani engedné Jugoszláviára vonatkozólag kedvezőbb irányban, akkor Jugoszláyia viszont az élőállat-kivitel terén hajlandó volna Ausztriának kedvezményeket adni. Magyarországot illetőleg tehát a helyzet ma egyáltalában nem tisztázott, mert míg magunkra nézve az Öt aranykoronás lisztvámot elfogadtuk, addig egyáltalában ai sötétben tapogatódzunk abban az irányban, hogy élőállatunk kivitelével a jövőben mi fog történni. Ausztriai kétségkívül súlyos gazdasájgi krízisben vau. Ezt a súlyos gazdasági krízist egyfelől iparának exportpiac hiánya, másfelől az az erőltetett mezőgazdasági termelési akció okozza, amelyet árkon-bokron keresztül, tüzzel-vassal meg akar valósítani. Ausztria elfelejti, hogy egész múlt fejlődése, természeti adottságai és még most is kétségtelenül biztositott export-piacai arra utalják, hogy iparának fentartáisára törekedjék, nem pedig mezőgazdaságának erőltetett fejlesztésére, annál is inkább, mert mezőgazdaságának erőltetett fejlesztése ipara rovására csak az ipari termelést fogja természetszerűleg megdrágítani és ellenhatást kell hogy kiváltson mindazokban az államokban, amelyek esetleg ipari cikkeit beengedni hajlandók annak fejében, hogy viszont mezőgazdasági termékeiket Ausztria felé exportálhassák. Lehet, hogy Ausztriát erre a gazdaságpolitikai irányváltozásra az Ansehlussnak közelsége is készteti. Tudja nagyon jól, hogy a ver9