Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

38 Az országgyűlés képviselőházának sen nemzetközi vonásokban, a kérdésnek praktikus oldalával. Teljesen aláirom azt a teoretikus tételét, amely abban kulminál, hogy a kisebbségi gondolat és a revizió kérdése között összefüggés van, amelyet ő a maga részéről ugy konstruál, hogy mikor 1919-ben a Párizs környéki békéket megkötötték a nemzeti önrendelkezési elv jegyében és amikor ennek dacára ettől eltértek, akkor korrektivumként kénytelenek voltak a kisebbségi elvet is szerződésekbe foglalni, azt kötelezővé tenni azokra nézve, akiknek javára eltértek a nemzeti önrendelkezési elvtől. Ebből természetszerűleg következik az, hogy amennyiben a kisebbségi szerződések nem respektáltatnak, fokozott erővel jelentkezik a békeszerződések revíziójának gondolata, mert hiszen hiányozván vagy végre nem hajtatván az a kikötés, amely mellett a területek átadattak az illető utódállamoknak, mondom, ez a kikötés végre nem hajtatván, eo ipso labilissá válik az egész alap, amelyre az egész konstrukció épült. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Ebben tehát a t. barátomnak igaza van. Abban is igaza van, hogy nekünk minden körülmények között olyan kisebbségi politikát kell követnünk.^ tekintet nélkül arra, hogy szomszédaink ezen a téren hogyan járnak el, mint amilyennek követésót szomszédainktól várjuk és követeljük, mert nyilvánvaló, hogy Magyarország magára nézve más regulákat nem állithat fel, mint amelynek betartását szomszédaitól várja. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy a magyar kormány politikája ebben a tekintetben teljesen kongruens azokkal a szerződésekkel, amelyeket aláirtunk, de teljesen kongruens azokkal a tradiciókkal is, amelyek a múlt században a magyar közéletet bevitették és amelyek az 1868 : XLIV. te. megalkotásához vezettek. Azt hiszem, hogy azok az alapvető rendeletek, amelyeket a magyar kormány kiadott, a 4800. sz. alaprendelet, továbbá a 7500. sz. rendelet, azután 62.800. és 110.478. számú rendeletek, amelyek részben a hatóságoknál a nyelvhasználatot, részben pedig a kulturális rendelkezések végrehajtását szabályozták, teljes harmóniában vannak azzal a szellemmel, amely az 1868. évi XLIV. tc-ben annakidején testet öltött, teljesen harmóniában vannak azzal a szellemmel, amelyben való kormányzást követelünk mi azoktól az államoktól, amelyek magyar kisebbségek felett rendelkeznek, Itt azután pár szóval ki kell térnem azokra a kontroverziákra, amelyek a közelmúltban ebben a tekintetben Bleyer t. képviselőtársam és más képviselők között felmerültek Én avval kezdem felszólalásomnak ezt a részét, hogy Bleyer t. képviselőtársamat ismerem- Ismerem működését a háború alatt, ismerem működését a forradalom alatt, a forradalom után pedig mint nemzetiségi ministerét is ismerem és vallom azt, hogy Bleyer t. képviselőtársam hűséges a magyar állameszméhez és soha semmit sem tett vagy mondott, ami nézetem szerint ezzel az eszmével ellentétben állana, vagy azzal összeegyeztethető nem volna. Én méltatlanoknak tartom azokat a támadásokat, amelyeket vele szemben elkövettek. Mert hiszen detailokban Jehet a felfogás tekintetében különbség köztem és ő közötte is, lehet különbség közte és más képviselőtársaim között is, de ez még nem lehet indok arra, hogy egy becsületes magyar képviselő jóhiszeműségét és becsületes magyar meggyőződését, valakinek kétségbe vonni joga volna. Én a magam részéről nagyon kérem tehát, ne méltóztassanak t. képviselőtársammal szemben olyan vádakkal jönni, amelyek vele szemben semmi esetre fel nem hozhatók, mert az ő mentalitásával teljesen össze nem egyeztethetőek. Bleyer t. képviselőtársam felszólalásában be154. ülése 1928 április 17-én, kedden. szélt a nemzetiségi agitátorokról és felemiitette, hogy a múlt században példának okáért a tót Mudrony Pált — ha jól emlékszem őt emiitette — azért, mert a nemzetiségi törvény végrehajtását követelte egyik és másik téren, de ezt harmóniában a magyarsággal kivan ta megoldani, mégis mint nemzetiségi agitátort tüntették fel és ezeknek a vádaknak a segitségével fokozatosan beleszorították egy olyan álláspontba, amely álláspontra a maga részéről állani sohasem akart. Én óva intem a t. Képviselőházat attól — és ebben Bleyer t. képviselőtársamnak igazat adok — hogy mi ma megint ugy ne járjunk el, mint akkor, mert ez ennek a kérdésnek teljes elmérgesitésére vezetne, nem pedig megoldására. (Ugy van ! Ugy van !) Viszont azonban Bleyer t. képviselőtársammal szemben is meg kell magyaráznom, hogy a magyar közönségnek idegessége és bizonyos fokig ingerültsége érthető. (Jánossy Gábor : Ugy van !) Mert vegyük egészen objektive a kérdéseket. A háború előtt ültek itt a magyar parlamentben különféle nemzetiségeknek képviselői Voltak közöttük olyanok, akik a maguk részéről nem kivántak többet, mint az 1868. évi XLIV. tcikk végrehajtását a magyar állam egységének keretén belül. (Várnay Dániel : A legnagyobb része !) Voltak azonban olyanok, akiknek céljai sokkal messzebbmenők voltak, hiszen a világháború erről fényes bizonyságot tett. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) De ha visszaemlékezünk az akkori vitákra, azt kell mondanunk, hogy azok is, akik messzebbmenő célokat követtek, soha ebben a parlamentben nem hangoztattak többet, minthogy az 1868. évi XLIV. tcikk végrehajtását kérik. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A magyar közéletnek bizonyos szomorú tapasztalatai vannak abban a tekintetben, hogy bizonyos emberek a maguk céljait el tudják rejteni és burkolni (Ugy van ! a jobboldalon.) és tetszetős formák közé öltöztetve ugy feltüntetni, mint hogyha ezek a célok nem mennének messzebb, mint a mi a magyar állam egységével és azzal a politikai felfogással, amelyben mindnyájan egyetértünk, összeegyeztethető. Érthető tehát, hogy a magyar közvélemény ebben a tekintetben könnyen ingerelhető, hogy a magyar közvélemény ebből a szempontból bizonyos bizalmatlansággal van, (Jánossy Gábor : Joggal !) hogy a magyar közvélemény fél attól, hogy olyan jelenségek, amelyeknek szemtanúi voltunk a múltban, megismétlődnek. (Ugy van ! a jobboldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy ilyen jelenségek nem fognak megismétlődni, hiszen a politikai helyzet egészen más és különösen az a németség, amelyről itt ebben a teremben szó van, a magyar állam eszméjének mindig hű pillére, hű támasza volt. Bizonyságot tett erről a magatartásáról nemcsak könnyű időkben, amikor frázisokkal lehetett a nemzet szemét kitörölni, hanem bizonyságot tett a maga nemzethűségéről a legnehezebb _ időkben, a világháborúban és a forradalom idején is. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Itt tehát nem lehet erről szó, de viszont ne méltóztassanak követelni, hogy bárki ezen a téren avatatlan kézzel nyúljon a kérdéshez. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert ezt a kérdést nagyon könnyű elmérgesíteni, (Ugy van ! a jobboldalon.) és a nemzetnek két egymásra utalt részét egymás ellen állítani ahelyett, hogy összefogjuk őket, ahelyett, hogy előbbre vigyük és valóban megoldjuk azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell oldani. (Ugy van a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház ! Épen ezért a magam részéről azt kérem Bleyer t. képviselőtársamtól, hogy bizonyos türelmet mutasson a kormány azon törekvésével szemben, amelyet jóhiszeműen köve-