Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

^^^^ mmm Âz országgyűlés képviselőházának 154. ütése 1928 április 17-én, kedden. 3d tünk és amelynek jóhiszeműségéről azt hiszem maga is meggyőződött. Mutasson bizonyos türelmet a magyar kormány tevékenységével szemben, mert hiszen nagy nehézségeket kell leküzdenie, olyan nehézségeket, amelyek az élet praxisából mutatkoznak és amelyeket egyik napról a másikra megoldani nem lehet. (Ugy van ! a jobboldalon.) T. képviselőtársam gyorsabb tempót kivan különösen a kisebbségi iskoláztatás kérdésének a megoldásánál. Erre vonatkozólag csak röviden ismertetni kivánom azokat a számokat, amelyek mégis bizonyos haladást tüntetnek fel az utolsó évben. Az 1927. évi május havi adatok szerint volt Magyarországon a német kisebbség keretén belül A) tipusu iskola 48, B) tipusu 63 és C) tipusu 308. A Ház tagjainak felvilágosítása érdekében röviden csak annyit kivánok megjegyezni, hogy A) tipusu iskola az az iskola, amelyben a tanitási nyelv német és amelyben a magyar nyelv csak mint tantárgy tanittatik. A B) tipusu iskola vegyes tipusu iskola, amelyben a tantárgyak egy része magyarul, másik része németül, egy része pedig németül és magyarul taníttatik és C) tipusu iskola az az iskola, ahol a tanitási nyelv a magyar, azonban a német, mint tantárgy tanittatik, különösen az irás, olvasás és a hittan. Az 1927—28. iskolaévi adatok szerint ezekben a típusokban már változás van. Az A) tipusu iskolák száma ma is 48, mint volt 1927 ben, a B) tipusuak száma azonban 63-ról 98-ra ment fel, viszont a C) tipusuak száma 308-ról 289-re szállott alá, ami annyit jelent, hogy 35 iskolánál vezettetett be a német tanitás, mint részbeni tantárgy, de nemcsak mint tantárgy, hanem mint tanitási nyelv is, T. képviselőtársam azt mondja felszólalásában, hogy a C-tipus neoi megfelelő, és bár nem mondja ki, de ugy látom, hogy a típusoknak ezt a kategorizálását nem nagyon szereti. Én azonban a magam részéről ragaszkodom ehhez és a kormány is kell, hogy ehhez ragaszkodjék. (Helyeslés jobbfelől.) Kell, hogy ragaszkodjunk ehhez a következő okokból. Németajkú polgártársaink különféle életviszonyok között élnek. Van egy része németajkú polgártársainknak, amely tiszta német környezetben lakik, amely tehát — különösen az egyszerűbb földmives, vagy munkásember — alig jut abba a helyzetbe, hogy élete folyását más anyanyelvüekkel való érintkezésben is töltse el. Van egy másik része a németségnek, amely a magyarsággal vegyesen lakik, ugy, hogy az egyik községben a magyarság, a másik községben a németség van többségben, ahol tehát egymásra vannak utalva. Van azután a németségnek egy bizonyos része, amely teljesen elszórtan, mint minimális kisebbség él a magyar többség között. Én azt hiszem, hogy ha a németségnek ezt a lakóhelymegoszlását figyelembe vesszük, akkor meg kell állapitanunk, hogy az iskolatipusok különféle fajaira van szükség. Mert amennyire helyes az, hogy a tisztán németajkú községekben olyan iskolatípus hozassék be, amelynek tanitási nyelve túlnyomólag német és ahol a magyar csak mint kötelező tantárgy tanittatik, ép annyira nem volna ez helyes a végy es ajkú községekben, azokban a községekben pedig, ahol a németség mint csekély kisebbség lakik, rá kell bizni arra a csekély németségre, amely már gyermekkorában megtanulta a magyar nyelvet (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől), nem akar-e a magyar oktatásban nagyobb mértékben részesülni, mint más helyen, mert hiszen inkább rá van utalva a magyar nyelvtudásra, mint a németségnek többi része. Én azon az állásponton vagyok, hogy hagyjuk meg ebben a tekintetben németjaku lakosainknak a maguk szabadságát. Ez alatt azt értem, hogy ne akarjon a hatóság egyoldalúan befolyást gyakorolni a magyar oktatás érdekében, de viszont hagyjanak békét egyes más emberek is ennek a lakosságnak abban a tekintetben, hogy az minden áron és minden körülmények között az A) tipusu iskolát követelje. (Ugy van ! jobbfelől.) Én azt hiszem, itt a szabadságot mind a két oldallal szemben meg kell védeni. (Jánossy Gábor : Nem germanizálunk ! — Malasits Géza : Ez még megmaradt a 48-ból ! — Jánossy Gábor: Más is megmaradt nálam !) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnÖk: Én elismerem a magam részéről, hogy ebben a tekintetben talán nem mindig voltak szerencsések azok az intézkedések, amelyeket egyes hatóságok tettek (Rothenstein Mór : A hatóságokat utasítani kellene !), de amennyiben tudomásomra jutott olyan intézkedés, amely kifogásolható volt, nem hiszem, hogy valaki panaszt emelhetne azért, hogy nem kivántam és nem törekedtem reparációt szerezni. Viszont azonban hangsúlyoznom kell, hogy amennyiben gondoskodni kivánok arról, hogy befolyásmentesen, mégpedig a hatóságok befolyásától mentesen, állapíttassák meg az, hogy milyen tipusu iskolát kivan a község, ép ugy kérem Bleyer t. képviselőtársamat is arra, hogy ő a maga részéről szintén hasson oda, hogy illetéktelenek befolyása ezen a téren ne érvényesülhessen. (Ugy van ! Ugy van ! Taps jobbfelől), mert ez a konszenzust, a megértést nem szolgálja, csak visszavonásra vezethet a magyarság és a németség között Elismerem, hogy itt nemcsak politikai, hanem didaktikus szempontok is kell, hogy mérvadók legyenek. Ha t. képviselőtársam kifogásolja a C-tipust abból a szempontból, hogy a magyar nyelv nem lehet tanitási nyelv már az I. osztályban ott, ahol a gyermek magyarul nem tud és ahol neki anyanyelvén kell a legegyszerűbb tantárgyat is megmagyarázni, ugy ebben a tekintetben én teljesen egyetértek vele. Én azonban a C) tipust nem ott tartom megfelelőnek, ahol az a német ifjú még egy szót sem tud magyarul, hanem ott, ahol a német lakosság vegyesen lakik a magyarsággal, sőt kisebbséget alkot a községben, és ahol ennek folytán már gyermekkorában az utca porában játsztva elsajátítja nagyjában a magyar nyelvet. Ott igenis ezt a tipust didaktikai szempontból is teljesen megfelelőnek tartom. Nem veszi figyelembe t. képviselőtársam talán kellő mértékben azokat a nehézségeket, amelyek a törvény végrehajtásának útjában állanak. Hiszen Magyarországon nincs egyféle jellegű iskola. Van állami iskola, van községi iskola, van felekezeti iskola, tehát egész sora a különféle iskolafentartóknak, Az állam által kiadott rendeletek vonatkoznak és végrehajthatók elsősorban az állami és községi iskolákra. Már nehezebben hajthatók végre a felekezeti iskolákban, amelyekkel szemben az államot csak ellenőrzési jog illeti meg és bizonyos fokig az iniciativa is, de ahol olyan erővel közbelépni és rendelkezni nem képes, mint az állami és községi iskolákban. (Malasits Géza : Elég baj ez!) Ott már ez egymagában bizonyos nehézséget okoz, mert nagyon sok helyt tapasztaljuk, hogy a felekezeti iskolafen tartók nem kívánják azt a poli likát követni, amelyet a magyar kormány nekik ezen a téren ajánl. (Rothenstein Mór : Tehát állam az államban ! —- Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Akár a szakszervezet !) Kérem vannak magániskolák is, t. képviselőtársam, s a szakszervezetek keretén belül is tartanak fenn iskolákat. (Zaj — Kabók Lajos : Oda az jár, aki akar, nem kötelező l) Elnök: Csendet kérek !