Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. 37 a monarchikus államokról, mert itt a civilisták lényegesen túlszárnyalják ezeket az Összegeket s tiz-huszszorosát teszik ki ezeknek, de a kisebb államokban is, amelyek körülöttünk vannak, az államfőknek legtöbb helyen lényegesen magasabb a tiszteletdíjuk, mint a kormányzó ur Öfőméltóságának Magyarországon. Ugyancsak kifogás tárgyává tette Kabók t. képviselőtársam azt, hogy a kabinetirodában a személyi kiadások és nyugdíjak is emelkedtek, egyik tétel 40.000, a másik tétel 60.000 pengővel, együttvéve tehát 100.000 pengővel. Ha t. képviselőtársam figyelemmel kiséri a költségvetés összes személyi kiadásait, az mindenütt emelkedést fog mutatni. Ez nem a kabinetiroda kiváltsága, amelyre intuicioszerüleg jött reá a t. képviselőtársam, ez az összes tárcák személyi kiadásainál előfordul és ismétlődik, mert ez összefügg az illetményrendezéssel és a nyugdíjak rendezésével. Ugyancsak kifogás( Íja Kabók t. képviselőtársam, hogy a kabinetiroda főnöke külön pótlékban részesül, és hogy külön pótlékban részesül a számvevőszék elnöke, a közigazgatási bíróság elnöke és hogy külön pótlékban részesülnek a ministerek is T. Képviselőház ! Bár erről a kérdésről Szilágyi Lajos t. képviselőtársam nyilatkozott és megvédte ezt a tételt helyes érvekkel, mégis erről magam is nyilatkozni kivánok. (Halljuk! Halljuk !) Már a múlt év folyamán, ugy emlékszem, ellenzéki oldalról szóvátétetett, hogy a ministerek fizetése aránytalanul alacsony ahhoz a nívóhoz képest, amelyben az békeidőben volt. (Esztergályos János : Egy ellenzéki mondta ezt ?) Én ugy emlékszem, hogy egy ellenzéki képviselőtársunk mondta ezt Méltóztassék talán utánanézni a naplóban. (Várnai Dániel : A hangsúlyra nem méltóztatik emlékezni ! Komolyan vagy gúnyosan mondta-e 1) Én ugy emlékszem, hogy Beck Lajos igen t. képviselőtársam mondta. (Esztergályos János: Szóval nem ellenzéki!) Én ugy tudtam eddig, hogy Beck Lajos ellenzéki képviselő, (Felkiálltások : Az is!) de nagyon szivesen könyveljük el a hátam mögött ülő párton is. Mondom, már tavaly is szóvátétetett ez a kérdés. Az az egy bizonyos, t. Képviselőház, hogy a ministerekre nézve igen kinos dolog, hogy egy ilyen javaslattal jöjjenek a Ház elé. És ha valóban komoly ok nem forogna fenn, akkor én és minif^tertársaim volnának az elsők, akik azt mondanók, hogy inkább szenvedjünk tovább, semhogy ilyen javaslattal álljunk elő. Méltóztassanak azonban tudomásul venni azt, hogy a ministereknek külföldről Csonka-Magyarországba jövő, mindenféle tárgyalást folytató tényezőknek a megfordulása folytán annyi reprezentációs költségeik vannak, amelyeket a ministeri fizetésekből fedezni egyáltalában nem tudnak. (Ugy van ! Ugy van !) Én azt hiszem, hogy a legkevésbé arról az oldalról lehet vagy szabad kifogást tenni < z ellen, hogy egy minister, akinek ilyen kötelezettségei vannak, megfelelő javadalmazásban is részesüljön, ahol a demokráciára nagy súlyt helyeznek. (Ugy van ! jobbfelől — Kabók Lajos : Itt kezdődik a demokrácia !) Ha ezt megtagadják a ministerektöl, akkor erre az állásra ezentúl csakis gazdag ember vállalkozhatik, mert szegény ember azokat a kiadásokat és költségeket, amelyek ez állások betöltésével járnak, a maga részéről fedezni nem tudja- Ugy van ! jobbfelől.) Ez az oka annak, hogy nem szivesen, nem örömmel, de kényszerűségből járultunk evvel a javaslattal a Ház elé és kérjük ennek tudomásulvételét. Ezek ntán legyen szabad még egy pár szót szólanom azokra vonatkozóan, amikei Gömbös t. képviselőtársam, azután Tury Béla t. képviselőtársam mondott. Gömbös t. képviselőtársam amennyire szimpatikusán fejtette ki maga részéről annak a szükségét, hogy Magyarországon az összes politikai erőket összefogjuk, hogy félretéve minden felesleges és okvetetlenkedő ellenzékieskedést, azokban a nagy kérdésekben, amelyek megoldására csak az egyetemes nemzeti erők képesek, egyetértsünk, összefogjunk és ezekben a kérdésekben kezet kézbe téve haladjon minden magyar ember párttekintet nélkül azok felé a célok felé, amelyek mindnyájunk szivében élnek, épen olyan kevéssé értettem meg az ő beszédében azt a nyilatkozatot, amelyet úgy fogalmazott meg, hogy nincs kiforrott politikai rendszerünk és hogy úgy érzi, hogy a hivatalos hatalom, a kormány és a nemzet között nincs meg az a kölcsönös megértés, amelyre a nagy problémák megoldásánál szükség van. Én azt hiszem, t. Képviselőház, egy kiforrott politikai rendszer abból áll, hogy helyesen tűzessenek ki a célok és ha a célok helyesen vannak kitűzve, akkor helyesen választassanak meg azok az eszközök is, amelyeknek a segítségével ezek a célok elérhetők. Én eddig nem tapasztaltam azt, — talán csekély kivétellel, egy-két ellenzéki képviselőtársam kivételével, — hogy épen azokban a nagy nemzeti kérdésekben, amelyekre t. képviselőtársam alludált és elsősorban a külpolitikai kérdésekben is ne volna a magyar társadalom felfogásában teljes egyértelműség. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és középen ) Én azt hiszem és úgy érzem, hogy a magyar kormány azon az utón halad, amely a nemzet szivéhez közel áll, (Ugy van ! a középen.) azon az utón halad, amelyet a nemzet is mint helyes utat ismert fel és jelölt meg. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Mert hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ezekben a nagy kérdésekben egy kormány nem állhatna helyet, ha szembehelyezkednék a nemzeti közvéleménnyel és azzal az irányzattal, amelyet a nemzet helyesnek felismert és amelyet követni akar. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Lehetnek, t. képviselőtársam, helyzetek, amikor a kormány azon az utón halad, amelyet a nemzet is mint helyes utat ismert fel és jelölt meg. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen), mert hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ezekben a nagy kérdésekben egy kormány sem állhatna helyt, ha szembehelyezkednék a nemzeti akarattal. (Ügy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon és a középen). (Várnai Dániel : Demokráciában bizonyára igy volna !) Lehetnek idők, t. képviselőtársaim amikor egy kormány, hogy megmentse a nemzetet nagyobb veszélyektől, hogy megmentse a nemzetet egy olyan katasztrófától, amilyennek a közelmúltban szemtanúi voltunk, szembehelyezkedik momentán érzésekkel és indulatokkal, amelyek valóban nem a nemzetnek érzései, hanem félrevezetések folytán létesültek, azonban egy kormáaynak, amely állandóan szembe akarna helyezkedni a nemzet nagy érzéseivel, nincs itt helye és egy percig sem lehetne maradása. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy az a kritika, amelyet t. barátom abból a szempontból gyakorolt, hogy a kormány és a nemzet között ezekben a nagy kérdésekben nincs meg az a megértés, amelyre szükség van, nem egészen felel meg a tényeknek, és ha t. barátom közelebbről meg fogja nézni a dolgokat, igazat keil, hogy adjon nekem. (Ugy van ! Ugg van ! a jobboldalon és a középen.) Ezek után legyen szabad pár szót mondanom a kisebbségi kérdésről. Tury Béla t. képviselőtársam nagy készültséggel foglalkozott a kérdés teoretikus oldalával és nagy vonásokban, különö-