Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

"Az országgyűlés képviselőházának 162, ülése 1928 május 1-én, kedden. 435 tehát kétségkivül el fog zülleni, teljességgel tönkre fog menni és a magyar népnek egy igen tiszteséges, nagy erőt képviselő rétege megint el fog kallódni, tönkre fog menni, A borászat és szőlészet válsága tehát igen erősen szociális kérdés, amely az egész kormány fokozott figyelmét megérdemli. Hogy ez a válság hogyan és miképen állt elő, arra nézve többféle a vélekedés. Van, aki azt gondolja, hogy talán azért van válságban a szőlő- és bortermelés, mert nem vagyunk képesek modernül kezelni szőlőinket, a termelés talán nem fejlődött, uj metódusokat nem tanultak meg és így szőlőkulturánk nem áll azon a vonalon, amelyen a külföldi áll. Ezzel a váddal szembe kell szállanunk, ezzel le is lehet számolnunk, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a magyar szőlőkultúra megállja helyét a külföldi szőlőkulturával szemben. Szakszerűen, nagyon gondosan és ügyesen kezelik a szőlőket nemcsak azokon a vidékeken, amelyek már régebben szőlőterületek, hanem az alföldi vidékeken is, amelyek csak ujabban tértek át a szőlőkulturára. Az utóbbi helyeken is büszkén tekinthetünk rá szőlőinkre, mert azokat kétségkivül igen sok hozzáértéssel, rendkívüli szeretettel kezelik, úgyhogy a szőlőkezelés ellen sok kifogást emelni nem lehet. Beszélni lehet azonban a borkezelésről. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek hiányairól már lehetne beszélni, mert ez sok helyen nem megfelelő, de azt hiszem, hogy itt sem kell nekünk, okvetlenül a mi szőlő- vagy bortermelőinket hibáztatni, mert hiszen a modern pincészethez meglehetősen nagy forgótőke kell, egy modern pince felszerelése igen, nagy tőkét igényel, a hiba tehát inkább abban van, hogy a mi bortermelőink nem tudnak hozzájutni ahhoz a tőkéhez, amely az ilyen borkezeléshez szükséges volna. így tehát nagyon fontos volna, ha a kormány megfelelő tőkéről tudna gondoskodni, a mi hitelrendszerünkbe valami uj Einschlag-ot tudna adni, hogy a szőlőtermeléssel szemben kissé liberálisabb lenne, több bizalommal viseltetnék szőlőtermelőink bonitása iránt. Ebben az esetben borkezelésünk is jelentékenyen megjavulna, mert a pincészethez szükséges forgótőkét a bortermelők jobban meg tudnák találni. A szőlőtermelés válsága tehát nem a szőlőkezelés hiányosságaira vezethető vissza, A pincészet valamennyire hibáztatható ugyan, de a hiba inkább a hitelviszonyokban van, a bortermelés válságát pedig általában a kifelé való értékesítés igen nagy nehézségei idézték elő. Ezzel le kell számolnunk. Hiába épitünk a külföldön bor paloták at, borházakat, amire előttem szólott igen t. képviselőtársam rámutatott, amijehet egy expediens. amelyet fejleszteni kell, és amelyet meg kell próbálni, mert valami célt ezzel is el tudunk érni, továbbá én hozzájárulnék ahhoz is, hogy olyan embereket alkalmazzanak, amilyeneket igen t. képviselőtársam kivánt, akik megjelenés, modor szempontjából és egyéb szempontból kellőképen tudják reprezentálni a magyar bortermelést, és tudnak annak propagandát csinálni, de én azt gondolom, hogy ezzel a kérdést mégsem tudjuk megoldani. Ugyanis minden állam iparkodik elzárkózni minden olyan cikk behozatala elől, amelyet nélkülözhetőnek. tart és végeredményében, ha per abszolúte vesszük a dolgot, a bor mégis csak nélkülözhető cikk. Sok helyen erős antialkoholista mozgalmak vannak, amelyek igen erős nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy ne könnyitse meg az idegen szeszesital behozatalát. Tehát a borral szemben is elzárkóznak, luxusbehozatalt nem akarnak engedélyezni. Szóval bármit fogunk tenni az export érdekében, igazi expedienst nem fogunk tudni találni. Az, amit tulaj donképen el kell a borfogyasztás érdekében intézni, a belső fogyasztás emelése. Ebben a tekintetben hivatkozhatom a francia példára, ahol 164 négyszögöl esik fejenkint (Zaj. — Elnök csenget.) a szőlőterületből a lakosságra, nálunk pedig csak 72 négyzetméter, mégis a francia bortermésnek mindössze 5%La gravitál kifelé, vagyis az egész termésnek 95%^-át a belső fogyasztás használja fel. Nálunk is arra kell végeredményben törekedni, hogy # belső fogyasztás eméssze fel a magyar bortermelésnek legalább 80—90%''-át. (Jánossy Gábor közbeszól.) Hiába tiltakozik ez ellen Jánossy t. képviselőtársam, a magyar szőlőtermelés érdekében mégis csak ezt a szempontot kell figyelembe venni ós ennek előmozditására szerintem egyedül a bortörvénynek minél sürgősebb megváltoztatása, a bor fogyasztásiadónak eltörlése, (Forster Elek: Ugy van!) illetőleg olyan leszállítása alkalmas, amely mellett a belső borfogyasztás fellendülhet. Én nem vagyok az alkoholnak hive, sohasem propagálnám olyan alkohol fogyasztását, amely az emberi szervezetre tényleg igen könnyen mérges hatású. De én a bort nem tartom ilyen hatásúnak, legalábbis mérsékelt fogyasztás mellett nem. Meg kell állapitanom, hogy az utóbbi esztendőkben az alkoholizmus Magyarországon tényleg meglehetősen visszafejlődött. (Ivády Béla: Ugy van!) Falvakat ismerünk, 50-et, 60-at, 100-at, ahol nem is lehet idült alkoholizmusról beszélni (Ugy van! Ugy van!), ahol van valamelyes borfogyasztás, de az olyan mérsékelt határok között mozog, hogy azt sem nemzetgazdasági, sem erkölcsi szempontból kifogásolni egyáltalában nem lehet. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igy van!) Én ismerek olyan falut, ahol úgynevezett részeg embert "30 esztendő óta nem ismernek, (Jánossy Gábor: Én is ismerek! — Derültség és ellenmondások a középen.) abszolúte nem is tudják, hogy mi a részegeskedő ember. Én a magyar publikumot neim tartom olyannak, amely nem képes magán uralkodni és amelynek mérsékelt borfogyasztást nem lehet koncedálni, mert ennek semmiféle súlyos hátrányát nem látom. A belső borfogyasztás előmozdítását tehát én nem tartom az erkölcsök rontásának, nem tartom olyan népveszedelemnek, amelytől államilag kellene óvakodni. Elvégre is a szenvedélyektől mindenkit megmenteni az állam sohasem lesz képes, mert az egyik ilyenféle szenvedélynek hódol, a másik másfajta szenvedélynek. Az állam sohasem fog tudni arra berendezkedni, hogy mindenkit feltétlenül a törvények hatalmánál fogva tartson meg az erkölcsnek, becsületnek utján. Ez teljesen lehetetlen, ilyent az állam soha ne ambicionáljon és egy mezőgazdasági ágnak prosperitását ilyen szempontoknak ne rendelje alá. Első volna tehát szerintem a bortörvénynek sürgős revideálása, a borfogyasztásiadónak megfelelő leszállítása. A másik szerintem, — de azt hiszem sietnem kell. mert lejár az időm — megszüntetni az italmérők felesleges zaklatását, mert ezen a téren is olyan dolgokat konstatál az ember, hogy igazán jelentéktelen hibák és mulasztások miatt az italmérőket néha olyan zaklatásnak vetik alá, hogy az csakugyan iparkodik megszabadulni magától az italmérési engedélytől is, hogy ezzel megmeneküljön azoktól a büntetésektől, amelyekkel néha egészen bagatell kihágásokért sújtják. Sokkal fontosabb dolog —