Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 épen Budapest környékéről jönnek be fiatal munkások Budapestre, akik analfabéták és akik tanúbizonyságot tesznek arról, hogy nem megfelelő módon képeztettek ki a kisebbségi iskolákban, holott ezeknek a gondozására van felvéve ez az alap. Én azt hiszem, hogy elég, ha ebben a tekintetben rámutatok arra, hogy a statisztikai számok azt mutatják, hogy a németségnél az analfabétizmus egy bizonyos fokig csekélyebb percentet tüutet fel, mint a ni agyarságnál, úgyhogy semmi esetre sem lehet ennek a jelenségnek oka az, — ha ilyen jelenség egyáltalában fennáll, — bogy a kisebbségi oktatást elhanyagoltuk, mert ha ez így állna, akkor a németségnél az analfabétizmusnak nagy percentje kellene, hogy mutatkozzék, azonban én kétségbevonom ezt a megállapítást önmagában is. Én azt hiszem, hogy a háborús időkben nem kielégítő mértékben folytatott oktatásnak következménye az, hogy a mai évjáratok bizonyos részénél az analfabétizmus nagyobb mértékben jelentkezik. ( Jánossy Gábor : Ugy van.) De ez nem az oktatási hiány, illetve a rendszer hiányából következik, hanem abból, hogy a háború alatt az oktatás terén elmaradtunk; bizonyos fokig csak hanyagabbul lehetett teljesíteni azokat a kötelességeket, amelyek az államra nézve fennáUanak. (Szilágyi Lajos: A forradalom alatt is.) És a forradalom alatt is ilyen jelenségek voltak napirenden, melyeknek következményei ma általánosságban mutatkoznak. Én azt hiszem, hogy az a kultúrpolitika, melyet a kultuszminister ur folytat és amely abban kulminál, hogy elsősorban a népoktatási intézmények számát szaporítja a vidéken, mindenesetre alkalmas arra, hogy ezeket a hiányokat elimináJja és fokozatosan megszüntesse. Én bizom abban, hogy karöltve avval a kisebbségi politikával, amelyet természetszerűleg egyértelmüleg követünk a kultus, minister úrral, a kisebbségi iskolákba járóknak nevelése és tanitása is kielégítőbb Li ódon fog tovább folyni, úgyhogy azok a jelenségek, amelyekre t. képviselőtársam rámutatott, ha egyáltalán fennállnak, a közel jövőben csökkenő irányzatot fognak mutatni. Ugyancsak t. képviselőtársam azt mondja, hogy a sajtószolgálat terén nagy összeg van felvéve, azonban a külföldön nem látja eredményét ennek a sajtószolgálatnak, csak egyes nagyon jobboldalu irányú lapoknál, amelyeknél, ugy Játszik, a kormány ezeket az összegeket felhasználni szokta. A t. képviselőtársam teljes tévedésben van ; ez a tétel egyáltalában nem szolgálja a külföldi sajtószolgálatot. Ez olyan tétel, amely kizárólag a belföldön használtatik fel, mert his/.en a külföldi sajtószolgálat, — amennyiben ilyenről egyáltalában szó lehet — a külügyminister ur tárcája keretében nyer megoldást. (Malasits Géza : Köszönöm a felvilágosítást : oda adresszálom holnap !) Ami pedig azt illeti, hogy túlzott jobboldali lapoknál használtatnak fel ezek az összegek, nem hiszem, hogy ebben a tekintetben a külügymiuister urnák bármiféle iniciativája volna. (Malasits Géza: Nem neki, a követeinek !) Ezt sem hiszem, ezt nem tudom megmondani ebbea a percben, de ha van ilyen jelenség, ez valószínűleg azért van, mert egyes jobboldali lapok valószínűleg több szimpátiát táplálnak Magyarország iránt, mint a baloldali lapok. Ez egyszerű magyarázat, amelynek titkát keresni nem kell {Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon), hiszen látjuk, hogy a külföldi baloldali lapok, sajnos, sok tekintetben félre vannak vezetve a mi állapotaink tekintetében és ennek folytán nem mutatják azt a szimpátiát, amely különben külpolitikai okok alapján velünk szemben mutatkozhatnék. (Jánossy Gábor : Az úgynevezett emigráció informálja őket ! — Malasits L ülése 1928 április 17-én, kedden. 35 Géza : Nem, hanem a gyülésbetiltások, lapbetiltások, a Hatvany-itélet! Ez mind kimegy a külföldre! Ne mindig az emigránsoknál keressük az okot! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Pintér t. képviselőtársam helyeslőleg veszi tudomásul, hogyegy takarékossági bizottság újra létesíttetett és ezea takarékossági bizottság segítségével a kormány a budget keretein belül mindazokat a megtakarításokat keresztül vinni óhajtja, amelyek egyáltalában keresztül vihetők és amelyek a túlzott kiadásoktól visszatartják a kormányt. Ugyancsak szóvátette ezen alkalomkor debreceni beszédemben és egy interjú keretében tett nyilatkozatomat, hogy a kormány foglalkozik a gazdasági helyzet szanálása érdekében egy gazdasági tanács felállításával, vagy hasonló szervezet létesítésével. Ebben a tekintetben sok félreértéssel találkozott ez a nyilatkozat. Én még semmiféle konkrétumra nem mutattam rá ebben a nyilatkozatomban, sem arra, hogy egy külön ministeriumot akarnék kreálni, egy gazdasági ministeriumot, amely összefoglalná a többi gazdasági ministeriumokat, sem azt, hogy egy tanácsot akarnék felállítani. Én csak arra mutattam rá, hogy szükségét érzi a kormány annak, hogy bizonyos problémáknál, amelyek túlhaladják egy tárca ügykörét, amelyek általában az egész gazdasági életet érintik, vagy amelyek olyan vonatkozásúak, hogy egy reszort azokkal megbirkózni egyáltalán nem is képes, bizonyos összefoglaló munkásságra adassék alkalom és mód, amelynek segítségével ezek a problémák megoldást nyerjenek. Elég, ha csak egyetlenegy példára mutatok rá : külkereskedelmi mérlegünk passzivitására. (Ugy van ! Ugy van !) Külkereskedelmi mérlegünk passzivitása egész csomó oknak a következménye, amelyek részben mezőgazdasági, részben ipari, részben kereskedelmi, részben egészen más, fogyasztási és luxuskérdésekkel stb. stb. függnek össze. (Ugy van ! Ugy van!) Ezeket a problémákat egy ministerium egy tárca megoldani egyáltalán nem tudja, ezekkel a problémákkal az Összes gazdasági ministereknek kell foglalkozni. (Helyeslés.) A reszortoknak össze kell fogniok, hogy ezekkel a problémákkal megküzdeni képesek legyünk, már pedig meg kell küzdenünk, mert ezek nagyban befolyásolják jövő gazdasági expanziónkat, illetőleg annak lehetőségeit. Itt van a fogyasztás irányitása. Elég ha csak arra mutatok rá, hogy pl. Magyarországnak kiterjedt kőszénbányászata van, amelynek termékeit sokkal szélesebb körben fogyaszthatná a magyar közönség, mint ahogy azt teszi. Itt tehát szükség van megfelelő akcióra, mert hiszen külföldi szenet fokozottabb mértékben importálunk, tehát a külföldi szén fokozottabb kiszorítása a magyar piacról óriási érdeke a magyar termelésnek és elsősorban a magyan munkásságnak. (Élénk helyeslés jobbfelől), amely ezzel a termeléssel foglalkozik. Ezt a kérdést azonban egy reszort megoldani nem tudja. Ezzel kell foglalkoznia a pénzügyi reszortnak, a kereskedelemügyi reszortnak, t-őt a mezőgazdasági reszortnak is. mert hiszen a szénfogyasztás a mezőgazdaság körében is jelentős tételt képez. Erre kivántam rámutatni ebben a nyilatkozatomban és ismétlem, a kormány keresi egy megfelelő organikus összefoglalását a kormány tevékenségének gazdasági téren, mert enélkül megfelelő eredményeket bizonyos nagy problémák terén nem leszünk képesek elérni. Lehet, és azt hiszem, szükséges is lesz, hogy ebben a munkában a társadalom és a gazdasági élet képviselői maguk is részt vegyenek tanácsadással, mert hiszen az ő tanácsaik mindenesetre praktikus haszonnal lehet6*