Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

34 Az országgyűlés képviselőházának megfeszített és együttes erővel előbbre vi gyük ennek a nemzetnek ügyét. (Helyeslés.) Áttérve most a felszólalásokra, konstatálni kivánom, t. Képviselőház, hogy a képviselőknek egy tekintélyes része nincs egészen tisztában azzal, hogy milyen kérdések tartoznak a ministerelnökségi tárca keretébe. Hiszen egyes felszólalásokban szó volt olyan nyilatkozatokról, amelyeket én például Debrecenben tettem és amelyeknek tulaj donképen semmi közük sincs a ministerelnökségi tárcához, hanem amelyek az általános politikára, vagy külügyi kérdésekre vonatkoznak. Ezek tehát szóvátehetők a külügyi tárcánál, a pénzügyi tárcánál vagy más reszort-tárcáknál, de szorosan véve nem tartoznak a ministerelnöki tárca körébe. Én tehát ezekre a kérdésekre ezúttal nem kivánok válaszolni, mert hiszen mód van arra, hogy az illető tárcák költségvetésének keretében szóvátétetvén, az illető reszort-minister a maga részéről választ adhasson reájuk. De egy bizonyos messzebbmenő tévedés állott fenn még abban a tekintetben is, hogy az úgynevezett kisebb tárcák költségvetésében felsorolt ügykörök mindnyájan a ministerelnökség tárcája alá tartoznak. Ez is tévedés, mert az országgyűlés, az állami adósságok, a békeszerződési terhek, a közigazgatási biróság, az Országos Földbirtokrendező Biróság és természetesen a külügyministerium is más reszortok ügykörébe tartoznak s nem a ministerelnökség reszortjába. Mindennek ellenére felszólalásomban leszek bátor válaszolni egyik és másik olyan kérdésre is, amely más reszortok keretébe tartozik, válaszolok reájuk részben azért, mert az illető reszort-minister nincs jelen, részben pedig azért, mert elsősorban osztozván a kormány egyetemes felelősségében, természetszerűleg nem kivánok kitérni a válaszadás elől. Ezekután legyen szabad áttérnem azokra a konkrét kérdésekre és kifogásokra, amelyek a ministerelnökségi tárcával, illetőleg a kisebb tárcákkal szemben általánosságban felemiittettek. Itt mindenekelőtt felmerült általánosságban az a kifogás, amely a szociáldemokrata párt részéről hangzott el, hogy a gyülekezési jog és szabadságjogok terén nem váltotta be a kormány azokat az Ígéreteket, amelyeket a közelmúltban tett és várja a párt a kormány részéről azt a nyilatkozatot, hogy mikor fog ezeknek a kijelentéseknek eleget tenni. Különösen Malasits t. képviselőtársam mutatott rá a gyülekezési jog kérdésére speciálisan, azt mondván, hogy a gyülekezési jog terén nem fejlődés, hanem visszafejlődés mutatkozik, (Malasits Géza: Ugy van, ministerelnök ur! Ezt állom ! A belügyi tárcánál bizonyítani fogom !) Őszintén szólva csodálkozom azon, hogy ez a kijelentés épen a szocialista padokról hangzott el, mert amikor 1921-ben a ministerelnökséget elvállaltam, akkor itt ebben a Házban egy szocialista képviselő sem volt jelen. Arról is tudok — és azt hiszem igazat fognak adni t. képviselőtársaim, — hogy a szakszervezeteknek túlnyomó nagy többsége nem működött, hogy azok vagy be voltak tiltva, vagy olyan rendőri ellenőrzés alatt állottak, amely lehetetlenné tette működésüket, (Kabók Lajos : Ez rossz visszaemlékezés ! Nagyon rossz viszszaemlékezés !) Nagyon jól emlékszem, hogy 1922-ben a szocialista párt vezetőségével megegyezést kötöttem, Írásbeli megegyezést, (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza ! Nem tagadjuk egyáltalában !) amelyben épen ezekre a kérdésekre nézve megegyeztünk és erre vonatkozóan a végrehajtási utasitás ki is ment. (Kabók Lajos : Be is volt börtönözve többezer ember !) Ennek köszönhető, hogy a szakszervezetek túlnyomó nagy többsége felvehette a maga működését, gyűléseket tart154. ülése 1928 ápriUs 17-én, kedden. hatott, állandóan gyűlésezik is, úgyhogy ezt tagadásba venni azt hiszem egyszerűen ellenkezik a fennálló tényekkel. (Malasits Géza : Azt méltóztatott mondani, hogy ne nézzünk hátra! — Elnök csenget.) Igen t. képviselőtársaim tették kifogás tárgyává annakidején, hogy ezt a megegyezést publikáltam és nekem azt inszinuálták, hogy rosszindulatúan publikáltam pártjukkal szemben, tekintettel azokra a pontokra, amely pontokban a párt akkori vezetősége kötelezte magát bizonyos harmonikus együttműködésre a külpolitikában. (líotlienstein Mór: És most van benne jóindulat?) Csak emiékezetükbe kivánom idézni t. képviselőtársaimnak ezeket a tényeket, amely tényekkel szemben a legszebb beszéd sem fog semmiféle eredményt elérni. (Ugy van!) Szóvátette Rothenstein Móric képviselőtársam a sajtószabadság kérdését és rámutatott azokra a korlátozásokra, amelyek még mindig fennállanak a kivételes hatalomból kifolyólag ezen a téren és amelyeknek abolicióját kilátásba helyeztem. Azt hiszem, ma már konkrétebben jelölhetem meg azt az időpontot, amelyben annak az Ígéretemnek eleget tehetek, amelyet Debrecenben tettem. Szándékunk az, hogy az őszi ülésszak elején fogjuk benyújtani azokat a törvényjavaslatokat, elsősorban a sajtónovellát, amelyeknek keretében helyreállítani kivánjuk részben azt a rendet, amely a háború előtt fennállott, részben nem, mert hiszen azért adunk be novellát, mert bizonyos változtatásokat mégis szükségesnek _ tartunk. (Malasits Géza : Szegény sajtó! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Folytonos zaj. — Szilágyi Lajos: Kár volt megmondani!) Gr. Bethlen István ministerelnök : Mindenesetre hiányozni fog ebből a törvényjavaslatból a kormány ma fennálló joga, hogy betiltson lapokat, hiányozni fog az a jog, hogy a kormány engedélyezzen lapokat, hanem benne lesz az a jog, hogy bizonyos feltételek mellett, nevezetesen megfelelő kaució lefizetése ellenében, lapok szabadon megindulhatnak (Éljenzés a jobboldalon.), ami tényleg megfelel annak a jogi helyzetnek, amely a háború előtt is fennállott. (Zaj.) Épp igy az őszi ülésszak folyamán kiváu.iuk rendezni a gyülekezési és egyesülési jogot törvényjavaslatok segítségével. (Kabók Lajos: Ezer holdnál kezdődik a kaució. - Zaj. — Gaal Gaston közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Ház ! Én ezeket nem azért mondom, mintha ezzel a szociáldemokrata pártot kivánnám kielégiteni. Ne vegyék rossz néven, t. képviselőtársaim, hogy ezt mondom (Malasits Géza: Nem vesszük rossz néveo. — Elnök csenget.) Én nem az ellenzéket akarom ezzel a művelettel kielégiteni, hanem a nemzet érdekében állónak tartom, hogy ezek a kérdések ne rendelettel, hanem megfelelő törvényhozási intézkedéssel rendeztessenek el. (Kabók Lajos : Attól függ, milyen lesz a törvény.) Az világos. Én nem hiszem, hogy t. képviselőtársamat a törvény kielégítené, (Zaj. — Elnök csenget.) azonban remélem és bizom benne, hogy a nemzet érdekeinek meg fog felelni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) T. Ház ! Ezek után a bevezető kérdések után rátérek azokra a konkrét kérdésekre, amelyeket a t. képviselő ur felvetett. Malasits t. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására felvett összegek ellenére, azok az érdekek, melyeknek gondozásáról itt szó van, nem kelíően elégíttetnek ki. Beszédében rámutatott arra, hogy