Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

,394 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. szükségleteit, a magyar földmivesszegénysóg gondjait. Egész, lelkével csüggött a földön és a föld népén. Nem volt földosztó és mégis megérezte az egészséges birtokmegoszlás szükségességét. Figyelme egyként 'kiterjedt a rutén parasztra B az Alföld nincstelenjére. Gondjába fogadta a rutén legelőt épúgy, mint a budai hegyek kopárságát, a gyergyói, esiki erdőt, a brassói telepeseket épúgy, mint az Alföld kubikusait és uradalmaink cselédnépét is. A földkultura tudományos kérdéseit épúgy gondozta, mint a házi ipar és

1 a szakoktatás kérdéseit Darányi nemcsak az ország gazdájának, de — mint helyesen állapították meg — az ország számadójának is tartotta magát és kötelességének érezte, hogy ezt a vagyont felfokozva juttassa el az utódokra. Darányi ma nincs köztünk, ellenben gondjaink megnövekedtek abban az arányban, amennyivel kevesebb föld maradt meg a kezünkön. Az elszakitott részeken idegen hatalomnak keze brutálisan vágta ketté az ott élő magyarság földhöz való viszonyát. Idehaza mindama kérdések, amelyek Darányi lelkét nyomták, az idő mostohaságai folytán előbbre jutottak ugyan, de teljesen megoldani azokat még nem tudtuk. A földmivelésügyi minister ur és munkatársai is sok szeretettel és ügybuzgósággal látják el ügykörüket. A költségvetés számoszlopai között huzódiknieg az a nagy munka, amelyet a minister ur ós munkatársai elvégeznek. Az ország földmives népe háláisi is érte. Kötelességem e helyen, hogy ma, amidőn a költségvetést tárgyaljuk, amelyneik összeállításában még résztvfött, de már ministere oldalán nem képviseli a tárcát, munkatársáról, Schandl Károly volt államtitkárról is megemlékezzem, ö, aki beirta nevét a magyar kisember lelkébe* munkájában ministerével együtt Darányi utjain indult el. A legkevesebb, amit tehetünk, az, hogy itt az Országház termében is egy-két szóval lerójjuk az elistmeirés adóját működésével szemben. Meg vagyok győződve róla, hogy hivatali utódja ugyanazzal a szeretettel s a tőle megszokott keménységgel fogja továbbfolytani elődje munkáját. Turi Béla t. képviselőtársam a Nemzeti Újságban ma a faluról irt egy mindenképen figyelemreméltó cikket. A cikk minden sora szinte lelkemből Íródott. Megírja, hogy azok a nagy problémák, amelyeknek meg'oldásához hozzáfogtunk, ma még nagyrészt megoldatlanok. A földbirtokreform,, mely másfél millió holdat aprózott el a nincstelenek között, nem oldotta meg a falusi szegénység és a birtokmegoszlás problémáját. A rossz agrárkonjunktúra miatt a falusi cselédség sorsa is rosszabb és én nem találom helyesnek, hogy sok földibirtok és nagybirtok a 18 mázsás konvenciót lefaragja 16 mázsára. A hitbizományok még jobban kirínak az iij hivatásu gazdasági élet kereteiből s a középosztály válsága égetőbb, mint valaha. Sajnos, nincs elég pénzünk, hogy mindeme nagy feladatokat rövid időn belül meg tudjuk oldani s a pénz, amplyet a föld intenzivebb kihasználására fordítunk, ma olyan drága, hosry a kamat teherbe bukik hele a gazda. Pedig ajtónkon zörgetnek a nagy problémák: az uj értelmiségi rétegek ellátása, a középosztály megerősödése, uj kisgazdatársadalom gyarapítása, a belső ielepités biztosítása, mind olyan feladatok,, amelyeket előbb-utóbb meg kell oldanunk. A mezőgazdasági proletariátus kérdése is mené tekel-ként Íródik fel a falra s mintha sokan nem akarnák meglátni. Ugy érzem, az utolsó alkalmat adta kezünkbe a Gondviselés, hogy e kérdéseket nemzeti hivatásunk szellemében oldhassuk meg. Ma még kezünkben van a föld» vele a jelenünk és benne a jövőnk. Soha ennyire a földre ráutalva nem voltunk, ezért teljes mértékben aláírom Gömfeös Gyula vezérgondolatát, hogy a kormányzati politika tengielye kell, hogy legyen a vele való foglalkozás, e kincsünknek, a földnek kihasználása. Engedtessék meg nekem, hogy néhány konkrét kérdésre is kitérjek. Már elültek azok a hullámcsapások, melyek a Falusi Kislakásépitő Szövetkezet körül hömpölyögtek annak megteremtésekor. Magam is sok tekintetben akkor az ellenzék sorában állottam. Ma kötelességem a Házban megállapítani, hogy a Faksz, működésével meg vagyok elégedve. A Faksz. lelkiismeretesen és jóakaratúan eleget tesz feladatának és sokat tett a falu lakásnyomorának enyhítésére. Egy-két számadat elég élesen világit rá erre a nagy szociális munkára. Az 1927. évi akciót a Faksz, január 21-én zárta le. Az ezen időpont után folyósitásért beérkezett kérvényeket már az 1928. évi akció során tudta csak elintézni. Az osztóakció során folyósított 572 községben 2908 egyénnek 4.124.100 pengő értékű Á-tipusu kölcsönt, 432 egyénnek 270.230 pengő B-tipusu kölcsönt, 221 egyénnek 86.980 pengő értékű C-jelü hitelt, azaz összesen 3561 egyénnek 4,481.310 pengőt. Az 1928. évi tavaszi akcióra e napig engedélyezett a Faksz. 739 községben 7885 egyénnek 10.086.860 pengőt, amelynek folyósítása körülbelül 50% erejéig máris megtörtént, a többi fokozatosan sorra kerül. Ez év február 20-áig kellett a helyi hatóságoknak bejelenteniük, hogy van-e szükség az őszi akcióra vagy nincs. Eddig az időpontig 900 községből és városból jelentették, hogy az akció megindítására, illetve folytatására az őszi időszakban szükség lesz. Becsületbeli kötelességemnek tartottam, hogy ezekkel az adatokkal a Faksz. munkájára itt a házban is rámutassak. Egyik előttem szóló képviselőtársam szóvátette az értékesítés körüli nehézségeket. Mindannyian, akik falun élünk é« a falu népével foglalkozunk, főleg ha mi magunk is gazdálkodunk, nagyon jól tudjuk, hogy a falun soha el nem tudjuk érni a piaci árakat. Még az árakról tájékozott gazda is hátrányban van azokkal a gazdákkal szemben, akik valamely piachoz közelebb feküsznek, annál inkább a kisgazda, mert a kisgazdának az ügynökök diktálják a falun az árakat és ahogy diktálják, ugy kénytelen elkótyavetyélni termékeit. {Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezért arra kérem az igen t. minister urat, fogadja el határozati javaslatomat, melyben arra kérem a t. minister urat, tegye megfontolás tárgyává, miképen lehetne megfelelő hírszolgálati szervek utján gondoskodni arról, hogy a falu népe minden nap pontos információkat kapjon a gahonaneműek és a többi mezőgazdasági termény áráról, továbbá arról is, hogy ezek a tudósítások még aznap megfelelő módon mindeu községben közzététessenek. — Ezt már megoldották Szabolcs, Bereg. Szatmár és Baranya vármegyék, amelyek nem rég gondoskodtak arról, hogy minden község minden nap megkapja a meteorológiai prognózist, a gabona-, állat- és terményárakat és mindazokat a jelentéseket, amelyek a termelőkre nézve fontosak. Ezt csak általánosítani kellene. (Mayer János kereskedelemügyi minister: Rádió utján volna a legegyszerűbb!) Az előadó ur igen részletesen kitér.t a gazdasági szakiskolákra. Különösen helyesen hangsúlyozta a téli szaktanfolyamok szüksé-