Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 393 az babrál, nem egy évtizedig", hanem egy évszázadig, generációtól-generációig egy kis bogáron, hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a vak rák körül is a minap egy hosszú vita keletkezett volt; törvényiszéki tárgyalás is volt, mert az egyik felemelte a vak rákot, a másik nem emelte fel, az egyik talált rajta hét lábat, a másik öt lábat, és erről képesek száz évig is vitatkozni: tehát félre a tudósokkal! Ők kétszáz esztendeig foglalkoztak az öntözés problémáival — foglalkoznak vele tulajdonképen az egyiptomi öntözések óta .— éls még- ma is csak a kísérletezés stádiumában vannak. Tessék gyakorlati emberek kezébe adni a szikjavitás, a baromfitenyésztés és öntözés problémáját is. A tudomány nem öncél, nem azért van, hogy csak magának éljen, a tudomány azért van, hogy eredményeivel mi élhessünk, akik a tudományt igénybe akarjuk venni, A gyakorlati élet terén mozgó férfiak és társadalmak számára van a tudomány, és elsősorban ilyen tudományos célokra bocsát nagy összegeket a pénzügyminister ur a földmivelésügyi tárca rendelkezésére. Ezzel felszólalásomat tisztelettel befejezem. Tudom, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak a minist er iuimb an is és mint mindig, ez a felszólalásom sem bir táimadó éllel. Három kérdést próbáltam a Ház szine elél hozni azzal a céllal, hogy bizonyos nyilvánosságot adjak a szikjavitási, bizonyos nyilvánosságot adjak a baromfitenyésztés és bizonyos nyilvánosságot adjak a vízzel való ellátás fontosságának is. (Helyeslés.) Nem akarok belekontárkodni szakemberek munkájába, nem akarok belekontárkodni a minister ur munkájába, csak azt mondom, olyan időket élünk, amikor dinamikus erőkre van szükség, hogy az ország sorsát előbbre vihessük, a kontemplativ élet, a kísérletezések, az egyiptomi és amerikai utazások és külföldéi gyűléseken való elnöklések helyett szikjavitó-gyüléseken, Karcagon tessék elnökölni, a karcagi sziket tessék megjavítani, a baromifitenyésztést fejleszteni és vizet adni, nem pedig Amerikába vagy külföldre utazgatni. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ezt csináljuk!) Tessék az intuitiv erőket transzformálni a gyakorlat számára és akkor méltóztatik elérni azt a célt, amelyet a mezőgazdaság érdekében magam is fokozottabb figyelembe ajánlok. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : A pénzügy minister ur kivan szólani ! Bud János pénzügy minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy igénybeveszem a Ház türelmét a földmivelésügyi tárca általános vitája kapcsán, azonban ma Peyer Károly igen t. képviselőtársain szóvátette a totalizatőrök adójának kérdését azzal, hogy itt az adóknál különleges visszaéléseket követtek el. Mindig helyeseltem és mindig örömmel veszem, ha ilyen kérdéseket a Ház elé hoznak, azonban ahhoz feltétlenül ragaszkodom és megkövetelem, hogy mindig a tényállásnak és a valóságnak megfelelően adják a dolgokat. elő. Abban igaza van a t. képviselőtársamnak, hogy ott igenis, a pénzügyi hatóságok rájöttek bizonyos adóeltitkolásra. Menten el is rendeltem a vizsgálatot, ez a vizsgálat ma is folyamatban van, de befejezve még nincs. f Az ügy még addig sem jutott el, hogy az illetékes szervek az adó mértékét megállapíthatták volna, de ezenfelül is több jogi kérdés fog szóbakerülni, amelyek eldöntése az illetékes bíróságok elé fog kerülni. Azt a beállítást tehát, mintha mi a kis embereket kíméletlenül intéznénk el, viszont volnának esetek — amelyeket előadott, — ahol a háttérben talán nagy urak államaik, akiket ezért talán kíméletesen intéznénk el, hatálrozottan és élesen visszautasitoim, mert mi egyformán szoktunk eljárni mindenkivel szemben és nem ismerünk különbséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úrtól azt várom, hogy a valóságnak hiven adja elő a dolgokat, ne színezze ki azokat és ne tévessze meg a közvéleményt. Ez az ügy a maga utján van és ugy fogjuk elintézni, ahogy azt a törvények előírják. Ezt kivántam a képviselő ur felszólalására előadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A napirenden lévő tárgyhoz szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ma a Képviselőház könyvtára mellett berendezett pazar dolgozószobában, amelyet sajnos, elég gyéren szoktak használni a képviselő urak, találtam egy kis feljegyzést. Ez a feljegyzés Descartes-nak egy mondatát tartalmazza, amely igy szól (olvassa): »Minden kritika csak akkor jogosult, ha az nem pusztán negativ, azaz nemcsak a tett intézkedések általános lebecsülésében áll, hanem pozitív tartalommal is bir és megjelöli előzetesen a hibák ki ja vitásának, vagy elkerülésének pozitív módozatait is«. Gömbös Gyula igen t. barátom és képviselőtársam mai kritikája a földmivelésügyi tárca felett megfelel a kritika e klasszikus formájának. Én csak egy-két szóval kívánok a régi szokás szerint és a hagyományokhoz hiven az ő beszédével foglalkozni. Teljes mértékben aláírom, hogy Magyarországon a földmivelésügyi tárcának kell a vezértércának lenni. Koncedálom azt is, hogy még nem vagyunk ott. Arra kell törekednünk, s az. egész Háznak, mint egy embernek kellene sorakoznia a földmivelésügyi minister mögé, hogy elérhessük azt, hogy a földmivelésügyi tárcát az összes tárcák élére állítsuk. Ami most már azokat a praktikus kérdéseket illeti, amelyeket a képviselő ur itt _ felhozott, a baromfitenyésztést illetőleg,^ teljesen osztom a nézetét, úgyszintén az öntözőberendezésekre vonatkozóan is. Ugy látom azonban, hogy ez a berendezés ma még nagyon drága. Azt hiszem, 450 millióba kerül egy öntözőberendezés. (Gömbös Gyula: Nem!) Az öntözőberendezés, amelyet én láttam mostanában, ennyibe került. Egy gazdaság két öntözőberendezést kapott 900 millióért. Ez nagy teher a gazdaságnak. Csak a takarmánynál és répánál fizeti ki magát, másnál nem igen. A burgonyánál még kifizetné magát ez az öntözőberendezés, ma azonban ez nem cikk, mert piaca nincs. Csodálatos véletlen, ho^y épen ma tárgyaljuk a földmivelésügyi ministerium költségvetését. Április 27-ike az agrártársadalom szemében szomorú dátum. Ma egy éve ugyanis, hogy elköltözött közülünk a műit évtized legnagyobb földmivelésügyi ministere, Darányi Ignác. Nemcsak a kegyelet, de a tőlünk mezőgazdáktól kijáró hála is kötelez minket arra, hogy az emlékezésnek egy szál virágát legalább lélekben letegyük a sirjára. Darányi nem volt korszakreformáló politikus, nevéhez nem fűződnek olyan forradalmi változások, mint az 1848-as földreform, a jobbágyfelszabadítás nagy ténye, a feudális gazdasági rend megtörése, de nagy ember volt. Csendes ember, aki messze Ikiemelkedett a múlt évtized áUamférfíaí közül, mert teljes mértékben megérezte saját korának feladatait, a magyar gazda akkori 55*
