Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

392 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. emberekkel, még csak a méhész ilyen. Fanatikusabbat nem^ tudok elképzelni. Ez állandóan álmodik költőgépről, lát tízezer baromfit egyszerre kikelni akkor, amikor a magyar gazdák általában még a kotlósnál tartanak. Ez a fanatikus baromfitenyésztő központi keltető állomásról álmodik, ahol ha nem is egymillió csirke kell ki naponta, de egynéhány ezer és akkor megméltóztatik látni, nagyon prosperál az a gondolat, amelyre a minister ur a költségvetésben 1,200.000 koronát kért a mellette ülő pénzügyminiszter úrtól. À harmadik kérdés, amellyel foglalkozni akarok, a vízellátási kérdése, az Öntözés problémája, kapcsolatban azzal a találmánnyal, amellyel foglalkozik a földmivelésügyi minister ur már meglehetősen hosszú időkön keresztül. Mi valamennyien, akik az Alföldet ismerjük, különösen Karcag és Debrecen vidékét, tudjuk, hogy ennek a vidéknek tragikuma az esőhiány. Megállapítottuk, hogy ezen a vidéken, bármilyen szorgalmas a gazda, bármennyit akar termelni reggeltől estig, az időjárás mostohasága az ő kilátásait mindig kétségessé teszik. Épen ezért nagy fontosságúnak tartom azt a találmányt, amelyről be fogok számolni a t. Háznak. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Ez a találmány egy mélyfúrású, légsüritésü kútnak működéséről szól. Mélyfúrású, úgynevezett Keglevich kutak, egy magyar mágnás találmánya. Nincs itt szociáldemokrata, különben

1 rámutatnék arra, hogy dolgozni címekkel is lehet, (Felkiáltások a jobboldalon: Nincsenek itt!) sőt azt merem állítani, hogy minél inkább kitenyésztett egy ember, annál inkább tud dolgozni és nem. szükséges a munkához demokrácia, mert a demokrácia nézetem szerint az eredményt ugy is csak csökkenti és nem fokozza. Nagy örömmel hallottam egy magyar arisztokratának ezeket^ a kisérleteit. Húsz év óta dolgozik ebben a kérdésben és mint minden magyar, úgynevezett feltalálót, őt is mostohán kezelik, mert mi abban vagyunk nagyok, hogy ami a mienk, azt leszóljuk és ami idegen, azt importáljuk. Ennek következtében ami a mienk, azt von Haus aus lekicsinyeljük, (Esztergályos János: Képviselő ur, itt vagyunk!) küjönösképen^ akkor, ha gróf csinálta, mert a gróf akként áll a magyar közvélemény szemében, hogy bizonyos fokig tud a Nemzeti Kaszinóban kaszinózni, de mást nem. Én tehát örömmel üdvözlöm azt, — mint nem gróf — hogy vannak grófok, — van szerencsém barátomnak tisztelni őt — és több mágnás, akik ilyen értelemben dolgoznak és mint úttörők jelentkeznek bizonyos fokig. (Esztergályos János: Kártyáznak!) A szociáldemokrata szakszervezetben is van külön tanfolyam, ahol kártyajátékra tanítanak, ahogy én vagyok tájékozva. (Esztergályos János: Ez nincs! — Simon András: Talán ott vannak most is elfoglalva! — Esztergályos János: A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy nincs!) Szóval nem kártyáznak? (Esztergályos János: Nem!) Én nem kártyázásról kívánok előadást tartani. Ugylátszik, Esztergályos • képviselőtársam ebben nagyobb szakember, mint én, én tehát rábízom ennek a kérdésnek részletes tárgyalását. (Esztergályos János: Durákozni eljöhet velem, mást nem!— Gömbös Gyula: Remélem, hogy a képviselő ur lesz a durák. — Élénk derültség a Ház minden oldalán.) T. Ház! A magyar Alföld tudósaink megállapítása szerint hidrogeológiai szempontból* tehát a vizzel való ellátás szempontjából igen előnyös helyzetben van. Ugyanis hatvan és százhúsz méter mélység között a földben egy 10 méteres homokréteg van, amely 10 méteres homokrétegnek 30%-a viz. Gróf Keglevich ugy oldotta meg a kérdést, hogy egy légnyomásos, kompressziós kutat csinált, f amely ezen mélységből egy motor segítségével kompressziós levegővel szolgáltatja a vízmennyiséget. Én magam láttam és az urak is, akik Karcagon jártak láthatták azt a kutat, amely ott a szikes talaj mellet van fúrva, amely percenként, azt hiszem, 400 liter vizet ad és emellett t egy másik kutat, amely 300 liter vízmennyiséggel rendelkezik percenként. AM Debrecenben járt, szintén látta a földmivelésügyi minister ur által elrendelt kísérleti kutakat, ahol egymás mellett levő kutak vannak, amelyek nem regardirozzák azt a tudományos megállapítást, hogy bizonyos távolságra szabad kutakat fúrni. Ott is óriási vízmennyiséget lehet megállapítani. Itt Budapesten, ha az urak méltóztatnak kíváncsiaknak lenni, a jéggyárnál, ahol vízhiányban szenvedtek, megkérték gróf Keglevichet, és az épített kutakat nekik 70 méter mélységben. Én láttam, hogy Niaganaszerrüen jön a víz a föld mélyéből, ott ahol eddig vizhiányról panaszkodtak. Ha ez így van, ha ez a kérdés meg van oldva, há tudjuk, hogy az olasz kormány Ravenna mellett ilyen kutakat furat, ha nekünk magyaroknak vannak ilyen* találmányaink, amelyek elsősorban a viz kérdését tudják elintézni, akkor csodálkozom, ha látom, hogy a költségvetésben csak 150.000 pengő van a vízhiány pótlására kontemplálva, holott 300 község van Magyarországon, ahol az ivóvizkérdéfe még nincs megoldva, (Simon András: Háromszáz?) Mondóim, háromszáz község van, ahol egyáltalán nincs ivóviz és ha megállapítjuk azt, hogy ez á gróf Keglevich kutjából felhozott víz, kémiai összetételénél fogva elsőrangú viz, és ha megállapítom továbbá azt, hogy ezen kúttal 100 magyar holdnak öntözését lehet elvégezni, és olyan bő vizű amellett^ hogy az ivóviz szükségletet állat és ember számára biztosítja, akkor azt mondom röviden, hogy a mezőgazdaság és a magyar higiénia érdekében van ezen kutak kérdésének mielőbbi rendezése. (Felkiáltások a jobboldalon: Milyen mélyek ások a kutak?) Hatvantól-százhusz méter. Én itt az agrár társadalomnak előkelő reprezentánsa előtt nem kell, hogy megmagyarázzam, hogy miért tartom fontosnak az öntözés problémájának megoldását. Aki különösen a takarmányozás kérdésével foglalkozik, az tudja, hogy Magyarországon ezt a problémát kell elsősorban megoldani, különösen ott, ahol^ intenzivebb állattenyésztéssel foglalkoznak. Én statisztikát is hozhatnék fel, de hiszen azt a t. Ház tagjai jobban tudják, mint én, hogy egyes termelési ágakban milyen differenciák jelentkeznek, és milyen gyorsan amortizálódik az a tőke, melyet kutaknak bevezetésére igénybe veszünk. Ezt is ia földmivelésügyi minister úrra bízom, akiről tudom, hogy igen melegen érdeklődik ezen találmány iránt. Én a magam részéről azt szeretném, hogy necsak 10.000 pengőt méltóztassék kísérletezési célokra kontemplálni ós ne .méltóztassék azt irni, »hogy a mindinkább előtérbe nyomuló többtermelés előmozditására szolgáló istb.« Már az egyiptomiak is tisztában voltak az öntözés fontosságával. Nem nyomul az öntözés már előtérbe, az már rég előtérben van, azt el Ikell intézni, meg kell oldani. Itt is annyit mondok végre, hogy a tudósoknak és kísérletezőknek kezéből tessék gyakorlati embereknek kézéibe adni ezeket a kérdéseket és meg méltóztatnak látni, hogy megoldják, mert hiszen tudjuk azt, hogy a tudós