Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

390 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én } pénteken. hogy addig ez papirosmunka lesz, amíg a gya­korlatban nem látják a gazdák, hogy bizonyos rentabilitást mutat fel a szikes föld, s addig nem lesz eredmény, amig nem a helyszínén kí­sérleteznek. Kisérletezési állomást méltóztas­sanak létesíteni nemcsak Karcagon, hanem felfogásom szerint minden vármegyében 100— 200—300 holdas kisérletezési állomást kell léte­síteni, amelyek egyrészt tiszta meszelést alkal­maznak, másrészt tiszta mechanikai szikjavi­tással élnek, a harmadik esetben pedig a ket­tőt kombinálni kellene, hogy a gyakorlati ered­ményekre lehessen bizni az egyik vagy inásik eljárás helyességének végleges elbírálását. Akkor, amikor földmivelésügyi minister ur 2 millió pengőt méltóztatott kontemplálni a szikjavitás céljaira, javaslom: tessék vigyázni azzal a 2 millió pengővel, mert ez sok pénz., és ne tessék egyoldalii megoldás számára azt a pénzt rendelkezésre bocsátani, hanem tessék az 1889 : XXX. te. mintájára, az árvizmentesi­tési és vizi társulatok mintájára egy szik javító társulatot létesiteni, amelynek rendelkezésére méltóztatik bocsátani megfelelő összegeket és akkor amortizálódik ez a pénz és visszakerül az államháztartás rendelkezésére.^ Különben Danaidák hordója lesz ez az akció, amelynek eredményét én kétségbe vonom akkor, ha nem lesz rendszeres. Eddig ugyanis azt látom, hogy bizonyos egyoldalúság mutatkozik a szikjavi­tás terén, amely egyoldalúság ellen a magam részéről tiltakozom. Én láttam meszelt talajt, láttam mechanikailag javitott talajt. Ai # mi­nister ur volt szíves engem egyszer meghívni, én láttam az eredményeket az egyikén és a másikon egyaránt. Mindkettő folyamán bizo­nyos fejlődés állapitható meg. Logikus tehát, hogy a kettő kombinációja adja meg majd azt a helyes eljárást, amelyről az előbb beszél­tem. Bevezetésül az szükséges, hogy minden vármegyében, ahol nagyobb területű szikek vannak, egy úgynevezett kisérletezési állo­mást méltóztassék felállítani, ahol előre ki­adott utasítások szerint nem tudósok és nem kísérletezők, hanem gyakorlati gazdák vége­zik a munkát és számolnak be a minister ur­nák az elvégzett munkák eredményéről. Az egyas eljárásokról részletesen beszélni azért nem kívánok, mert hiszen majd a minister ur módot és alkalmat fog keresni arra, hogy az egyik vagy másik eljárást megvilágítsa. A meszelés hibája a szállítás. Ha valakinek 20 kilométerre van földje a vasúti állomástól és ha magának kell odavinnie holdankint X va­gon meszet, (Kuna P. András: Három vagon­nal!) akkor ez a fuvar X esztendő hozamát emészti fel. Az illető pedig mechanikailag maga nem tudja megjavítani a sziket, mert az én tájékozódásom szerint egy ilyen gépet, amely mechanikailag képes 80 centiméter mélységben felszántani a földet, — amely azt hiszem 600—700 millióba kerül — könnyen ki­számitható, hogy igen nagy gazdasági erővel rendelkező gazdaság bir csak beszerezni. Itten tehát társulatok létesítendők az 1889 : XXX. te. értelmében, amely szikjavitó társulatok rendelkezésére méltóztassék pénzt adni. Ezek a társulatok azután egy — hogy ugy mondjam — mérnöki vagy vállakozói szervet fognak lé­tesiteni, amely mind a meszelést, mind a me­chanikai sziktörést el fogja végezni. Én lát­tam mechanikailag javitott sziken óriási ta­karmányrépát, láttam hatalmas akácfákat, olyanokat, amilyenek ott addig sohasem nőt­tek. Megállapíthatom tehát, hogy a kérdés megvan oldva, csak rendszerbe kell foglalni az eljárásokat és a pénzt olyan helyre kell for­dítani, amely effektív, gyors sikert biztosit! (Erdélyi Aladár: Azt kell nézni, hogy meny­nyire rentábilis!) A rentabilitás kérdése is ki­számitható, minthogy egy katasztrális holdnak meszelése és mechanikai sziktörése 200 pen­gőbe kerül. Az igen t. képviselő ur, aki nagy gyakorlattal rendelkezik gazdasági kérdések­ben, kiszámíthatja, hogy hány esztendő alatt amortizálódik ez a tőke. (Erdélyi Aladár: Épen most beszéltünk róla! — Reisinger Ferenc: Eáér kiszámítani!) Ezzel be is fejeztem az egyik kérdést. A másik kérdés a baromfikérdés. Külkeres­kedelmi mérlegünk 81 millió aranykoronáról számol be mint baromfi, tojás és baromfihús kivitelről. Megállapíthatjuk, hogy szervezettek ebből a célból nem vagyunk, megállapíthatjuk, hogy nálunk a baromfitenyésztés vadon bur­jánzik. Mindennek ellenére kivitelünkben mégis 81 millió aranykoronával szerepel, ami azt jelenti, hogyha megszerveződünk, ha gazda­ságosabbá tesszük a baromfitenyésztést és át­térünk az, amerikai rendszerű nagyobb baromfi­farmokra, óriási eredményt érhetünk el, hiszen Európa befogadóképessége épen a baromfi­termeivények terén szinte kiszámíthatatlan kvantumot enged meg. Már most méltóztassék megengedni, hogy röviden ebben a tekintetben is elmondjam kri­tikámat. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon van egy úgynevezett gödöllői baromfitelep. Ha valaki a gödöllői baromfitelepen vagy — mond­juk — a földmivelésügyi ministérium meg­felelő baromfiosztályában érdeklődik, akkor lebeszélik róla, hogy baromfikérdésekkel fog­lalkozzék. (Mozgás a jobboldalon.) Nálam van egy levél. Egy ur elment a földmivelésügyi ministeriumba és egy gazdasági felügyelő azt a tanácsot súgta a fülébe, — annak ellenére, hogyha földmivelésügyi minister ur 1.200.000 pengőt kontemplál baromfitenyésztés fejlesz­tésére — hogy ne foglalkozzék ezzel a kérdés­sel, mert nem rentábilis, mert vész van, kár egyáltalában nagyobb stilü baromfifarmok kérdésével foglalkozni. Amerikában is baromfi­vész volt. Nálunk a baromfiállományunknak 60%-a beteg. Ezt tudomására hozom a minis­ter urnák, amennyiben erről a kérdésről nem volna felvilágosítva. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ha tehát akármilyen nemes tenyészanya­got hozok ide és odaadom a beteg állományhoz. megfertőződik az az egészséges, nemesitett ba­romfi is, ezzel tehát célt abszolúte nem érek. Itt először szoros vizsgálat alá kell venni mindazokat a baromfi-farmokat és tenyésztele­peket, amelyeknek az a célja, hogy az orszá­got ellássák tenyészállattal. Ott pedig, ahol intenziven akarnak ezzel a mezőgazdasági ter­melési ággal foglalkozni, először meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló tenyészanyagot s ha rossz .akkor ki kell selejtezni, mégpedig ugy, ahogy azt ; az amerikai állam kormánya tette, amely egész vidékek megfertőzött állo­mányát pusztította el és ehelyett egynapos csirkéket, vagy pedig hathetes Terceket bocsá­tott rendelkezésre abból a célból, hogy azután a továbbiakban elérhesse azt a tojásátlagot, amelyről Amerikában beszámolnak. Magyar­országon ma átlag 50 tojás esik egy tyúkra, Amerikában má,r 200 tojásnál tartanak. Mél­tóztassanak ezt a két adatot szembehelyezni. Amerikában egymillió tojást befogadó köz­ponti költőház van és Amerikában vonatokkal viszik ki az egynapos csirkéket a tenyészállo-

Next

/
Thumbnails
Contents