Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

390 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én

} pénteken. hogy addig ez papirosmunka lesz, amíg a gyakorlatban nem látják a gazdák, hogy bizonyos rentabilitást mutat fel a szikes föld, s addig nem lesz eredmény, amig nem a helyszínén kísérleteznek. Kisérletezési állomást méltóztassanak létesíteni nemcsak Karcagon, hanem felfogásom szerint minden vármegyében 100— 200—300 holdas kisérletezési állomást kell létesíteni, amelyek egyrészt tiszta meszelést alkalmaznak, másrészt tiszta mechanikai szikjavitással élnek, a harmadik esetben pedig a kettőt kombinálni kellene, hogy a gyakorlati eredményekre lehessen bizni az egyik vagy inásik eljárás helyességének végleges elbírálását. Akkor, amikor földmivelésügyi minister ur 2 millió pengőt méltóztatott kontemplálni a szikjavitás céljaira, javaslom: tessék vigyázni azzal a 2 millió pengővel, mert ez sok pénz., és ne tessék egyoldalii megoldás számára azt a pénzt rendelkezésre bocsátani, hanem tessék az 1889 : XXX. te. mintájára, az árvizmentesitési és vizi társulatok mintájára egy szik javító társulatot létesiteni, amelynek rendelkezésére méltóztatik bocsátani megfelelő összegeket és akkor amortizálódik ez a pénz és visszakerül az államháztartás rendelkezésére.^ Különben Danaidák hordója lesz ez az akció, amelynek eredményét én kétségbe vonom akkor, ha nem lesz rendszeres. Eddig ugyanis azt látom, hogy bizonyos egyoldalúság mutatkozik a szikjavitás terén, amely egyoldalúság ellen a magam részéről tiltakozom. Én láttam meszelt talajt, láttam mechanikailag javitott talajt. Ai # minister ur volt szíves engem egyszer meghívni, én láttam az eredményeket az egyikén és a másikon egyaránt. Mindkettő folyamán bizonyos fejlődés állapitható meg. Logikus tehát, hogy a kettő kombinációja adja meg majd azt a helyes eljárást, amelyről az előbb beszéltem. Bevezetésül az szükséges, hogy minden vármegyében, ahol nagyobb területű szikek vannak, egy úgynevezett kisérletezési állomást méltóztassék felállítani, ahol előre kiadott utasítások szerint nem tudósok és nem kísérletezők, hanem gyakorlati gazdák végezik a munkát és számolnak be a minister urnák az elvégzett munkák eredményéről. Az egyas eljárásokról részletesen beszélni azért nem kívánok, mert hiszen majd a minister ur módot és alkalmat fog keresni arra, hogy az egyik vagy másik eljárást megvilágítsa. A meszelés hibája a szállítás. Ha valakinek 20 kilométerre van földje a vasúti állomástól és ha magának kell odavinnie holdankint X vagon meszet, (Kuna P. András: Három vagonnal!) akkor ez a fuvar X esztendő hozamát emészti fel. Az illető pedig mechanikailag maga nem tudja megjavítani a sziket, mert az én tájékozódásom szerint egy ilyen gépet, amely mechanikailag képes 80 centiméter mélységben felszántani a földet, — amely azt hiszem 600—700 millióba kerül — könnyen kiszámitható, hogy igen nagy gazdasági erővel rendelkező gazdaság bir csak beszerezni. Itten tehát társulatok létesítendők az 1889 : XXX. te. értelmében, amely szikjavitó társulatok rendelkezésére méltóztassék pénzt adni. Ezek a társulatok azután egy — hogy ugy mondjam — mérnöki vagy vállakozói szervet fognak létesiteni, amely mind a meszelést, mind a mechanikai sziktörést el fogja végezni. Én láttam mechanikailag javitott sziken óriási takarmányrépát, láttam hatalmas akácfákat, olyanokat, amilyenek ott addig sohasem nőttek. Megállapíthatom tehát, hogy a kérdés megvan oldva, csak rendszerbe kell foglalni az eljárásokat és a pénzt olyan helyre kell fordítani, amely effektív, gyors sikert biztosit! (Erdélyi Aladár: Azt kell nézni, hogy menynyire rentábilis!) A rentabilitás kérdése is kiszámitható, minthogy egy katasztrális holdnak meszelése és mechanikai sziktörése 200 pengőbe kerül. Az igen t. képviselő ur, aki nagy gyakorlattal rendelkezik gazdasági kérdésekben, kiszámíthatja, hogy hány esztendő alatt amortizálódik ez a tőke. (Erdélyi Aladár: Épen most beszéltünk róla! — Reisinger Ferenc: Eáér kiszámítani!) Ezzel be is fejeztem az egyik kérdést. A másik kérdés a baromfikérdés. Külkereskedelmi mérlegünk 81 millió aranykoronáról számol be mint baromfi, tojás és baromfihús kivitelről. Megállapíthatjuk, hogy szervezettek ebből a célból nem vagyunk, megállapíthatjuk, hogy nálunk a baromfitenyésztés vadon burjánzik. Mindennek ellenére kivitelünkben mégis 81 millió aranykoronával szerepel, ami azt jelenti, hogyha megszerveződünk, ha gazdaságosabbá tesszük a baromfitenyésztést és áttérünk az, amerikai rendszerű nagyobb baromfifarmokra, óriási eredményt érhetünk el, hiszen Európa befogadóképessége épen a baromfitermeivények terén szinte kiszámíthatatlan kvantumot enged meg. Már most méltóztassék megengedni, hogy röviden ebben a tekintetben is elmondjam kritikámat. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon van egy úgynevezett gödöllői baromfitelep. Ha valaki a gödöllői baromfitelepen vagy — mondjuk — a földmivelésügyi ministérium megfelelő baromfiosztályában érdeklődik, akkor lebeszélik róla, hogy baromfikérdésekkel foglalkozzék. (Mozgás a jobboldalon.) Nálam van egy levél. Egy ur elment a földmivelésügyi ministeriumba és egy gazdasági felügyelő azt a tanácsot súgta a fülébe, — annak ellenére, hogyha földmivelésügyi minister ur 1.200.000 pengőt kontemplál baromfitenyésztés fejlesztésére — hogy ne foglalkozzék ezzel a kérdéssel, mert nem rentábilis, mert vész van, kár egyáltalában nagyobb stilü baromfifarmok kérdésével foglalkozni. Amerikában is baromfivész volt. Nálunk a baromfiállományunknak 60%-a beteg. Ezt tudomására hozom a minister urnák, amennyiben erről a kérdésről nem volna felvilágosítva. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ha tehát akármilyen nemes tenyészanyagot hozok ide és odaadom a beteg állományhoz. megfertőződik az az egészséges, nemesitett baromfi is, ezzel tehát célt abszolúte nem érek. Itt először szoros vizsgálat alá kell venni mindazokat a baromfi-farmokat és tenyésztelepeket, amelyeknek az a célja, hogy az országot ellássák tenyészállattal. Ott pedig, ahol intenziven akarnak ezzel a mezőgazdasági termelési ággal foglalkozni, először meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló tenyészanyagot s ha rossz .akkor ki kell selejtezni, mégpedig ugy, ahogy azt ;

az amerikai állam kormánya tette, amely egész vidékek megfertőzött állományát pusztította el és ehelyett egynapos csirkéket, vagy pedig hathetes Terceket bocsátott rendelkezésre abból a célból, hogy azután a továbbiakban elérhesse azt a tojásátlagot, amelyről Amerikában beszámolnak. Magyarországon ma átlag 50 tojás esik egy tyúkra, Amerikában má,r 200 tojásnál tartanak. Méltóztassanak ezt a két adatot szembehelyezni. Amerikában egymillió tojást befogadó központi költőház van és Amerikában vonatokkal viszik ki az egynapos csirkéket a tenyészállo-