Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

376 "Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. sátoraljaújhelyi kerületben — megbüntetni a forgalmiadónak tízszeresére'? Miért nem találja a minister ur vagy a pénzügymlnister ur és a pénzügy igazgatósa g helyénvalónak, hogy ott, ahol egy ilyen szándékos csalás van és ahol a visszaélést nem véletlen idézte élő, hanem a visszaélés hónapokon keresztül tervszerű rendszer alapján folyt, ez a forgalmiadé-büntetés a legkérlelhetetlenebbül ós a legkíméletlenebbül hajtassák he? Meg vagyok róla győződve, hogy nagyon nagy helyesléssel találkozott volna .az ország egész közvéleményében és mindenki teljes elismer essél lett volna a minister ur intézkedése iránt* ha itt is a teljes szigort alkalmazta volna és senki sem sírt volna azután, hogy a versenyfogadókat ilyen szigorúan megbüntetik. A második pedlig, amit a földmivelésügyi minister úrtól szeretnék hallani, az, hogy tényleg olyan tehetetlen-e a földmivelésügyi kormány a, Lovaregyesülettel szemben, hogy még azt is tartozik tűrni, hogy ilyen csalók vezesséik tovább ezeket a fogadóirodákat. Ez az, amit én ezzel kapcsolatban fel akartam említeni. A költségvetést a kormány iránti bizalmatlanságom folytán nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet vitámí) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik'? Urbanics Kálmán jegyző: Pozsogáir Rezső! Pozsogár Rezső: T. Képviselőház! Peyer Károly igen t. képviselőtársam, aki pedig más világnézleti szempontokból nézi és bírálja az eseményeket, tárgyilagos beszédében néhány szóval megemlékezett a magyar mezőgazdaság válságáról. Ennek az állandóan és szerintem indokoltan hangoztatott mezőgazdasági válságnak) oka egyrészt az ország megcsonkitásában, másrészt pedig megcsonkító szomszédaink által mesterségesen kiépített okokban keresendő. Trianon kérlelhetetlenül megfosztott bennünket minden erőforrásunktól^ és t azért most nekünk azokat az uj utakat és módokat kell keresnünk és megtalálnunk, amelyek egyrészt elviselhetővé teszik a mostani adott viszonyok között gazdasági életünket, másrészt alapját, fundamentumát alkotják majd a nemzeti és állami restituciónknak. Ebben az uj államalkotó munkában őstermelésünk, bármily intenziv legyen is, gazdasági életünket és létfeltételeinket egyedül biztositani nem képes. De ha egyedül nem is biztosithatja ezeket, mindenesetre oly hatalmas, bőséges forrása a mi gazdasági életünknek, hogy jelen és jövő életünk boldogulását egyedül csak e folyamnak szabályozása, termelésünk megszervezése és irányítása biztosithatja. Szerintem a falvakat szorosabban bele kellene kapcsolni az országos gazdasági politikába. (Ugy van! a Hőbb oldalon.) A falut ki kell vonni a maga elszigeteltségéből és ugy kell belevonni az országos nagy gazdasági vérkeringésbe, hogy a nagy nemzeti szív erős, egészséges artériájának szerepét tölthesse be. A mi falvaink QSÍ pariaga és a rajta szunynyadó ősmagyar erők még sok fejlődési lehetőséget nyújtanak, mert az értékesítési és elhelyezési lehetőségek kiépítése esetén az átszervezendő és irányítandó termelés bázisát képezik. De a falu várja is ezt a jólétét emelő és ezállal nemcsak megélhetését biztosító, hanem kultúráját is fokozó újraéledését, amikor a várossal szemben majd megvalósulhat a fokozott fogyasztói szerepe és egészséges nemzetgazdaságunk egyik főfaktorává lehet. Sok detaileszme merült fel, sok idevágó intézkedés történt ebben az irányban, az egész kiépítés munkája azonban lassan halad előre. Pedig tenni, cselekedni kell, hogy a válságos helyzetben levő mezőgazdaságunkat helyreállítsuk és hogy a kisgazdák megerősödését elősegítsük. Szomorú szívvel kell konstatálnunk és látnunk, hogy az országban mennyi vagyoni érték megy veszendőbe csak a tejtermékeknél is, amelyeknek feldolgozásával olyannyira hátra vagyunk, hogy a nagy tejbőség ellenére sajt- és yajtermékekben behozatalra szorulunk, holott értékesitőüzemek létesítésével, kivitelünk lehetne. Az 1927. év első kilenc hónapjában a vámkülföldről behozott vaj 2205 métermázsa, 988.000 pengő értékben, kemény sajt 1839 métermázsa, 601.000 pengő értékben, puha sajt pedig 1190 métermázsa, 404.000 pengő értékben. Ezeket az árukat a múlt évben hozták be az országba, tehát abban az időben, amikor köztudomású, hogy nálunk olyan tejbőiség mutatkozott, hogy a tejnek nagy része értékesitetlenül elkallódott, vagy a legjobb esetben sertéshizlalás céljaira használtatott fel. Országosan megszervezett és irányitott termelési és értékesítés esetén ezek a nagy vagyonpocsékolások be nem következhetnének, hanem ellenkezőleg, exportunk növekednék, ami külkereskedelmi mérlegünk javulását idézné elő. A jól megszervezett és irányitott termelés a falu népét egyrészt jövedelemhez is juttatná, másrészt akaratlanul is arra ösztökélné, hogy jószágállományának fejlesztésénél több gondot fordítson a fajtára, (Ugy van! jobbfelől.) mi által jövedel me csak fokozódnék. Sajnos, mégpedig nagyon szomorú képet nyújt egy-egy magyar falu csordája a maga szedett-vedett tarka-barkaságával. Éhn Kálmán igen t. képviselőtársamnak a Szövetkezetig Szemle 1928. március havi számában a tejértékesitésnek országos megszervezése és kiépítése tárgyában egy értékes cikke jelent meg, amelyben külföldi tanulmányútján szerzett tapasztalatai alapján a szövetkezeteket jelöli meg, mint olyanokat, amik hivatottak és alkalmasak a tejértékesitést lebonyolítani és a tejtermékeket a külföld piacain elhelyezni. Olyan vidéken, mint amilyen az enyém is, ahol egy egész járás területén egyáltalában nincs vasútállomás és ahol a lakosság főfoglalkozása az állattenyésztés, egyedül csak a tejszövetkezetek felállításával lehet megakadályozni, hogy a tejtermékek 50—60%-a veszendőbe menjen. Ez annyival is inkább fontos, mert a lóárak (katasztrofális esése folytan, a mezőgazdák mind nagyobb számban térnek át a szarvasniarhatenyésztésre. Tudom, hogy a minister ur programmjában benfoglaltatik gyüjtőtelepek és feldolgozótelepek felállítása. Én részemről ezeknek nag-yobb mérvben való elősegítését és támogatását kérem a minister úrtól. A termelés fokozására és jó gazdasági politikára már csak azért is szükség van, mert adórendszerünk mérhetetlen terheket ró az adózó polgárokra anélkül, hogy lehetővé tenné számukra a munkát, a mennél több és stabilabb jövedelmet. A józan magyar nép tisztában van azzal, hogy az állani nem mondhat le az adójövedelmekről, de viszont elvárja az államtól és a kormánytól hogy minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodjanak arról, hogy a termelés fokozható legyen, hogy a már-már szociális veszedelemként jelentkező munkanélküliség megszűnjék. Készséggel elismerem, hogy