Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 375 ügyet igy intézték el. Tudom, hogy a dolognak ez a része már nem a földmivelésügyi minister hatáskörébe tartozik, hanem a pénzügyminister hatáskörébe, s nagyon örülök, hogy a pénzügyminister ur most itt jelen van. Mindenesetre érdemes volna tudni, hogy miféle közérdekű szempontok voltak azok, amelyek a könyvfogadó irodákkal szemben ezt a nagylelkűséget diktálták akkor, amikor viszont a minister kérlelhetetlenül lecsap vidéki kereskedőkre, budapesti kereskedőkre, államtitkára a kereskedők ankétjén börtönt helyezett kilátásba azok számára, akik esetleg csalni fognak. (Élénk derültség jobbról és a középen.) Kérdem: miért nem méltóztatik alkalmazni ezt a szigort azokkal szemben, akik az államot ilyen tervszerűen megcsalják, tervszerűen sikkasztanak, tervszerűen kárositják az államot 1 ? Miért méltóztatik megelégedni azzal, hogy itt egyszerű büntetést állapitanaik meg, csak azt az adóösszeget, amelyet anélkül is be kellene fizetni ? Hiszen semmiféle közérdek sem diktálja azt, hogy ezekkel az egyénekkel szemben ne a legpéldásabb megtorlás alkalmaztassák, itt semmiféle nagylelkűségre nincsen szükség. Ott, ahol ilyen üzérkedés folyik, nem lehetséges, hogy a minister a legnagyobb jóindulatot tanusitsa. De fel kell vetnem a kérdést: ugy tudom, hogy ezeknek a könyvfogadóknak a biztosítékait — ami fejenként tudomásom szerint két milliárd korona — erre a célra lefoglalták. i\agyon érdekes volna, ha a földmivelésügyi minister ur tájékoztatna arról, hogy — mintán ez az óvadék nem adócsalás és büntetések biztosítására van lefoglalva a pénzügyigazgatásáig részéről — letettek-e ezek ujabb óvadékot, vagy pedig óvadék nélkül folytatják azt az üzérkedést, amelyet eddig folytattak. De kérdeznem kell a. földmivelésügyi minister urat: hogyan tudja összeegyeztetni felfogásával, hogy a lovaregyesület, amely ezeket a kouceszsziókat adja, ugyanezeket az egyéneket bizta meg a további évekre is e fogadóirodák vezetéseveit Ez olyan koncesszió, amely azoknaik, akik kapják, sok millió jövedelmet jelent évenként, amellett pedig lehetőséget nyújt csalásra és visszaélésre. Ha az állani valamely közege visszaélést követ el, — sokszor egészen kis jelentőségű visszaélést — az illetőt fegyelmi utón felelősségre vonják és a iegkér'ellietetlenebbül járnak el vele szemben. Ha egy adóügyi jegyző az adófizetők pénzéből száz vagy kétszáz pengőt elsikkaszt, ennek természetes következménye, hogy állásából kidobják és nem bízzák rá továhbra is az illető község adófizetői pénzének kezelését. Hogyan lehet most ezzel összeegyeztetni azt, hogy azokat a fogadóirodatulajdonosokat, akik egy versenynél 80—90.000 pengő bevételt érnek el, 80—90.000 pengő bevételt kezelnek, bizzák meg ezeknek a fogadóirodáknak vezetésével és ezt a koncessziót a Lovaregyesület azoknak adja ki, akiket a budapesti vidéki pénzügyigazgatóság elsőfokon 600.000, 400.000 és 360.000 pengő birsággal és egyéb nem tudom milyen adóhátralék-büntetéssel .sújtott? (Farkasfalvi Farkas Géza: Ha nem tévesek az adatok, igaza van.) Hogyan lehet ezt Összeegyeztetni azzal a felfogással, amelyet uton-utfélen méltóztatnak hangoztatni, hogy meg fognak torolni minden visszaélést. Amikor azt látjuk, hogy a kis falusi jegyzőnek kiméletlenül kitekerik a nyakát, ha 100—200 pengőt sikkaszt, ugyanakkor a Lovaregyesület ezeket a bukmékereket, akik üzletszerűen és tendenciózus csalással hónapoKfiPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. kon keresztül hamisították ezeknek a fogadóirodáknak céduláit és ezzel a kincstárt becsapták, mégpedig tervszerű manőverrel csapták be, amint a vizsgálat megállapította, — és amely vizsgálat megállapitásaként másfélmillió birságot és adóhátralékot állapitottak meg utólag — bízza meg újból a koncesszióval. Mi garanciája van a minister urnák arra, hogy ezek a jövő évben nem fognak csalni, hogy ezek a jövőben azt az állami bevételt, amelyet nekik be kell szolgáltatniuk, azt tényleg befogják szolgáltatni és nem fogják-e ugyanilyen bűnös manipulációkkal a maguk számára igyekezni fentartani? Rendkivül csodálkozom ezen és azért hozocm ezt a kérdést ide, mert ez a kérdés nem először szerepel a nyilvánosság előtt. Hiszen erről a kérdésről az Önök lapjai, a kormánypárt lapjai írtak hosszú cikkeket és tették szóvá az esetet. Ezek után a közlemények után joggal el lehetett volna várni azt, hogy ezektől az emberektől a koncessziókat megvonják. Azt hiszem, van ebben az országban még egy pár rászorult ember, aki az ilyen koncessziót nagyon szívesen elfogadná és nem nagyon kellene azért pályázatot hirdetni, hogy akadjon valaki, aki ilyen koncessziót hajlandó elfogadni. Miért kellett a Lovaregyesületnek megbíznia ezeket az embereket továbbra is 1 ? Hát a földmivelésügyi minister urnák nincsen annyi beleszólása ebbe a dologba, a földmivelésügyi minister urnák nincsen semmi hatásköre, hogy szóvá tegye ezt, hogy megfelelő és minden irányban megbizható embereket követeljen? Nincsen hatásköre arra, hogy megfelelő embereket követeljen, ne olyanokat, akik felhasználják a szegény emberek játékszenvedélyét, akik utolsó vánkosuk árát viszik ki a lóversenyre, befizetik abban a hiszemben, hogy nyernek? Persze nem nyernek, hanem rendesen veszítenek. Amikor pedig veszitenek, akkor legalább az állam kapná meg azt a köteles részt, amely őt megilleti. Nem! Erre mi történik? Azt a részt is, amelyet adóban kellene befizetni, elsikkasztják és eltulajdonítják. Nagyon, kérném a minister urat, tájékoztassa a közvéleményt arról, hogy miféle szempontok voltak itt irányadók. Itt nemcsak a földmivelésügyi minister urat, hanem a pénzügyinmister urat is kérem arra, méltóztassék tájékoztatni a közvéleményt, hogy miféle közérdekű szempontok voltak azok, amelyek ez alkalommal ezt a nagylelkűséget diktálták. Én elhiszem azt, hogy a vidéki szatóccsal szemben a minister ur közegei erélyesek tudnak lenni. De akkor ugyanezt az erélyt szeretném látni ilyen esetben is. ezekkel az urakkal szemben is, amikor grófok ülnek benn a vezetőségben^ és grófok adják a koncessziót. Mert végeredményben erkölcsileg azok az egyének felelősek ezért, akik a koncessziót adják. Elsősorban a Lovaregyesület vezetősége felelős ezért. Nagyon helyénvaló volna ez az erély, ha ezt felfelé mutatnák meg. Mert kisemberrel szemben erélyesnek lenni, ahhoz igazán nem kell valami nagy hatalom. Kiskereskedőkkel, kistermelőkkel vagy kisiparosokkal szemben a fináncnak tényleg megvan minden hatalma, ami csak tetszik. De hogy Csekonicsesal szemben is megvan-e ez a hatalma a minister urnák, azt nem tudom. (F. Szabó Géza: Ö nem igazgató! Csekonics már nem igazgató!) Mindenesetre érdekli a közvéleményt, hogy miért csak Kohn Fülöpöt és a többi kisembert lehet a forgalmiadó tizszeresére megbüntetni és miért kell például egész kerület összes kereskedőit — mint például Felső-Magyarországon egyik-másik pénzügyigazgató megtette, igy a 53
