Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Àz országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 369 azt kell hogy kapják, amit megrendeltek vagy megvettek. Egyébként, ha ez nincs biztosítva, akkor a külföldi vevő bizalmának az első szállítás után vége van. De vége van további exportunknak is, mert tőlünk az a piac többé vásárolni nem fog. Épen azért még büntetőjogi rendelkezések alkalmazásától sem szabad visszariadni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezért mondottam azt, hogy ezt a kereskedelmi szervet is, amelyet az export céljaira beállítunk, gazdasági közigazgatással parallel viszonyba állítsuk, úgyhogy attól függő helyzetbe legyen. Ha gazdaszempontból, a termelő magyar gazda szempontjából nézzük a kérdést, az első kérdés az, hogy a magyar gazdának meg kell kapnia azt a lehető legmagasabb árat, amely a külföldön való értékesítésben előállhat, ha abból a szállítási, valamint a reális üzleti költségeket levonjuk. Épen ezért térek ki erre a kérdésre, mert Beck igen t. képviselőtársam a^ szövetkezeteket és a szövetkezetek értékesítésig részét aposztrofálta. Nekem az a meggyőződésem a szövekezeti problémánál, hogy bár vannak szervezeti hibák, melyeken a következő esztendőben változtatnunk kell; az értékesítés céljaira alkalmas kereskedelmi szervünknek épen a szövetkezeti hálózatot kell kiválasztania. (Ugy van! a jobboldalon.) A szövetkezeteknek eddig való szerepéről és arról a hasznos szolgálatról, amelyet a gazdaközönségnek tettek, csak néhány szóval vagyok bátor említést tenni, hogy felelhessek Beck igen t. képviselőtársam által felhozott némely szempontra. Általánosan tapasztaltuk, különösen a szövetkezeti hitelélet keretében, hogy ahol a szövekezeti gabonaértékesítés megjelent, azon a piacon a gabona ára átlagban 50 fillér usque 7 pengővel emelkedett. Csak 91 ilyen szövetkezet van, amely a gabonaértékesítést végzi, tehát a többi piacok viszonyairól az adatok nincsenek meg. Ha méltóztatik figyelembe venni, hogy a szövetkezeti értékesítés a múlt esztendőben 6000 vagont forgalmazott, és ha az 50 fillértől 7 pengőig terjedő árdifferenciában csupán 2 pengő átlagot veszünk, akkor körülbelül 1,200.000 pengő maradt a mezőgazdák zsebében, de ezen felül ott mindenütt, ahol egyéni kereskedelem kénytelen volt a konkurrencia folytán megadni a gabona árát, magasabb árát, a gazda hozzájutott gabonája teljes árához. (Ugy van! a jobboldalon ) Még fontosabb a zöldhitel problémája. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez a kérdés elsősorban a kisgazdaközönséget érinti. Adataink arról szólnak, hogy az egyéni kereskedelem mindaddig, ameddig a szövetkezeti értékesítés versenye meg nem kezdődött, a folyó év februárjában, márciusában, április elején is az idei búzát 18—20 pengőig vásárolta meg örök áron és pedig rizikó nélkül, mert hiszen alig egy pár nappal később, októberi határidőre 26—28 pengőért tovább adta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tehát a végleges áron. Méltóztassék most elképzelni, hogy a tegnapelőtti hirek szerint Hamburgban a Manitoba és elsőrendű Hartwinter búza ára 37-80 pengőt tesz ki az október elejei határidőre. Ez annyit jelent, hogy a magyar búza, miután itt 8—10%-os differencia van, októberi határidőben 34 pengő körüli árat fog elérni. Méltóztassék tehát figyelembe venni, hogy itt á zöldhitel igénybevételénél, a magyar mezőgazdaság milyen jelentékeny veszteséget szenved azért, hogy azon a vidéken a szövetkezeti étrékesités még nem állott rendelkezésre. Most jön a letéti üzlet. Itt azt tapasztaltuk, hogy különösen előnyére szolgált a magyar mezőgazdaközönségnek az, hogy amikor még nyomott az ár, a cséplés körül, nem kénytelen eladni véglegesen örökáron gabonáját, hanem átadja azt a szövetkezeti terményértékesítőnek, amely abban a helyzetben van, hogy a gabonával a következő esztendő koratavaszi hónapjaiban számol le és neki az érték 75%-áig előleget ad, amelyet 8%-kai kamatoztat. Annál fontosabb ez, mert a szövetkezeti értékesítő már kisemberek öt métermázsás mennyiségét is átveszi ilyen feltételek mellett. (Helyeslés.) Hogy mit jelent ez a magyar gazdaközönségre, azt csak akkor tudjuk meg, ha figyelembe vesszük, hogy azokban a községekben, s azoknak körzetében, ahol a szövetkezeti értékesítés megvolt, a rendelkezésre álló adatok szerint az ilyen letétüzietből származólag 460 vagon gabonája veszett el a magyar gazdaközönségnek, egyes magánkereskedelmi cégeknél. A termelésnek mindenekfelett álló érdeke, a termelés biztonsága követeli meg, hogy legyen olyan kereskedelmi szerv maguknak a mezőgazdáknak a kezén, amely kereskedelmi szerv nyilvánosságra hozza s állandóan kimutatja a gazda által elérhető legmagasabb árat, azért, hogy ezen keresztül állandóan szabályozhassa az árnivót a mezőgazdák érdekében. Ezt a szervet a magyar mezőgazdák kezében okvetlenül meg kell tartani. (Helyeslés.) Tehát a szövetkezeti terményértékesitésnek további kiépitése, az egész nagy gazdasági problémába való beállítása a magyar mezőgazdasági exportnak mindenekfelett álló problémája, valósággal exisztenciális kérdése. Általában a gazdát ki kell szolgálni az egész vonalon nemcsak annyiban, hogy terményfeleslegét átveszik és értékesitik, hanem abban az irányban is, hogy a mezőgazdasági üzemében szükséges eszközöket. a lehető legtökéletesebb kereskedelmi etikával rendelkezésre bocsátják és azoknak megvételére képessé teszik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A magyar mezőgazdáktól nem lehet azt kívánni, hogy otthagyja az ekét és különböző utakon szerezze meg azokat az eszközöket, amelyekre neki szüksége van. A gazda maradjon a földnél. A spekulációs elemnek a mezőgazdaságban való részvétele nem szükséges, de nem is kívánatos. Hiába hangsrilyózzák ennek ellenkezőjét, a spekulációs elem maradjon távol a gazdáktól. És itt még egy kérdésre akarok rámutatni. Baromfi-, tojás-, vaj- és gyümölcstermelésünk értékesítése előtt kellő szervezés esetén, jóformán korlátlan értékesítési lehetőségek állanak. És szerencsénkre akkor áll elő, amikor idehaza a földbirtok-kategóriákban való változás arra mutat, hogy ezt forszírozni kell, inert hiszen ez a kisbirtoknak tipikus termelési ága. (Ugy van! jobb felől.) A kettő tehát kongruál és a kettőt ugyanegy időben együtt kell forszírozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) De más ok is van erre, nevezetesen a földreform hatásaként, minthogy a nagy- és kisebb birtokkategóriák termése között átlagban 2 métermázsa differencia van — gabonáról beszélek —... (Madarász Elemér: Ezzel kell pótolni!) Ugy van, ezzel kell pótolni. Mondom, mivel a földreform folytán átadott földterületnek csak 80%-át használják gabonatermelésre, a következő esztendőkben számolni kell azzal, hogy 300.000 métermázsa búzával és 150.000 métermázsa rozssal kevesebb diszponibilis tételünk lesz a kereskedelem céljaira, ennyivel ke52*.