Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

â?0 'Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. vesebbel lehet majd diszponálni külkereskedelmi célokra. Ehhez járul még az, hogy öt esztendőt véve számitásba, a népszaporodás rendes arányai szerint 560,000 métermázsa búzával és 180.000 métermázsa rozszsal többre lesz az országnak szüksége; Vagyis ez annyit jelent, hogy egymillió métermázsán felüli hiány fog keletkezni, amely éreztetni fogja hatását abban a kontingensben, amely gabonakontingiens felett export céljaira diszponálhatunk. De még egy kérdés járul hozzá ehhez. Ezt a kérdést annál komolyabban kell felfogni, mert — ugy tudom — az intenzivebb ku túrára való áttérésnek és a termelés fokozásának a gabonatermelés terén bizonyos fokú nehézségei vannak. Ez a kérdés az, amire Marschall Ferenc előadó ur, igen t. képviselőtársam is rámutatott. Nevezetesen, miután a többtermelés az intenziv irányban való befektetés eredménye, most az a tapasztalat, hogy az iparcikkek árdrágulása ési az iparból származó egyéb olyan termékek magas árai folytán, amelyeket a mezőgazdaság az intenziv kultúrával való haladásnál felhasznál, nem állanak arányban azzal a haszonnal és előnyel, amely a befektetésből származik. Sőt ellenkezőleg az következik be, hogy a mezőgazdaság az árdifferencia folytan előálló terhektől csak extenziv irányba való kitérés által szabadulhat. Ez olyan súlyos problémája a. magyar mezőgazdasági életnek, amelyet emliteni alig merek. Alig merem emliteni, mert nemcsak abban leli veszélyességét, hogy a külkereskedelem egyensúly biztosításához szükséges terményfelesleg eltűnik ... (Mayer János: Nem lehet máról-holnapra intenziv és expanziv gazdálkodást folytatni!) Számitásba kell azt is venni, hogy bizonyos tételek, amelyeket rendezni kivántunk a gabonaexport szempontjából., nem fognak bekövetkezni; de számítani kell arra is, hogy a magyar mezőgazda, miután kiadási tételeinek azt a rovatát, amely nála a termelést megdrágítja, mindenáron leszállitani kivan ja, az amerikai dry farming system rendszerével mindinkább a gépek használatára tér át; ez any* nyit jelent, hogy a mezőgazdaságban jelentékeny munkás kéz fog feleslegessé válni. Ez tehát épen az agrár népesség kategóriájában bizonyos munkanélküliséggel járna, aminek ódiumát pedig a magyar mezőgazdaság semmiesetre sem vállalhatja. Ez más szóval, mint mondottam, annyit jelent, hogy a mezőgazdaság üzemi helyzete megrendült, vagyis a bevételi és kiadási tételek között nincs meg' az összhang, vagyis a magyar mezőgazda mindinkább drágábban termel, pedig a világpiaci árakban lefelé memő tendencia mutatkozik. Semmi sem kívánatosabb, mint annak objektiv vizsgálata, hogy vájjon milyen tényezők és milyen mértékben okozzák az egyensúly ily nagyarányú eltolódását. A lehető legobjektivebben végigvezetett vizsgálatok, amelyek az utóbbi időben láttak napvilágot, arról tesznek tanúságot, hogy a magyar mezőgazda kellő forgótőke, üzemi okszerűség és a munka szervezetének kellő belterjessége mellett is megmarad két olyan tényező, amely a magyar mezőgazda jövedelmének eltűnésénél nagy szerepet játszik. Az egyik a . közterheknek a békeévekkel szemben való aránytalan nagysága, a másik az iparcikkek és termények árdifferenciájában előálló aránytalanság, (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) amelyre hivatkozott is Beck Lajos igen t. képviselőtársam. Az Omge. ankétszerü munkálatai ebből az alkalomból produkáltak egynéhány objektiv vizsgálódást. Ezek közül az egyikből kitűnt az, amely kimutatja, hogy egy-egy katasztrális hold területre 12 pengő 68 fillér adótöbblet esik a békeévekkel szemben és az iparcikkek árdifferenciájából 15 pengő 46 fillér. Ezt annál inkább objektivnek kell elismerni, mert azok a háztartási és számadási adatok, melyek az objektiv vizsgálódás tárgyát képezték, nem azért készültek, hogy abból a nyilvánosság számára adatok készüljenek, hanem azért, mert az illető mezőgazda a maga jövője és fenmaradása szempontjából akart abból képet nyerni. Másodszor objektivnek kell elismerni azért, mert az adónál, miután az számszerűleg kimutatható nem volt, a jövedelmi adó nem is szerepelt. Ha most a jövedelmi adó egypár koronányi tételét hozzáadjuk, akkor hozzávetőleg 30 pengőre rug a termelési tehertöbblet, amely megfelel egy métermázsa búza értékének. Ez annyit jelent, hogy ilyenformán a magyar birtokos bérlőjévé válik saját földjének. Az adó kérdésével nem akarok foglalkozni. Mégis annyit, hogy ennek az általános gazdasági problémának a kereteibe, melyről előbb emlitést tettem, a terhek megosztásának kérdését is bele kell kapcsolni. Mert ha vannak olyan mezőgazdák, akik mérlegükben passzivák, lehetővé kell tenni, hogy legalább átmenetileg adóterheiken könnyittessék az elkövetkezendő jobb termelési lehetőségek reményében, mert az adótöbblet nem ér fel azzal al veszteséggel, amely akkor áll elő, ha a mezőgazdaság a porduktiv üzemek sorából hosszabb évekre kiesik. Három évi adófelszólamlási bizottsági elnöki működésemet arra használtam fel, hogy a mezőgazdaság adózási helyzetét átnézzem és vizsgáljam. Őszintén megmondom, az a meggyőződésem, és bevallhatom, hogy a magyar mezőgazdaság a többi termelési ággal szemben jelentékenyen több terhet visel. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A másik pedig az, hogy az egyes mezőgazdaisági üzemek között sincs meg a teherviselés szempontjából az arányosság. Az az adatgyűjtési munkálat, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kamara teljesitett, nyilvánvalóan kimutatja, hogy vannak mezőgazdasági üzemek, amelyeknél egy katasztrális hold szántóföldre körülbelül akkora adó esik, mint amennyi a kataszteri tiszta jövedelem, de vannak olyan gazdaságok is, amelyeknél az egyegy holdra eső adóteher meghaladja a kataszteri tiszta jövedelem négyszeresét is, tehát az 'egyes gazdaságok között sincs meg az arány. f

A mezőgazdaság jövedelmezőségét feltüntető tételek között azonban vezet az a tétel, amely a gazdaságban felhasznált iparcikkek áremelkedéséből áll elő. Itt megint bátor vagyok hivatkozni valamire. Arra tudniillik, hogy amikor a magyar mezőgazdaság szituációját vizsgáljuk, azok a számok, amelyek a statisztikából állnak elő és kerülnek nyilvánosságra,^ sokszor olyan arányokat mutatnak, amelyekből bizonyos félreismerések következhetnek be. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Irányzatosak!) Talán nem is célzatosan. De hallottam, hogy például abban az igen magasrendű vitában, amely Sándor Pál igen t. képviselőtársam és Görgey István t. képviselőtársain közt folyt le, hivatkozás történt arra, hogy az élelmiszerek indexszáma 120, az iparcikkek indexszáma 130 volt 1926-ban, viszont 1927-ben az indexszám az élelmicikkeknél 127-re, az iparcikkeknél 140-re emelkedett. Ebből azt a következtetést vonta le és vonhatná le a közönség, hogy az élelmiszerek árindexe a mezőgazdasá-