Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

368 'Àz országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 2t-én, pénteken. mát közölnie a megrendelésben, és kapja a leggondosabb csomagolásban azt az, árut abban a minőségben és mennyiségben, ahogy azt megrendelte. Hogy mindez mit jelent a forgalomban, csak azt tudja, aki a kereskedelmi értéke^ sitését nehézségeit ismeri. Keletkezik egy uj fajtája a büntetőjognak, mert hiszen ez az uj eljárás nem csupán azt jelenti, hogy a vevő áll szemben az eladóval, hanem az eladónak felelőssége van a közrenddel szemben, saját hazája termelésével szemben is. Ha tehát az eladó nem azt szállította a külföldi vevőnek, amit megrendelt, akkor a köz szempontjából büntetést érdemel. Mindehhez járul, hogy Amerika az exportfuvarozásnak kikötői és hajózási berendezésekkel való valóságos rendszerét épiti ki. Az európai piacokon pedig a hazai exporttevékenység irányitására valóságos export diplomáciai szervezetet tart fenn, miként azt az igen t. előadó képviselőtársam találóan leirta. Most térjünk rá az értékesités magyar viszonyaira. A háború előtt és különösen a háború alatt a magyar termelő, -de a kereskedelem iö védett állapotot élvezett. A mezőgazdasági termelés aránylag primitiv szabályok és kereskedelmi szokások betartásával nyugodtan élvezte a biztos értékesités háborítatlan ^ időszakát az idegen termelés versenyének jóformán minden veszélye nélkül. Ebből következik, hogy a termelő és a kereskedő sem volt berendezve a magasabb igények megfelelő kielégítésére. A háború után ez az állapot nem változott. Nehezíti a mai helyzetet, hogy a most forgalomba kerülő gabonának 65 százaléka a kistermelőtől származik, és míg- a háború előtt Bánátnak és Bácskának búzáját is exportálhattuk, ma, ha a Tisza-vidék összes feleslegeit exportáljuk is, az összes kivitelre kerülő búzamennyiségnek legfeljebb 60 százalékát éri el ez a mennyiség, amely a nagyobb gazdaságokból és a Tiszavidék feleslegeiből származik. Ez a változás pedig épen akkor alterálja búzaexportunkat, amikor a tengerentúli kiváló minőségű Manitoba és Hartwinter búzák nagy mennyiségben kerülnek piacra és teszik igényessé a nyugat európai piacot. Ezek áttekintése után tisztába kell jönnünk azzal, hogy mezőgazdaságunk milyen minőségű, mennyiségű terményeket termeljen ugy, ahogy a legelőnyösebb érvényesülés lehetősége és a külföldi fogyasztópiac igénye azt megkívánja. Amikor ezzel tisztába jöttünk, be kell állítanunk ide egy kereskedelmi szervezet, mégpedig jelszavaktól, és előítéletektől mentes szervet, tisztán a praktikum szabályai szerint, egy olyan kereskedelmi szervet, amely képes lebonyolítani ezt a reá háruló feladatot és pedig azoknak az ujabb kereskedelmi elveknek és ri szabályoknak betartásával, amelyeket az előbb előadottakban bátor voltam megemlíteni, amelyet Amerika exportja mutat és amelyhez való igazodás nélkül mi külföldi piacon kellőleg érvényesülni nem tudunk. A kereskedelmi feladat betöltésére nézetem szerint, mindenekelőtt a legalkalmasabbnak jelentkező és már eredményes munkára visszatekinthető szövetkezetek felelnek meg. Ebben a kérdésben felelni akarok arra, amit Beck igen t. képviselőtársam mondott. Itt ne méltóztassék félreérteni, nem arról van szó, hogy a kereskedelem kezéből kivegyük az életfeltételeket, azt a szerepet, amelyet a gazdasági életben be kell töltenie, de kell lennie egy szervnek, amely a magyar gazdasági közigazgatás mögött elhelyezkedve, I azzal parallel működhessék, annak intencióit betartva és annak ellenőrzését megtűrve és exporttevékenységünknek első akadályait leküzdve átvihesse a köztudatba az uj értékesítési éaa termelési rendnek egész gondolatkörét. Elnök: Kérnem kell a szónokot, méltóztassék valamivel hangosabban és rendszerint a terem közepe felé beszélni, mert a gyorsírók nem tudnak megfelelően jegyezni. Krúdy Ferenc: A kérdés azért komplikáltabb, mert annak súlypontja magának a termelésnek irányításán is nyugszik. A termelő csak akkor rendezkedhetik be bátran valamely termelvény előállítására és akkor tér át valamelyik más termelési irány szolgálatára, ha tudja, hogy'az így előállított terményt biztosan értékesíteni is tudja. Tehát a termelés átalakulásának ez az alapgondolata. Viszont az átalakulásnak és a termelési irányváltoztatásnak rizikóját csak egy olyan kereskedelmi szerv veheti át a gazdától, amely mögött az állami gazdasági igazgatás áll egy nagyobb koncepcióval, amely mögött messze belátó irányítás van és amely kereskedelmi szerv biztos abban a külföldi piacokkal való összeköttetése révén, hogy a mezőgazdasági termékek irányításába befolyva,^ a termékeket megfelelő módon át tudja vinni és értékesíteni is tudja azokat. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy egyegy termelő vidék a terményfajta minősége szempontjából olyan kiegyenlített árut hozzon forgalomba, amely a nagyob'barányu export céljaira kereskedelmi szempontból megfelel. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Egy-egy termelővidéken gabona tömegáru exportot csak akkor lehet képezni a termelővidék gabonájából, ha a legkülönbözőbb búza- és gabonafajták helyett rendszeresen és ugyanegy fajtának termelésére tér át a vidék és pedig- azon a nívón és abban a minőségben, amely külföldi céloknak leginkább megfelel. Még fokozottabb mértékben áll ez a gyümölcsre. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) A gyümölcsből máskép tömegárut, exportképes tömegárut képezni nem lehet, csak ugy, ha a magyar termelő a talajviszonyoknak megfelelően a külföldi igényekhez és a szállítást bíró fajtához alkalmazkodik, ezeket a kívánalmakat betartva az addig való

1 minden néven nevezendő alkalmatlan anyag helyébe az egész vidéken egy egységes tömegárut képező« gyümölcsöt termel. (Helyeslés.) Igen jellemző még gyümöl

esternielésünkre és gyümölcstermésünk feleslegének értékesítésére az, amit az igen 1. előadó ur és Beck Lajos képviselőtársam is elmondott. Ezekhez hozzá csak annyit tehetek, hogy mig 1920—1927 között exportunk szempontjából csak két, illetőleg három millió differencia volt, addig 1926-ban és 1927-ben majdnem kétszeresére emelkedett a déligyümölcs és frissgyümölcs behozatala. Ez történik velünk akkor, amikor tulajdonképen nekünk kellene ellátnunk egész Európát. És hogy nálunk a tengerentúli gyümölcs érvényesülni tud, — viszont a magyar gyümölcs a külföldi piacon is ismert kiválósága dacára hátrányban lehet, — azt másnak nem lehet betudni, mint a kereskedelmi szervnek, amely piacra hozza* s azoknak a szabályoknak, amelyek mellett piacra kerül és amelyek mellett a kereskedelmi etika tökéletes betartásával Amerika azt az európai piacra hozza. (Ugy van! a jobboldalon.) El nem hanyagolható fontos kérdések tehát a termények exportképes állapotba hozása, a csomagolásnak és a gondos szállításnak végig az egész vonalon való betartásával, a tökéletes kereskedelmi realitással. Ezen túl a külföldi vevők, akik tőlünk vásárolnak, 100%-ig