Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 367 viselje, ha teherviselő képességét a legjobb szándéka mellett^ is a tőle teljesen távol eső áralapitó tényezők kétségessé teszik. T. Ház! A világpiaci helyzet fuvarozási viszonyainak vizsgálatából leszűrt tanulságok arra köteleznek bennünket, hogy mindenekelőtt egy uj fuvarpolitika tervét kell kidolgoznunk, amely mellett lehetővé válik, hogy az eddiginél szélesebb körű elosztási felületet biztösitsunk terménykivitelünknek és legkiváltkép, hogy a lényegesen olcsóbb viziutnak minél teljesebb kihasználását tegyük lehetővé. Itt állunk Európa közepében, a természettől minden feltétellel bőven ellátva ahhoz, hogy mezőgazdaságunkban szabadon boldoguljunk Itt van országunk, a nagyarányú bevitelre szoruló Európa közepén, igen alkalmas viziuttal megáldva és még sem tudunk megfelelően boldogulni. Azokon a találkozási pontokon, ahol a világpiacon a magyar búza az amerikai búzával egy árnivón találkozik, a viziutnak kellő módon való kihasználásával — a dunai hajózás mai aránylag magas tarifái mellett is — a vasúti szállítással szemben már jelentékenyen kedvezőbb feltételek mellett veheti fel búzánk a versenyt. Egy métermázsa búzának szállitása a mai drága hajófuvar mellett is Budapesttől Passauig 2 pengő 05 fillérbe, Budapesttől Regensburgig csupán 2 pengő 24 fillérbe kerül. Ha pedig egy hosszabb távolságot veszünk, például Baját, akkor azt látjuk, hogy Bajától Passauig és Bajától Begensburgig egy métertermázsa búza szállitása 2 pengő 66 fillérbe, illetőleg 2 pengő 86 fillérbe kerül. Ha ezt a fuvartételt szembeái lit juk a vasúti szállításnak például Kufsteinig szóló 7 pengő 82 filléres tarifatételével, akkor marad egy közel 4 pengős differencia, amely mellett Bajára érdemes a b'uzát esetleg többszáz kilométerről is vasúton leszállítani azért, hogy onnan továbbitható legyen és a szállitáson ia passaui, vagy regensburgi relációban

1 a vízi ut használata mellett megtakarítás keletkezzék. Ki kell tehát mindenekelőtt dolgoznunk, amint mondottam, egy szélesebbkörü fuvarpplitika tervét, amely mellett a vasút és hajózás nem versenytársként, hanem korrelációba hozva segítőtársul áll egymás mellé a magyar közgazdaság, közelebbről a mezőgazdasági export mindenekfelett álló kérdésének szolgálatára. (Ugy van! jobbfelől.) ^Ahhoz azonban, hogy a hajózást a mezőgazdasági termények exportjánál jelentőségéhez mérten kihasználni tudjuk, — be kell vallanunk — még nem állanak rendelkezésünkre azok a szükséges eszközök, amelyek mellett a vasúti és hajózási forgalom helyes kombinációja áll elő. Kevés a Dunához való hozzájáró vasúti kapcsolat s nagy akadály a dunai hajóállomások kiépitetlensége, mindenekelőtt a raktárak és silók hiánya. Nincsenek meg a berakodáshoz szükséges eszközök sem; így a kézi erővel való berakás nemcsak a szállítási költséget - emeli, hanem azt technikailag nehezíti is. Épen azért, mert ez a berendezkedés még nem adja meg feltételeit annak, hogy a hajózási utat és a viziutat a mezőgazdaság érdekében kihasználni tudjuk, minden eszközt meg kell ragadni, hogy a dunai hajózásnak a magyar export szolgálatába való beállitását kellően biztosíthassuk. A hajózási forgalmat akadályozó tényezőként jelentkezik mindenekelőtt a hajózási tarifák indokolatlan magassága, de egyúttal az is, hogy a Máv. a kocsiknak az átrakodóhelyekre KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. való átszállításáért a magas helyi díjszabást alkalmazza, sőt az átállításért illetéket szed. Nem hihető, hogy egy későbbi nagyobb forgalom érdekében ugy a magyar hajózási vállalatoknál, mint a német hajózási és vasúti vállalatoknál is, — azzal az indokolással, hogy a későbbi időkben azért kellő ellenértéket fognak nyerni — megfelelő tarifamórséklésekre ne lehessen szert tenni abból a célból, hogy a magyar mezőgazdaság termékeinek a világpiacon való érvényesülését szolgálhassuk. A továbbiakban mondottuk, hogy a legtöbb exportország terménye az európai piacokon olyan szervezettséggel jelenik meg, hogy ezzel szemben a magyar szervezetlen export-tevékenység nehezen veheti fel a versenyt. Vonatkozik ez az organizáltság ugy a kereskedelmi ' szervezetekre, mint magára a mezőgazdasági termelésre és áll ez nemcsak a gabonára, hanem a közelebbi szállítást feltételező egyéb gazdasági termeivényekre is, A szervezettség tekintetében a háború előtt Svédország és Dánia vezetett, de a háború befejezése óta, 1922 óta Európának majdnem minden államia, és Amerika is, külön hivatalt és külön szervezetet állított fel, hogy ugy ipari, mint mezőgazdasági feleslegeit a világpiacon a lehető legkedvezőbb feltételek mellett helyezhesse el. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) E célból semmiféle áldozattól nem riadnak vissza és rendszeres aktivitást vállalnak azért, hogy a világpiacon való megjelenés és érvényesülés céljából a saját maguk mezőgazdasága és ipara érdekében mindent megtegyenek. E téren azonban Amerika vezet. Már 1913ban felállított egy hivatalt, a Bureau of Markets-t és amikor ez elégtelennek bizonyult, az 1916. évi grain standards act-tal — a gabona szakványozási törvénnyel — és

; az ugyanazon évi »warehouse« act-tal — raktárházi törvénynyel — részletesen szervezte az egész mezőgazdasági kivitelt. Itt van a kezemben az »United States departament of agriculture-«nek egy »National Standards for farm products« című kiadványa, mely az eljárást részletesen ismerteti. E szabályok szerint az összes exportra szánt terményekből, tehát a gabonától kezdve, a zöldségen, gyümölcsön, burgonyán és gyapjún át egészen a szénáig, csak az mehet kivitelre, amely a tipus meghatározási és szabványozási eljáráson keresztül megy s az árukat a minőségnek megfelelő márkával nemcsak hogy ellátja, hanem a származását, a szabványminőség és csomagolás betartását az exportkikötőkben és raktárakban szigorúan ellenőrizteti is. Ezzel legelsősoran azt éri el, hogy a termelést a legélénkebb kereslet vonalában célszerűen irányítja. Tehát az amerikai termelők e szervezet utján nemcsak állandóan

1 tájékozva vannak arról, hogy mit lehet a legkedvezőbb áron és milyen minőségben értékesíteni, hanem maguk a gazdák is bele vannak kényszerítve a szabványszerü szállítás általános rendjébe. Eléri azután Amerika azt is — és ez a fontosabb, — hogy kiszorítja a forgalomból a kereskedelemnek esetleges irrealitását, vagyis a vevőnek 100%-ig az szállíttatik, ami mintázva, avagy a szabványosítás és márkázás utján ismertetve volt. Ezzel eléri Amerika azt, hogy mezőgazdaságának terményeit a fogyasztópiacokon mindenütt teljes bizalommal ós aránylag kedvezőbb áron vásárolják. A harmadik irányban pedig kiszolgálja a vevőt annak teljes kényelmére és bizalmára. A vevőnek nem kell ezután mást tennie, mint a meghatározott márka nevét és esetleg szá52