Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

â66 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. állapítanunk, hogy az értékesítésből és az ehhez igazodó termelésből teljesen uj rend képe alakult ki. Régi kereskedelmi felfogásunk és szokásaink elavultak, kezdetlegesek, vagy pedig elégtelenek. Az exportáló államok, amelyek a világpiacon megjelennek, a maguk termelésében és áruik értékesitésében olyan organizáltságot mutatnak fel, hogy ezzel szemben a szervezetlen magyar kereskedelem nehezen tudja felvenni a versenyt. Épen ezért a mai problémák, a jövőre nehezedő problémák megoldásában ezt a kérdést kell a teendők középpontjába helyezni. Ezeket figyelembe véve már most gazdasági programmunk felállításánál, ha keressük azokat az okokat, és azokat az akadályokat, amelyek ma még exportunk elé állanak, valamint keressük azokat az utakat és eszközöket, amelyeken át a magyar mezőgazdaság erőit a külföldön való érvényesülésben is kibonthatjuk, akkor a következő okokat és akadályokat találjuk: először is meg kell állapitanunk, hogy a szállítási és forgalmi viszonyok a magyar mezőgazdaság ! exportjának nem kedveznek, (Ugy van! a jobboldalon.) másodszor megállapíthatjuk azt, hogy a legtöbb exportáló ország terménye a világpiacon olyan szervezettséggel és annyira organizáltan jelenik meg, hogy ezzel szemben a magyar szervezetlen kereskedelem nehezen tud versenyre kelni. A harmadik ok pedig az, hogy a külföldi értékesítési piacoknak igényessége, kereskedelmi szokásai nagyban változtak, úgyhogy mellettük érvényesülni csak a hozzájuk való szigorú alkalmazkodással lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Negyedszer azt állapithatjuk meg, hogy a magyar mezőgazdaság drágán és mindinkább drágábban termel, holott a világpiaci árak lefelé tendálnak. Ötödször azt kell megállapítanunk, — igénytelen meggyőződésem szerint — hogy miután itt a magyar mezőgazdasági közigazgatásnak igen jelentős feladatai lesznek, a mi mezőgazdasági közigazgatásunk mai bürokratikus formájában nehezen lesz képes a ráháruló feladatoknak megfelelni. Ha ezeket a szempontokat egyenként vizsgáljuk, s ha mindenekelőtt a kivitelünk legnagyobb tételét képező búzaexport helyzetét vizsgáljuk, és ha azt keressük, hogy mely piacok azok a legközelebbi szomszéd országokban, ahol buzakivitelünk érvényesülhet, akkor a következőket látjuk: Németország, az egyik közeli szomszédunk 15 ós fél millió métermázsa behozatalra szorul, Ausztria 3*9 millió métermázsa, Olaszország 18 és félmillió, Svájc 4-3, Cseh-Szlovákia 5-6 millió métermázsa behozatalra szorul. Ezek a tételek Összesen 50 millió métermázsát tesznek ki, ezzel szemben tehát a mi tizmillió métermázsás feleslegünk olyannak látszik, amely a közelség és a közvetlen kapcsolatok folytán a lehető legjobb viszonyok között tudna érvényesülni. Ha mármost a szállítási és fuvarozási viszonyokat nézzük, akkor azt találjuk, hogy a tengerentúli szállításnak olcsósága, valamint az európai kikötőkből a szárazföld belsejébe a tranzitótarifák olcsó árai mellett, a tengerentúli giabona olyan kedvező feltételek mellett kerül Európába, hosrv nemcsak a távoli piacokon, hanem a legkö?»^ebbi szomszédos piacokon, az ausztriai és csehszlovák piacokon is a legkomolyabb versenytárs. Ha nézzük az olasz tarifális viszonyokat, azt találjuk, hogy Buenos-Aireslból Genuába, New-Yorkból Genuába, Csikágóból Genuába, valamint a kanadai kikötőkből Genuába egy métermázsa búza szállitása hajón átlagosan 2 pengő 64 fillérbe kerül. Ha hozzávesszük ehhez azt, hogy Genuában az átrakásért 50 fillért fizetnek átlagosan a vállalatok, a vasúti továbbszállítás pedig Genuából Milanóba, Torinóba, Veronába, Ferraréba éis Pármába,, és a hozzánk legközelebb eső északolaszországi városokba átlagosan 1 pengő 50 fillért tesz ki, ez azt jelenti, hogy ugyanezen helyekre a tengerentúlról egy métermázsa búza 4 pengő 64 fillér fuvardíjjal terhelten szállíttatik. Ha nézzük, hogy a magyar gabona miként érvényesül itt, azt kell látnunk, hogy egy métermázsa búza szállitása Budapestről a magyar vonalon a jugoszláv határig 2 pengő 15 fillér, a jugoszláv vonalon az olasz határig 2 pengő 11 fillér, az olasz vonalon átlagosan a megjelölt északolaszországi városokig 2 pengő r 16 fillér, vagyis összesen 6 pengő 45 fillér, tehát a szállítási árdifferencia a magyar búza terhére métermázsánként 1 pengő 81 fillért tesz ki. Ha mármost a német, osztrák és cseh fontosabb fogyasztópiacok szállítási adatait nézzük és szembeállítjuk a tengerentúli búza fuvarját a magyar búza fuvarjával, akkor a következőket találjuk: A szállítási díj a hamburgi kikötőből Münchenig 2 pengő 97 fillér, Budapesttől Münchenig—-Regensbürgig hajón történik a száiUitás, — 4 pengő 20 fillér, Hamburgból Salzburgig 2 pengő 19 fillér, Triesztből Salzburgig 1 pengő 57 fillér, viszont Budapesttől Salzburgig már 4 pengő 12 fillér, Hamburgtól Prágáig, részben az Elbán szállítva vízi utón, 2 pengő 70 fillér, viszont Budapesttől Prágáig 4 pengő 05 fillér. Ehhez hozzájárulnak azok a kiváló kedvezmények, amelyeket a német vasutak nyújtanak. Ha az áru Regensburgon át szállíttatik ki, akkor a vasúti fuvar Hamburgból méter mázsánként csupán 1 pengő 52 fillér, amelyhez ha összesen 800 vagon tranzitó gabona igazoltatik, még további 12 százalékos engedmény járul. A tengerentúli gabonának ily rendkívül kedvező szállítási feltételeit vizsgálván, méltóztassanak arra gondolni, hogy a tengerentúli exportáló országok évi feleslege meghaladja a 150 millió métermázsát. Ebből a mennyiségből 1926. évi augusztustól 1927. évi június hó 31-éig terjedő időben Kanada 87-6 millió métermázsával, az Egyesült-Államok 50 millió métermázsával, Argentinia 13-2 millió métermázsával szerepel. Az entente államok, hogy élelmiszer szükségletüket fedezhessék, a háború vége felé a semleges amerikai államokat gabonatermelésük nagyarányú kiterjesztésére birták rá s most a háborút követő első évtized végén valójában tengerentúli gabonának az európai piacokra való özönlése az az erő, amely alapjában renditette meg az európai mezőgazdasági helyzetet. Ez annyit jelent, hogy mi magyarok az évi 10 millió métermázsás feleslegünkkel az európai piaci árakat szabályozni soha semmi szín alatt nem fogjuk tudni, (Ugy van! Ugy van!) mert a búza árát Európában a tengerentúli gabona határozza meg, de jelenti ez azt is —

r és ez a. fontos&ibib, — hogy a tengerentúl elért minden termelés költségbeli megtakarítás, olcsóbbodás, a termelés módjának egyszerűsítése, ujabb szüzföldek bekapcsolódása mind olyan tényezők, amelyek mind árleszorító tényezőkké válnak a magyar búzával szemben. Az amerikai búza minden áresése a magyar gazdára hat vissza és teszi kétségessé a magyar gazda adó- és vámterhet bíró képességét. Vagyis hiába kivánjuk mi a gazdától, hogy egy nagyarányú iparfejlesztő politika terheit