Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
Àz országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 366 hát a termelőnek olyan nyilvánvaló hátrányára van, hogy amikor a termelőt pár pengő haszonhoz juttatják azzal, hogy a vetőmagot olcsóbban kapja, ugyanakkor sok száz és ezer pengővel kárositjáik meg, amikor az értékesitésnél már kevesebbet tud elérni. Abban pedig, hogy az exportnál fogja tudni esetleg kártalanítani őket a mélyen t. minister ur, ne bizzék, mert a minister ur nagy szakavatottságáiiál fogva jobban tudja, mint én, hogy a lóhere- és lucerna-magnak óriási depressziója van az egész világon és óriási feleslegek mutatkoztak 1927-ben annak ellenére, hogy Franciaország és Olaszország lóhere- és lucernamag-termelése a múlt évben katasztrofálisnak bizonyult. (Mayer János földmivelésiigyi minister: Nagy tévedés!) A baj azonban ennél a heremag és lucernamagakciónál is kiderült, mert a gazdák végül is nem 30%-kai kapták olcsóbban a vetőmagot, — mint ahogy mondották — mert a szövetkezet akkor vette meg a magot, amikor az még igen magasan állott és az akkori beszerzési árhoz képest engedte el az ár 33% -át, nem pedig a későbbi sokkal, jelentékenyebben alábbszállott árhoz képest. És hogy még furcsább legyen a helyzet, bekövetkezett az, — amire röviden utalnom kell ezen Egyesült Szövetkezet ujabb tehetetlenségének bizonyítására — hogy kénytelen volt az irányzat nagyobb dicsőségére egy nem túlságosan virágzó kereskedelmi részvénytársaság védőszárnyai alá menekülni, ez a kereskedelmi részvénytársaság pedig az általa megvett és kiosztott vetőmagot sokkal későbben, sokkal alacsonyabb áron fedezte le, ugThogy ez a Koncern nevű részvénytársaság rendkívüli haszonhoz jutott, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van! Ez igaz!) mig ellenben a gazdák nem 30, hanem 12 vagy 15%-os engedményt kaptak csupán. (Farkasfalvi Farkas Géza: Annyira se ment!) A legnagyobb baj és ebben talán még azok az ellentmondó hangok is, amelyek amellett felhangzottak, igazat fognak adni nekem, hogy egy elementáris hibát követett el az igen t. kormányzat akkor, amikor ezeknek kiosztására nem a nyilvános árlejtés legtisztább és legbecsületesebb útjához fordult. A nyilvános árlejtés utján — végül is az igen t földmivelésügyi minister ur felsőbb jóváhagyására tartozott — meg lehetett volna rostálni a tisztességes és nem tisztesség-es kereskedeílmet, akkor még a gyanú árnyéka sem férkőzhetett volna azokhoz a műveletekhez, amelyek egy nyilvános árlejtés kizárásával természetesen mindennemű ilyen üzletkötésekhez kell, hogy hozzátapadjanak. Mit szóljunk ahhoz, hogy. ezen akciójának lebonyolitására ugyanezen szövetkezet az, igen t. földmivelésügyi kormányzat jóváhagyásával a Koncern-vállalatot is bekapcsolta és állitólag — az igen t. minister urnák lesz alkalma ezt megcáfolni — egymillió pengő állami pénzzel a vállalatot finanszírozza is? Nagyon fogok örülni, ha az igen t. minister ur ki fogja jelenteni, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Ennek a vállalatnak üzleti hasznában pedig a szövetkezet annyiban részesül, hogy 38%-os haszonrészesedést kötött ki magának, valószínűleg Károlyi Sándor szellemének megfelelően. Végül, amire én, aki szenzációt nem kívánok sohasem hajhászni, túlságos súlyt nem helyezek, mégis ki kell jelentenem, hogy nem tartom helyesnek és erkölcsi inkompatibilitást látok fenforogni abban, hogy ennek az egyesitett szövetkezetnek vezetőségében és a Koncern vezetőségében olyan férfiak foglalnak helyet, akik épen ezen mag-akció vezetésében és az idevonatkozó pályázatok eldöntésében az utolsó szót mondják ki a földmivelésügyi ministeriumbán. {Élénk mozgás minden oldalon.) Nem szólok arról, hogy micsodái különös helyzetbe kerülnek és micsoda irtózatos lelkitusákat kell megint az illető férfiaknak kiállaniok, máirí ostaík azért is, mert egy ilyen—hangsúlyozom, —nyilvános árlejtés mellőzéséivel 1 megejtett mag-akcióknál el kell döuteniök, hogy az a társaság kapja-e meg ezt a szállítást, amelynek igazgatóságában ülnek, vagy egy harma,dik tényezői Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék beszédét befejezni. Beck Lajos: Mondom, t. Képviselőház, ebben erkölcsi inkompatibilitást látok. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a földmivelésügyi ministeriumnak intakt tisztikaráról van sízó, amely sok tárgyú óriási munikaáldozással és munkabírással olyan feladatot végez, — saját tapasztalataimról szólok, — amelyet egy-egy ember fizikai és szellemi erővel elvégezni nem bir. Azonban itt arról van szó, hogy épen azoknak a férfiaknak, akik éjt nappá téve dolgoznak az ország érdekében, és akiknek hangsúlyoznom kell, ezekből az igazgatósági tagságukból számottevő anyagi érdekük nincs, ós a kormányzatnak is arra kell törekednie, hogy ezt az erkölcsi inkompatibilitást megszüntessék. Bizom benne, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur ez irányiban is radikálisan fog intézkedni. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Krúdy Ferenc! Krúdy Ferenc: T. Képviselőház! Mélyen t. barátom, az előadó ur a maga beszédéből kihagytál a magyar mezőgazdaság külpolitikai vonatkozásait. Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval ezzel a kérdéssel én foglalkozzam. Az a meggyőződésem, hogy a mai szituációkra nehezedő gazdasági problémák középpontjában a magyar mezőgazdaság exportjának kérdése áll és pedig azért, mert ennek kell lenni annak a kontingensnek, amelyet mi kereskedelmi mérlegünk egyensúlya érdekében a behozatali tételekkel szemben ellensúlyozásként rendelkezésére bocsátunk a magyar közgazdaságnak és pedig folytonosan fokozódó tendenciával, mert hiszen a múlt esztendőknek paszszivumaival még mindig hátralékban vagyunk s azonkivül azért, mert a magyar ipar még hosszabb ideig nem lesz abban a helyzetben, hogy a maga által termelt árucikkekkel a behozatalt ellensúlyozni tudja. A mezőgazdasági termelés eredményei szempontjából nekünk panaszra okunk nincs. A magyar mezőgazdaság az elmúlt esztendőkben elérte a háború előtti szinvonalat, (Ugy van! a jobboldalon.) és a magyar mezőgazdaság rekonstrukciójáért a magyar földmivelésügyi kormányzatot minden elismerés megilleti. A baj és gazdasági életünk leromlása, akkor venné kezdetét, ha a magyar mezőgazdasági termelés fölöslegeinek kivitelére és a kivitel érvényesülésére kilátás vagy lehetőség nem volna. (Ugy van a jobboldalon.) Éppen ezért közgazdasági életünk főtengelyének a magyar mezőgazdaság kivitelének kell lennie. (Ugy van! a jobboldalon.) Ehhez a problémához kell igazodni az egész vonalon a felállítandó általános gazdasági programúinak. (Ugy van! a jobboldalon.) A világpiac mai alakulásánál azt kell meg-