Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 101 mert attól félek, hogy ennek a diszparitásnak további fenntartása nem a szociális békét, hanem, a szociális elégületlenséget fogja szolgálni, (Ugy van! a jobboldalon.) ami vissza fog hatni a termelésre is, tehát a szociális gondolatnak elhanyagolása nekünk óriási közgazdasági karóikat is fog okozni, (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) Mélyen t. Képviselőház! Ezt a gondolatot a legnagyobb melegséggel ajánlom a földmivelésügyi minister ur figyelmébe, akinél megvagyok arról győződve, hogy magával hozta a szociális érzés melegségét, abból a megyéből, amely mindig példáját adta annak, hogy a szociális gondolatnak hive és barátja. A mélyen t. földmivelésügyi minister ur mnnkába is vétette már a mezőigUzdasági rétegek aggkori és öregkori biztosításáról szóló törvény tervezetének kidolgozását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, a minister nr még a baleseti és betegségi biztosításra kidolgozott javaslatot megelőzőleg fogja idehozni a Ház elé ezt a javaslatot, (Helyeslés a jobboldalon.) mert ne'kün'k gondoíslkodnuník kell azokról, aikik 80—40 esztendeig álltak becsületes szolgálatára a magyar földnek és a magyar gtazdának. Ezieket a: tényezőket nekünk nem szabad kifennünk annlalk, hogy öreg korúikra, éltük (alkonyán a községi szegéiryalapból lássák el őket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor halvány körvonalakban ismertetni a földmivelésügyi tárca 1928/29. évi költségvetését Amidőn elfogadásra ajánlom ezt a költségvetést, teszem ezt abban a hitben, hogy olyan tervek és célok elgondolásához és megvalósításához kapjuk meg a pénzügyi alapot, amelyek a súlyosan megviselt mezőgazdaság organizmusába uj -életerőt fognak belevinni. Igaz ugyan, hogy a megoldásra váró feladatok messze túlnőnek ezeken a szerény költségvetési kereteken. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon ^messze!) pénzügyi felkészültségünk szerénységét azonban meg fogja hatványozni meggyőződésem szerint a földmivelésügyi minister urnák a magyar föld izzó szeretetéből fakadó megértő politikája, a pénzügyi nehézségek kiküszöbölésére törekvő megértő jóindulata, és az a becsületes törekvése, hogy nem kivánja az egyes gazdasági osztályokat külön-külön szolgálni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem a kicsit és nem a nagyot akarja külön-külön szolgálni, hanem szolgálni kivánja az egyetemes magyar gazdatársadalmat, (Helyeslés a jobboldalon.) amely mindig egy volt, a föld izzó szeretetében és a munka szeretetében. Azt hiszem, a hazaszeretet ós munkaszeretet az egyetlen garanciája az ország szebb és jobb jövőjének. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a garanciának tudatában és tudatában annak, hogy ezzel a költségvetéssel is ujabb követ rakunk le a Nagy-Magyarország felé vezető utón, tisztelettel ajánlom, méltóztassék ezt a költségvetést általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikl Szabó Zoltán jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Az igen t. előadó ur mélyreható és a földmivelésügyi tárca kereteinek majdnem minden ágára kiterjedő beszédében rámutatott arra a nagy válságra, amelyben a mezőgazdaság szenved és azokra az orvosszerekre, amelyekkel ezt a válságot orvosolni lehet. Egy megállapítást mindenesetre tehetünk és ez az, hogy az irányadó körök is végre — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. . ülése 1928 április 27-én, pénteken. 359 sajnos, későn, s

r ezt szomorúan kell beváltanunk — ráeszméltek arra, hogy a magyar mezőgazdaság a magyar gazdasági élet gerince és hogy a magyar mezőgazdaság termelésének és fogyasztásának megszervezése nélkül ennek az országnak gazdasági talpraállitása is lehetetlen. De hogy ez a megismerés bekövetkezzék, ahhoz előzőleg még a termelés a fogyasztás és az export olyan válságának kelett Magyarországon bekövetkeznie, amely ezt a megismerést előidézhette. A termelési válság közepébe jutottunk évek folyamán, aminek megvannak a maga természetes okai. Hiszen régen egy közös vámterületen éltünk, amely 53 millió embert élelmezett, és amelyet erős mezőgazdasági vámok biztosítottak, így r mezőgazdasági cikkeink értékesítésénél a világpiaci árat, plusz vámot birtuk elérni, mig ellenben mai nehéz helyzetünkben az export-területeken a világpiaci ár, mínusz vám és mínusz fuvarköltség szerepel. Ennek illusztrálására csak két számadatot hozok fel: amíg 1913-ban Budapesten a búza átlagára 22-19 P volt, Liverpoolban pedig csak 19-69 P, addig a múlt évben Budapesten 27-61 P volt a búza átlagára, Liverpoolban pedig jóval magasabb: 29-31 P. Súlyosbítja ezt a helyzetet az a tény, hogy a gabonatermelés sokkal nagyobb a világon, mint a gabonafogyasztás. Hiszen a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet megállapitása szerint 50 millió métermázsa gabonával többet termelnek, mint amennyit elfogyasztani képesek. Ennek megint különböző okai vannak. Az első és legfontosabb ok az, emberi fogyasztás terén beállott ^elementáris változás. Értem az élelmezés módjának gyökeres átalakulását, azt a tényt, amely Amerikából indult ki és ma már Európában is mind erőteljesebbé válik, hogy egyrészt az életfoglalkozásnak változása és az ülő életfoglalkozás bekövetkezése folytán, másrészt a nőnek a gazdasági életben mind nagyobb térfoglalása folytán a gabonafogyasztásnak mind kisebb tere, a gyümölcs, baromfi, tej és tejtermékek fogyasztásának pedig mind nagyobb és nagyobb tere van. Hozzájárult ehhez az orvosi tudománynak az a megismerése, amely különönsen az ülő foglalkozást folytató társadalomnak a minél nagyobb vitamintartalmú fogyasztást ajánlotta. Ez okozta, hogy Amerikában és Angliában már 1880 óta a gabonafogyasztás mind jobban hanyatlik, az előbb felsorolt gyümölcs, baromfi, tej és tejtermékek fogyasztása pedig mind jobban emelkedik. Amerika ma 100 millió dollár értékű tojást termel és olyan keltőgépeket produkál, hogy egyszerre 1 millió darab tojást tud egy géppel kikelteni, úgyhogy egy-egy dobba 47.000 tojást helyez el. Ausztráliának vaj ipa lia olyan méretű fejlődést értei az utolsó évtizedben, hogy Londonban ma már kiszorította az azelőtt szinte egyeduralimú dán vajat. Angol és amerikai lapok legnagyobb hirdetői épen ezák a. termelök, afciík már szinte eilhóditjáik a lap hirdetési hasábjait az ipari termeléstől. Ami pedig a gyümölcstermelést illeti, öt év alatt Amerikában megkétszereződött a gyümölcstermelés, úgyhogy 1926-ban az Unióban 600.000 vagon almát, 250.000 vagon csemegeszőlőt. 120.000 vagon káposztát és 100.000 vagon egyébfajta gyümölcsöt termeltek. Ha mármost megnézem a magyarországi termelési válságot, két jelenséget kell elsősorban is megállapítanom. Az egyik, amely rendkivül lehangoló és szomorú, az. hogy idebent sem tudjuk saját szükségleteinket olyan cikkekből ellátni, amelyekből pedig exportunkat mindjobban fokozol