Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

360 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. nnuk kell. így az 1927. év első kilenc hónapjában vajbehozatalunk csaknem 1 millió pengőre rúgott, (Forster Elek: Szégyenletes!) sajtbehozatalunk meghaladta a másfélmillió pengőt, a napraforgó-rmag behozatala a. 180.000 pengőt, a lucerna-mag behozatala a 418.000 pengőt, a fehér és sárga heremag behozatala a 410.000 pengőt, a közönséges almáé a 390.000 pengőt, a ládába csomagolt almáé és körtéé a 157.000-et, a luxusalmáért és körtéért a 219.000-et; szilvát behoztunk 370.000 pengőért, friss uborkát 200.000 pengőért, nem szólva a malátáról, amelyet körülbelül 2 millió pengő értékben, és a melászról, amelyet körülbelül egymillió pengő értékben importáltunk. (Forster Elek: A gyümölcs pedig itt, Budapest szomszédságában elrohad!) Mindjárt rá fogok térni! A termelési válság azonban megnyilvánul abban is, hogy nem forszíroztuk azokniak a mezőgazdasági cikkeknek fokozott termelését és kivitelét, amelyek a legkönnyebben volnának külföldön elhelyezhetők. Ez az export, t. Képviselőház, nemhogy növekednék, — és ez az előbbi kép másik oldalát illusztrálja — hanem csökken, amit élénken megvilágit ez a négy adat, hogy: 1927. év első 10 hónapjában, szemben 1926. évnek ezen időszakával, baromfiban 42 százalékkal kevesebbet vittünk ki, disznózsírban 43 százalékkal kevesebbet, gyapjúban 22 százalékkal kevesebbet és tojásban 13 százalékkal kevesebbet, ahelyett, hogy ezeknek fokozására minden erőnkkel törekednénk. Mert a termelési és értékesítési válság karöltve jár, egyiket a másiktól különválasztani nem lehet, egyiket a másiktól mesterségesen elválasztani akarni hiába való törekvés. Ha pedig nem törekszünk arra és egy helyes mezőgazdasági exportpolitika első és fő céljául nem azt tűzi ki, hogy azoknak a cikkeknek kivitelére törekszünk, amelyek a körülöttünk fekvő országok politikájának megfelelőleg oda a legkönnyebben kivihetők, akkor megbuktunk; természetes, mert mindenképen és minden áron a gabonának és lisztnek exportját erőltetni akkor, amikor ezt mesterséges akadályokkal gátolják összes szomszédaink: meddő foglalkozás, fejjel a falnak való menés, aminek következtében az ország végül is el fog vérezni. Mármost, hogy a gabona- és lisztexportra nézve egy pár példát, illetőleg egy pár számot illusztrálásul felhozzak, ismerjük a világ uj ideológiát, amelyre az általános vita során a kereskedelmi tárcával kapcsolatban hosszab; ban kitérítem, — mondom, ismerjük azt az uj ideológiát ,amely azt mondja, hogy a háborús ellátást a békeidőre is át kell vinni és minden államnak, bármennyire meddő legyen is talaja, gabonájának a saját céljaira, való termelésére kell minden eszközzel törekednie. Ezért lehetetlen mesterséges módon a gabona- és lisztexport forszirozására törekedni. Ha azonban a gabona forszírozott exportjára gondolok, az a sajnálatos tény jut eszembe, hogy minden kifogásunk ellenére évről-évre azt tapasztaljuk, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur, nem tudjuk, hogy milyen célzatból, jelentésében nem adja terméseinknek valódi képét. Nem azokra az időszakokra gondolok, amikor ez többé-kevésbé találgatásokra szorítkozik és ennélfogva tág teret nyújt a fantáziának, hanem arra az időszakra gondolok, amikor már határozottan megállapítható adatok állanak rendelkezésre gabonatermésünkre vonatkozólag; de akkor is egyrészt meg nem történt tények hivatalosan dokumentáltatnak, másrészt a jelentés a még rendelkezésre álló feleslegekről olyan kimutatásokat közöl, amelyek a valószínűséget sem érik el. 9 millió métermázsa búzaexport lehetőségéről beszélnek folyton és még a nemzetközi relációban való bejelentésnél is 9 millió métermázsa búza exportjának lehetőségét jelentettük be, pedig maximális feleslegünk átlagban az utolsó 4—5 évben búzában 5-3-tól 6*8 millió métermázsa volt, rozsban 2-3—4 millió métermázsa, 1927-ben pedig, — és erre súlyt helyezek, igen t. földmivelésügyi minister ur, — ugyancsak a nemzetközi bejelentésben a földmivelésügyi kormány 9 millió métermázsa exportlehetőségről beszélt, akkor, amikor 5,824.000 métermázsa búza volt és ebből nem 9,000.000, hanem legfeljebb 2,000.000 métermázsa volt még meg január 1-én. Sőt tovább megyek és nem saját adataimra, hanem KonkolyThegének megállapítására hivatkozom, amikor azt kell mondanom, hogy még ha 20 millió métermázsa volna is búzatermelésünk, akkor sem volna Magyarországon több felesleg 4—5 millió métermázsánál. T. Ház! Az előbb szólottam már egy szót a körülöttünk fekvő országok elzárkózó és gabona- és lisztexportunkkal szemben elfoglalt ellenséges álláspontjáról. Ezek az országok, élükön Ausztriával, de Németország is, saját önellátásukra törekednek és ellenséges indulattal elsősorban a "magyar gabonának és lisztnek oda való kivitele ellen törnek. És így ne áltassuk magunkat olyan frázisokkal, "mint amilyeneket igen sokan nálunk is a' külügyi bizottságban és más bizottságokban is hangoztatnak és amelyek szinte szállóigévé váltak, hogy tudniillik az ausztriai Alpesekben búzát termelni egyáltalában lehetetlenség, tehát ne is féljünk, ne is tartsunk ilyen versenytársaktól, mert ezek komoly versenytársakká alig válhatnak. Ezael szemben felhívom az igen t. földmivelésügyi kormány figyelmét arra az osztrák hivatalos helyről jövő megállapításra, amelyet az osztrák statisztikai hivatal vezetője a Neue Freie Presse december 24-iki számában adott közre és amelyben a világ és mindnyájunk megdöbbenésére arra a konklúzióra, arra az eredtményre jut, hogy 3—4 év alatt Ausztria rozsot és árpát exportáló állammá fog válni és búzaszükségletét teljesen fedezni fogja. (Mozgás a jobboldalon.) Ez a szám szinte megdöbbentő] eg hat ós a r csodálkozás moraját váltja ki szemben ülő képviselőtársaim között. (Ugy van! jobbfelől.) Ha azonban azt látjuk, hogy egy hivatalos állásban lévő komoly tudományos férfiúról van szó, aki felelősségének tudatában számadatokkal illusztrálva ad ki ilyen kimutatást, amelyre mindjárt rátérek, akkor azon ilyen simán és könnyedén áthaladni mégis lehetetlenség. Az osztrák statisztikai hivatal vezetője tudniillik kimutatja Ausztria gabona-, vaj- és tejtermelésének, számszerű emelkedését (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon türelmes a papír!) és konstatálja, hogy 1919 és 1927 között a búzában való többlet 94%-os, a rozsban való többlet 110%-os, az árpatöb;blet pedig 125%-os emelkedést mutat. Ausztriának évi gabonaszükséglete ugyanezen kimutatás szerint 9,200.000 métermázsa, belföldi termelése pedig a statisztikai hivatal igazgatójának jelentése szerint 1927-ben 8,630.000 métermázsa volt, szerinte tehát az összes importszükséglet 570.000 métermázsára rúgott. Azóta, alig néhány héttel ezelőtt Thaler földmivelésügyi minister előadást tartottAusztria mezőgazdasági viszonyainak javulásáról és azt mondotta, hagy 1927-ben máit 2000 vagon burgonyát szállitott ki Ausztria, rozs-