Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

558 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. másként segíteni, csak ugy, hogy ezt az 50 ^diplomás, doktorizált egyént, mint szaknapibérest alkalmazza, (Éhn Kálmán: Ez a szomorú!) akiknek illetménye a napszámbérekkel együtt kerül kifizetésre hetenkint, amikor a surolóasszonyok, ablaktisztitó munkások és a hozzájuk hasonlók hetibére kerül kifizetésre. Kvalifikált, doktorizált, két-három főiskolát végiglátogatott emberek, tehát ma szaknapibéresként kénytelenek szolgálni ezeknél a fontos kisérletügyi intézményeknél. Azt hiszem, kötelességem volt erre a kérdésre ráterelni a mélyen t. Ház figyelmét, (Ugy van! Ugy van!) mért, hogy felhívjuk kormányzatunk figyelmét is arra, hogy a szukreszcencia biztosításának érd^kében ezeknek a fiatalembereknek, fiatal tudósoknak mai anyagi helyzetén is segíteni kell. (Helyeslés.) Egy csomó fontos intézmény, például a talaj-bakterológiai, az örökléstani és a szerológiai intézet náluk hiányzik. Ebben a tekintetben külföldön, igy Németországban és Amerikában, jelentős eredményeket látunk, mert — amint előbb emiitettem — a mezőgazdaság* ma már művészet, a mezőgazdaság ma már tudomány és ennek a művészetnek és ennek a tudománynak fegyvereit ott kovácsolják ezekben a kísérleti intézetekben. Ezek között az emiitett intézmények között, amelyeket fel kell állítanunk, legfontosabbnak tartanám a talaj bakterológiai intézetet, mert ebben a tekintetben a külföld már olyan eredményekre tud hivatkozni, hogy mi ezek mögött az eredmények mögött nem maradhatunk el, ha itt a többtermelést biztosítani akarjuk. (Gyomoréi Sándor: A rovartani intézetet ki kell bővíteni!) A növényi betegségek elleni védekezésre a költségvetésben alig van fedezet. A jövőben a hasznos beruházási hitelek révén feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a földmivelésügyi ministerium »a növényi betegségek elleni nagyszabású akcióra megkapja a megfelelő pénzügyi fundamentumot. (Helyeslés,) Ezzel kapcsolatban azt is fel kell említenem, hogy már két-három év óta készen van a földmivelésügyi ministeriuniban a növényvédelmi tervezet. Ez az .egész ágazat oly fontos ágazata r az egész földmivelésnek, az egész mezőgazdaságnak, hogyha mi többet akarunk termelni, többet produkálni és azt akarjuk, hogy a különböző kártevők ezt az óriási munkát meg" ne emésszék, tönkre ne tegyék, .akkor szükségünk van a növényvédelem organikus kiépítésére. Addig is,^ míg ez megtörténik, nagyon szeretném a mélyen t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlani, hogy a növényi betegségek elleni védekezésre szolgáló szerek elárusitása körül teremtsen rendet. (Élénk helyeslés.) Ma a gazdasági szaktanárok, a különböző vándortanítók állandóan felhívják a népet, hogy a növényi betegségek elleni védekezésre használjanak különböző szereket, mert csak igy fognak tudni megküzdeni ezekkel a rettenetes pusztító kórokkal, sajnos, azonban a védekező szerek ügye ma teljesen organizáció nélkül van, és különböző vállalatok reklámaikkal olyan cikkeket hoznak forgalomba, hogy_ a népnek drága pénzzel sokszor kell a tandíjat meg-fizetnie, míg" a helyes szert és eljárást megtalálja. Attól félek, hogyha a magyar nép •— valljuk meg, részben konzervativizmusánál fogva, sokszor nehezen vihető rá ilyen utasításokra — azt látja, hogy a használt drága szerek nem hozzák meg az eredményt, akkor ennek az egész akciónak eredményességét fogjuk veszélyeztetni. Amint az állat- és embergyógyászatban kormányzati engedélyhez van kötve bizonyos cikkek forgalombahozatala, épugy meg kell kivánnunk ós követelnünk azt, hogy ezeknek a növényvédelmi szereknek forgalombahozatala bizonyos szabályzatok szerint és bizonyos ellenőrzés mellett történjék, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor, habár csak halvány körvonalakban, ismertetni a földmivelési tárca jövő évi költségvetését. Bevallom őszintén, hogy a költségvetés, de annak indokolása különösen, alkalmat adna nekem arra, hogy még sok kérdést érintsek itt, azonban épen, mert a tárgyalási időnk nagyon rövid s nem akarom elvenni a lehetőséget attól, hogy bizonyos kérdések még^ a vita folyamán tisztáztassanak, méltóztassék elengedni azt, hogy a költségvetés további részleteivel foglalkozzam. (Helyeslés a, jobboldalon.) Egy dolgot azonban talán mégis meg kell említenem s ez a szociális kérdés fontossága. A szociális gondolat uralma nem terjedhet ki csupán egyes társadalmi osztályokra és egyes tényezőkre, a szociális gondolatnak át kell hatnia az egész magyar társadalmat, (Ügy van! a jobboldalon) annak minden tényezőjét, mert nekem az a szent meggyőződésem, hogy termelni csak akkor fogunk tudni, ha megteremtjük a társadalmi nagy szociális békét, a szociális^ béke és a szociális gondolat uralma tehát előfeltétele tulajdonképen a termelésnek. Ezt a kettőt Össze kell kapcsolni, termeszetesen^ nem különállóan megoldani, hanem a szociális gondolat megoldásánál mindig figyelemmel kell lenni a termelésre, hogy mennyiben és meddig győzi a terheket, viszont a termelés kérdésének előmozdításánál figyelemmel kell lenni a szociális követelményekre. Ennek a kettőnek egyensúlybahozásától függ ennek az országnak boldogulása, a termelés prospe

: ritása s társadalmunk s országunk békéje! {Ugy van! a jobboldalon.) Annakidején Bismarck csak szociális olajoseppről beszélt. Nekem az a meggyőződésem, hogy ebből ma már tonnákra van szükség s ebben a tekintetben ne várjunk mindent az államtól, hanem a társadalom is tegye meg a maga kötelességét, mint ahogy hiszem, hogy a gazdatársadalom — bármit irnak is róla, hogy nincs szociális kötelezettségének tudatában — már saját jól felfogott érdekében, annak érdekében, hogy nyugodtan tudjon aludni, hogy a ház tetejét fel ne égessék a feje fölött, de meg vagyok győződve, a nemzet és ország

1 érdekében is, a termelés rentabilitásának lehetőségén belül nem fog kitérni és nem is szabad, hogy kitérjen szociális kötelezettségei elől. Most, hogy a népjóléti minister ur beterjesztette a, maga nagyszabású reformjavaslatait a munkásbiztositásról, azt hiszem, ideje annak, hogy azt a disoaritást, amely a mezőgazdasági és ipari munkás és az egyéb társadalmi osztályok között fennáll, megszüntessük. Ezt a diszparitást meg kell szüntetni az ország békéje érdekében, mert nem lehet, hogy itt első- és másodosztályú polgárai legyenek a hazának (Ugy van! a jobboldalon.) és különösen a magyar föld munkásait, azt a sok ezer és ezer családot, amely osztályosa, barátja és termelője a magyar g-azdának. nem szoríthatjuk le, hogy az ipari munkásokkal vagy mais társadalmi osztályokkal szemben inferiorisabb elbánásban részesüljenek. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy az egész mélyen t. Ház meggyőződéséből beszélek, hogy nekünk e tekintetben követelnünk és kívánnunk kell, hogy a megfelelő lépések megtörténjenek,