Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 357 úgyhogy el lehet mondani azt, hogy fokozottabb mértékben áll meg ma az, amit Darányi Ignác megállapított. Minden foglalkozási ág megköveteli a szakismeretet, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) csak a föld legyen az, amelyhez avatatlan és hozzá nem értő kezek is hozzá tudjanak nyúlni? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A legkisebb iparostól megkövetelnek ma bizonyos szakismeretet, (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy iparigazolványa legyen. Csak a föld legyen épen az, ennek az országnak legnagyobb és legdrágább kincse, amelyhez avatatlan kézzel lehet hozzányúlni! Itt vagyunk most a földreform után, amikor ezrével teremtettünk uj exisztenciákat. Én azt hiszem, hogy ezeknek az exisztenciáknak semmivel sem adhatunk: szilárdabb bázist, mintbia a megfelelő szakismereteket nyújtjuk nekik, hogy abból a földből necsak élni tudjanak, hanem azzal a földdel gazdálkodni és annak az országnak közgadaságába belekapcsolódni is tudjanak. (Forster Elek: A régi, jól bevált mintakisgazdaságokat kell visszahozni! — Jánossy Gábor: Az is helyes!) Magyarország volt az első az európai államok közt, amely a gazdasági szákiskolák megszervezését megkezdette. Tessedik Sámuel 1779ben állította fel Szarvason az első gazdasági szakiskolát, amelynek: csodájára jártak a külföldiek. (Jánossy Gábor: Jobban ismerik ma is a külföldiek nevét, mint mi!) Az orosz cár, a német uralkodó is nagy elismeréssel nyilatkoztak Tessediknek erről az alkotásáról. Nagy és dicsőséges múltja van a mi egész szákoktatásunknak, amelynek lelkes támogatója jelenleg a földművelésügyi minister is, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) hiszen nagyszabású versenytermelési programmját máskép nem is tudná végrehajtani, ha alapot nem teremtene arra, hogy a mezőgazdasági ismeretek széleskörű elterjesztésével szellemi előfeltételét biztosítsa termelési reformtörekvéseinek. T. Ház! Szakoktatási célokra a költségve- tés 4,711.000 pengőt vett fel a tavalyi 2,600.000 pengővel szemben. Ebben azonban a beruházások 1,900.000 pengő, amely tavaly külön szerepelt, úgyhogy a tavalyi állapottal szemben lényeges eltérés nem mutatkozik. (Krisztián Imre: Pedig itt volna a szüksége!) A mezőgazdaság reorganizációját tekintve legnagyobb feladatunk épen a szakoktatásban jelentkezik, még pedig nem a felsőfokon, hanem az alsófokon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mezőgazdasági szakoktatásunknak, hogy ugy mondjam, demokratizálását kellene végrehajtani, (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert a gazdasági akadémiákon folyik a nagy és kiváló munka, azonban nem fent, hanem lent, a fundamentumot kell megerősíteni, a nép széles rétegeibe kell bevinni a gazdasági szaktudást (Ugy van! a jobboldalon.) és azokat az ismereteket, amelyek a földmiveléshez szükségesek. Ebben a tekintetben a legfontosabb a földmives-iskolák szaporítása, (Ugy van! jobbfelől.) amely tekintetben már ez a költségvetés is provideál. Azonban talán még ennél is pontosabb a téli gazdasági iskolák intézményének megteremtése, (Ugy van! a jobboldalon.) mert a kisgazdától nem 'kívánhatjuk, hogy a fia kéthárom évig távol legyen, hanem minden kisgazdának lehetővé kell tenni azt, hogy a tél folyamán, azokban a hónapokban, amikor faluhelyen relativ értelemben csend van, a téli gazdasági iskolákban széleskörű gazdasági szakoktatás kezdődjék. (Helyeslés a jobboldalon.) : "?1I'I1«?Í3 A gazdasági akadémiáknál örömmel jelen- * tem be, hogy a tanári státuskérdés a várakozási idő automatikus rendezésével megoldást nyert. Van azonban itt egy fontos kérdés, amelyet bátor vagyok felemlíteni, hogy tudniillik gazdasági akadémiánk kiváló tanári státusában a szukreszcenciáról nem látok gondoskodást. Attól félek, hogyha nem fogunk gondoskodni arról, hogy kiváló gazdákat, gazdasági pedagógusokat neveljünk, akik méltóképen folytathassák azt a nagy munkát, amelyet a magyaróvári, keszthelyi és debreceni gazdasági akadémiákon kiváló nevű, európai hirü gazdasági tudósaink megkezdték, nem fogjuk tudni biztosítani a tudománynak és a szakismereteknek kontinuitását. Nagyon figyelmébe ajánlom ezért a földmivelésügyi minister urnák, méltóztassék a gazdasági szaktanári kérdéssel foglalkozni. A gazdasági akadémiai tanárok kiképzésére valamilyen külön intézményt kellene megszervezni, hogy lehetővé tegyük, hogy gazdasági akadémiánkat azon a szellemi nivón tudjuk tartani, amelyen azok békében voltak és amelyen ma vannak. Az a munka azonban, melyet gazdasági szakoktatásunk pionírjai künn a perifériákon végeznek, egy hatalmas és értékben alig felbecsülhető forrásból meriti matériáját. Ez a forrás a mezőgazdasági kisérletügy, amelymek európai hirü vezetőiben látjuk ma a garanciáját annak, hogy mezőgazdaságunk fejlődését és haladását a példátlanul nehéz viszonyok mellett is biztosítani fogjuk. A háború és az azután következő idők sok értéket destruáltak. Egy stabil értéke azonban megmaradt ennek az országnak s a ml mezőgazdiaságunknak és ez az érték a mi kisérletügyi intézményeinkben rejlik. Emlékszem arra, hogy a háborúban, amikor már a lisztnek fürészporral való keverésére gondoltak, akkor növénynemesitőink fel; léptek s a termésátlagok emelésével lehetővé tették azt, hogy a háborút a közélelmezés tekintetében is végig tudtuk küzdeni. A tudományos munka kontinuitását a kisérletügynél éveken keresztül megzavarta az, hogy a trianoni Magyarország szegénysége folytán ezeket a intézményeket nem tudtuk megfelelő anyagi erővel dotálni. Ezek az intézmények çsak ugy tudtak megmaradni, hogy ez intézmények- vezetőférfiaiban nagyobb volt a föld szeretete és nagyobb volt a tudomány szeretete, mint a nélkülözés sorvasztó ereje. A jelenlegi földmivelésügyi minister uré az érdem, hogy kisérletügyi intézményeink akcióképességét biztosította. Kisérletügyi státusunk mostoha helyzete évről-évre szóba került itt a parlamentben is. Az első komoly lépést most a jelenlegi • földmivelésügyi minister ur tette meg (Éljenzés a jobboldalon.) abban a tekintetben, hogy kiváló kisérletügyi szakférfiaink részére külön tudományos státust alkotott. Ez azonban csak a felsőbb fokon oldotta meg a kérdést. Nem oldotta meg azonban a kérdést lent és különösen nem biztosítja még ma sem ezeknél az intézményeknél a szukreszcenciát. t Senkit nem animálhat az, hogy 1.5—20 esztendőt töltsön el a XI., X. vagy IX. fizetési osztályban. Ha mi ebben a tekintetben nem fogjuk tudni a kérdést megoldani; lehetetlen lesz a tanulni, haládnivágyó ifjúságot a műegyetemi és gazdasági főiskolákról ezekre a pályákra csábítani. S ha nem tudjuk exiszteneiájukat biztosítani, a gazdasági ábaídiémiáknál épugy, mint a. kisérletügyi intézményeknél is hamar be fog állani a visszaesés. Ma körülbelül ötvenen dolgoznak a kisérletügyi szakintézményeknél, akik nincsenek fizetési osztályba sorozva, mert a 1 földmivelésügyi ministerium nem tud magán