Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
356 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. piac keres. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk nem 45—50 fajta almára van szükségünk, hanem 4—5 fajta kvalitásos tömegárura, (Élénk helyeslés.) amelyet minden különösebb nehézség nélkül el tudunk helyezni a külföldi piacokon, mert épen legutóbbi németországi tartózkodásom alkalmával is hallottam, hogy bár a kanadai gyümölcs és egyéb idegen gyümölcsök első pillanatra, küllemre nézve csábítók, azonban a magyar gyümölcs izén és kvalitásán semmiféle idegen gyümölcs nem tud túltenni. (Forster Elek: Épen igy van a csemegeszőlővel is! — Jánossy Gábor: Akkor miért hoznak be mégis kaliforniai barackot?) Nagyon szomorú, hogy külföldi, kanadai almát kell behozni és a budapesti kereskedések kirakataiban kaliforniai barackot és kanadai almát találunk, ami külkereskedelmi mérlegünket rontja. A termelés reorganizációjával, az értékesítés megszervezésével azonban ezen a téren nagyon sokat lehetne tenni. Elismeréssel kell megemlékeznem a földmivelésügyi minister ur gyümölcstermelósi programmjáról és azokról a^ tervekről, amelyeket ő a gyümölcstermelés értékesítésének előmozdítása tekintetében kidolgoztatott. Azt hiszem, nem az ő jóindulatán múlik, hogy ezeket a terveket és programmokat eddig még nem tudta megvalósítani, mert méltóztassanak csak megnézni, hogy a gyümölcsészet és a kertészet fejlesztésére ebben a költségvetésben mindössze 69.000 pengő van felvéve. (Felkiáltások: Elég kevés!) Ebből a 69.000 pengőből azonban meg kell oldani a szakoktatást, meg kell oldani sok mindeféle kérdést, úgyhogy azt hiszem másának termelésünknek reorganizálására^ és az értékesítés előmozdítására nagyon kevés marad. (Krisztián Imre: Hiába a jóakarat, ha pénz nincs!) Mi bizunk abban és hisszük, hogy a mélyen t. földmivelésügyi minister ur, aki látja és átérzi ezeknek a kérdéseknek jelentőségét, mindent el fog követni, hogy ebben a tekintetben a jövő évi költségvetésbe nagyobb tételeik illesztessenek be. (Zaj és közbeszólások.) T. Ház! A közbeszóló mélyen t. képviselő ur emiitette a borkérdést. Ugy érzem, hogy a magyar nemzeti vagyonnak tekintélyes ^részét reprezentálj tőkeérték, amely szőlőgazdaságunkba van befektetve. (Forster Elek: Egymillió embernek értéke!) De ettől eltekintve szociális szempontok is indokolttá^ teszik, hogy szőlőgazdaságunk megmentésével foglalkozzunk. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Egy katasztrális hold szőlő megmunkálása átlag évi 150 munkanapot igényel, ami 380.000 katasztrális holdra átszámítva, kereken 50 millió munkanapszámot jelent. Azt hiszem, nincs gazdasági ág, amely hasonló munkaösszeget tudna felmutatni. (Ugy van! Ugy van!) Az alkoholizmus kérdésének bedobásával nem lehet ezt a kérdést elintézni (Jánossy Gábor: Az más lapra tartozik!) és nem lehet elterelni a figyelmet a kérdés lényegéről, arról, hogy itt nagy termelési érdekek forognak kockán. Aki látta és ismeri azokat a területeket, akár az Alföldnek homokos pusztaságain, akár a Balaton köves hegypartjain, (Ugy van! Ugy van! — Felkiáltások: Hegyalja!) amelyek másra nem. használhatók, és amelyeken ma virágzó életet és kultúrát találunk, az a szőlősgazdák panaszaira nem válaszolhat azzal amint valaki megtette, hogy tessék kivágni a szőlőket. (Zaj. — Reisinger Ferenc: Ki az a valaki?) Elismeréssel kell megemlékeznünk arról a széleskörű munkásságról is, amelyet földmivelésügyi kormányzatunk szőlősgazdaságunk, szőlőtermelésünk rekonstrukci ójára vonatkozóan folytat. (Helyeslés.) Sajnos e téren még sok tenni való van hátra. A költségvetés a borértékesités előmozdítására 20.000 pengőt vett fel. Azt hiszem, hogy ezzel a 20.000 pengővel nem akarjuk az egész borértékesitési problémát megoldani. Ezt a 20.000 pengőt a külföldön felállított borházak intézményének alimentálására vették fel és én örömmel állapítom meg, hogy ezek a borházak künn igen szép és hasznos^ működést fejtenek ki a propaganda terén. Sajnos azonban olyasvalaminek csinálnak propagandát, ami van ugyan, — tudniilik bor — de nincs olyan minőségben és olyan mennyiségben, amelybén azt ma a külföld keresi. Erre például tudom felhozni azt, hogy kopenhágai borházunk, amely igen kiválóan működik, bizonyos márkáknak nagyszerű propagandát csinált, amikor azonban ennek a propagandának hasznát eszkomptálni akarta, nem voltunk képesek azt a bort olyan mennyiségben előállitani és kiszállitani, hogy annak a propagandának reális eredményeit is láthattuk volna. (Zaj. — Felkiáltások: Megvan a bor! Hogy lehet az?) Ez sem a földmivelésügyi minister úron múlik, mert ha a földmivelésügyi minister ur megkapná azokat az anyagi eszközöket, amelyek lehetővé tennék, hogy bort olyan mennyiségben vásároljon fel, amint szükséges, akkor ő ezt a kérdést is megtudná oldani. T. Ház! A borfogyasztási adó leszállítása, ami állandóan napirenden van, (Helyeslés. — Zaj. — Forster Elek: Eltörlése! Olaszország el tudta törölni!) mindenesetre a belső fogyasztást emelné a kivitel kérdését azonban még mindig nem oldaná meg. (Jánossy Gábor: Pedis: fő a kivitel! Hadd igya meg a külföld!) E tekintetben azt hiszem csakis az oldhatja mep; a mai borkrizist és oldhatja meg a borkivitel kérdését isi, ha borvidékenkint pincéket létesitünk, és tipusborokat fogunk előállitani megfelelő minőségben és mennyiségben 1 . (Helyeslés. — Forster Elek: Pénzkérdés!) Itt azonban nem lehet azt mondani, hogy a szőlősgazda-társadalom teremtse elő ezt. Itt m államnak hozzá kell járulni. (Ugy van! a középen.) mert ha valahol indokolt, ugy indokolt ebben az esetben, amikor arról van szó, hogy egy haldokló termelési ágat az értékesítés megszervezésével virágzóvá kell tenni. (Ugy van! a középen.) En azt hiszem, hogy szőlősgazdáink hitelkérdését sem r tudjuk enélkül megoldani, m'ert a gyüjtőpincék szövetkezeti megszervezésével komoly alauot, hitelalapot is kellene teremteni (Forster Elek: Anélkül nem is lehet!) és nagyon igaza van a mélyen t. pénzügymin ister urnák, amikor arra hivatkozik, hogy addig nem tud foglalkozni a szőlősgazdák hitel kérdésével, mig valami instrumentumot nem teremtünk neki, amelyen keresztül ő a hitelkérdést is meg tudja oldiani. T. Ház! Ennyit voltam bátor megjegyezni azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek összefüggnek szőlőgazdaságunkkal és borgazdaságunkkal. Áttérek röviden a szakoktatás kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignác annakidején azt a jelszót adta ki, hogy aki a népet boldogítani akarja, annak tanítania kell a népet. Ha ez valamikor igaz volt, ugy igaz ma, amikor a gazdálkodás már nem egyszerű földturás, hanem művészet, amikor annyi csinja-binja van már a gazdaságnak, amikor egy gazdának ma technikai, matematikai és ' kémiai kereskedelmi ismeretekre van szüksége,
