Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

356 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. piac keres. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk nem 45—50 fajta almára van szükségünk, hanem 4—5 fajta kvalitásos tömegárura, (Élénk he­lyeslés.) amelyet minden különösebb nehézség nélkül el tudunk helyezni a külföldi piacokon, mert épen legutóbbi németországi tartózkodá­som alkalmával is hallottam, hogy bár a kana­dai gyümölcs és egyéb idegen gyümölcsök első pillanatra, küllemre nézve csábítók, azonban a magyar gyümölcs izén és kvalitásán semmi­féle idegen gyümölcs nem tud túltenni. (Forster Elek: Épen igy van a csemegeszőlő­vel is! — Jánossy Gábor: Akkor miért hoznak be mégis kaliforniai barackot?) Nagyon szo­morú, hogy külföldi, kanadai almát kell be­hozni és a budapesti kereskedések kirakatai­ban kaliforniai barackot és kanadai almát ta­lálunk, ami külkereskedelmi mérlegünket rontja. A termelés reorganizációjával, az érté­kesítés megszervezésével azonban ezen a téren nagyon sokat lehetne tenni. Elismeréssel kell megemlékeznem a föld­mivelésügyi minister ur gyümölcstermelósi programmjáról és azokról a^ tervekről, amelye­ket ő a gyümölcstermelés értékesítésének elő­mozdítása tekintetében kidolgoztatott. Azt hi­szem, nem az ő jóindulatán múlik, hogy ezeket a terveket és programmokat eddig még nem tudta megvalósítani, mert méltóztassanak csak megnézni, hogy a gyümölcsészet és a kertészet fejlesztésére ebben a költségvetésben mind­össze 69.000 pengő van felvéve. (Felkiáltások: Elég kevés!) Ebből a 69.000 pengőből azonban meg kell oldani a szakoktatást, meg kell oldani sok mindeféle kérdést, úgyhogy azt hiszem má­sának termelésünknek reorganizálására^ és az értékesítés előmozdítására nagyon kevés ma­rad. (Krisztián Imre: Hiába a jóakarat, ha pénz nincs!) Mi bizunk abban és hisszük, hogy a mélyen t. földmivelésügyi minister ur, aki látja és átérzi ezeknek a kérdéseknek jelentő­ségét, mindent el fog követni, hogy ebben a te­kintetben a jövő évi költségvetésbe nagyobb tételeik illesztessenek be. (Zaj és közbeszólások.) T. Ház! A közbeszóló mélyen t. képviselő ur emiitette a borkérdést. Ugy érzem, hogy a magyar nemzeti vagyonnak tekintélyes ^részét reprezentálj tőkeérték, amely szőlőgaz­daságunkba van befektetve. (Forster Elek: Egymillió embernek értéke!) De ettől elte­kintve szociális szempontok is indokolttá^ te­szik, hogy szőlőgazdaságunk megmentésével foglalkozzunk. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Egy katasztrális hold szőlő meg­munkálása átlag évi 150 munkanapot igényel, ami 380.000 katasztrális holdra átszámítva, ke­reken 50 millió munkanapszámot jelent. Azt hiszem, nincs gazdasági ág, amely hasonló munkaösszeget tudna felmutatni. (Ugy van! Ugy van!) Az alkoholizmus kérdésének bedobásával nem lehet ezt a kérdést elintézni (Jánossy Gábor: Az más lapra tartozik!) és nem lehet el­terelni a figyelmet a kérdés lényegéről, arról, hogy itt nagy termelési érdekek forognak koc­kán. Aki látta és ismeri azokat a területeket, akár az Alföldnek homokos pusztaságain, akár a Balaton köves hegypartjain, (Ugy van! Ugy van! — Felkiáltások: Hegyalja!) amelyek másra nem. használhatók, és amelyeken ma vi­rágzó életet és kultúrát találunk, az a szőlős­gazdák panaszaira nem válaszolhat azzal amint valaki megtette, hogy tessék kivágni a szőlőket. (Zaj. — Reisinger Ferenc: Ki az a va­laki?) Elismeréssel kell megemlékeznünk arról a széleskörű munkásságról is, amelyet földmive­lésügyi kormányzatunk szőlősgazdaságunk, szőlőtermelésünk rekonstrukci ójára vonatko­zóan folytat. (Helyeslés.) Sajnos e téren még sok tenni való van hátra. A költségvetés a borértékesités előmozdítá­sára 20.000 pengőt vett fel. Azt hiszem, hogy ezzel a 20.000 pengővel nem akarjuk az egész borértékesitési problémát megoldani. Ezt a 20.000 pengőt a külföldön felállított borházak intézményének alimentálására vették fel és én örömmel állapítom meg, hogy ezek a borházak künn igen szép és hasznos^ működést fejtenek ki a propaganda terén. Sajnos azonban olyas­valaminek csinálnak propagandát, ami van ugyan, — tudniilik bor — de nincs olyan mi­nőségben és olyan mennyiségben, amelybén azt ma a külföld keresi. Erre például tudom fel­hozni azt, hogy kopenhágai borházunk, amely igen kiválóan működik, bizonyos márkáknak nagyszerű propagandát csinált, amikor azon­ban ennek a propagandának hasznát esz­komptálni akarta, nem voltunk képesek azt a bort olyan mennyiségben előállitani és kiszál­litani, hogy annak a propagandának reális eredményeit is láthattuk volna. (Zaj. — Fel­kiáltások: Megvan a bor! Hogy lehet az?) Ez sem a földmivelésügyi minister úron múlik, mert ha a földmivelésügyi minister ur megkapná azokat az anyagi eszközöket, amelyek lehetővé tennék, hogy bort olyan mennyiségben vásá­roljon fel, amint szükséges, akkor ő ezt a kér­dést is megtudná oldani. T. Ház! A borfogyasztási adó leszállítása, ami állandóan napirenden van, (Helyeslés. — Zaj. — Forster Elek: Eltörlése! Olaszország el tudta törölni!) mindenesetre a belső fogyasz­tást emelné a kivitel kérdését azonban még mindig nem oldaná meg. (Jánossy Gábor: Pedis: fő a kivitel! Hadd igya meg a külföld!) E tekintetben azt hiszem csakis az oldhatja mep; a mai borkrizist és oldhatja meg a bor­kivitel kérdését isi, ha borvidékenkint pincéket létesitünk, és tipusborokat fogunk előállitani megfelelő minőségben és mennyiségben 1 . (He­lyeslés. — Forster Elek: Pénzkérdés!) Itt azon­ban nem lehet azt mondani, hogy a szőlős­gazda-társadalom teremtse elő ezt. Itt m állam­nak hozzá kell járulni. (Ugy van! a középen.) mert ha valahol indokolt, ugy indokolt ebben az esetben, amikor arról van szó, hogy egy hal­dokló termelési ágat az értékesítés megszervezé­sével virágzóvá kell tenni. (Ugy van! a közé­pen.) En azt hiszem, hogy szőlősgazdáink hitel­kérdését sem r tudjuk enélkül megoldani, m'ert a gyüjtőpincék szövetkezeti megszervezésével komoly alauot, hitelalapot is kellene teremteni (Forster Elek: Anélkül nem is lehet!) és na­gyon igaza van a mélyen t. pénzügymin ister urnák, amikor arra hivatkozik, hogy addig nem tud foglalkozni a szőlősgazdák hitel kérdé­sével, mig valami instrumentumot nem terem­tünk neki, amelyen keresztül ő a hitelkérdést is meg tudja oldiani. T. Ház! Ennyit voltam bátor megjegyezni azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek összefüggnek szőlőgazdaságunkkal és borgaz­daságunkkal. Áttérek röviden a szakoktatás kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignác annakidején azt a jelszót adta ki, hogy aki a népet boldogítani akarja, annak tanítania kell a népet. Ha ez valamikor igaz volt, ugy igaz ma, amikor a gazdálkodás már nem egyszerű földturás, hanem művészet, amikor annyi csinja-binja van már a gazdaságnak, amikor egy gazdának ma technikai, matematikai és ' kémiai kereskedelmi ismeretekre van szüksége,

Next

/
Thumbnails
Contents