Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 355 péseket kell tenni — azt hiszem, ez a földmivelésügyi minister nr részéről már mes is történt, — (Egy hang jobbfelől: Nagy lépés!) hogy a jövő évi költségvetésben ez az összeg legalább egymillió pengőre emeltessék fel, t hogy a földmivelésügyi minister ur a köztenyésztésnek kellő számú és minőségű apaállatokkal való ellátása tekintetében kötelességét teljesíthesse. Az állattenyésztés minőségi előbbrevitelót szolgálja,, a községeknek megfelelő tenyészállattal való ellátása. Erre a célra 1,740.000 pengő forgótőke áll rendelkezésre, 3 évi időtartamra, amelynek utolsó éve — ha jól vagyok értesülve — ennek az évnek végével lejár. Ugy gondolom, szükséges lenne, hogy ez az összeg további három esztendőre is rendelkezésére bocsáttassék a földmivelésügyi ministemek, de a mainál lényegesen kedvezőbb feltételek mellett, (Ugy van! Ugy van!) lehetőleg kamatmentesen és költségmentesen, mert a községek ma nemcsak a kamatokat, hanem még a költségeket sem tudják előteremteni. (Ugy van! jobbfelől.) T. Ház! Állattenyésztésünkről beszélve és arról, hogy exportunk nehézségei miatt nia nem fizetődik sem a hizlalás, sem _ a tinónevelés, az is megállapítható, hogy jóformán csak a tejtermelés ad jövedelmet olyan vidéken, ahol az értékesítés meg van szervezve. (Gyomoréi Sándor: De nem ám 14 filléres áron!) Az értékesítés kérdését tehát meg- kell szervezni és az é'rtékesités lehetőségét biztositani kell, mert nagyon igazuk van azoknak a szaktényezőknek, akik azt mondják, hogy a tejtermeléssel, a tejtermékek forgalombahozatalával megfelelő ügyes organizáció mellett mezőgazdaságunknak még mindig tudnánk valami jövedelmezőséget biztositani. Tejgyüjtő és feldolgozó telepek létesítésére mindössze 200.000 pengő van felvéve a költségvetésbe. (Felkiáltások jobbfelől: Kevés!) Méltóztatnak tudni arról, hogy a mélyen t. földmivelésügyi minister ur megtette a kezdeményező lépéseket abban a tekintetben, hogy a költségvetési feleslegekből legalább 2 millió pengő bocsáttassék az ő rendelkezésére, hogy ezt a végtelenül fontos célt olyan anyagi eszközökkel szolgáltassa, amelyek megfelelnek e kérdés jelentőségének. (Krisztián Imre: Ha ugyan meghallgatásra talál!) A gazdasági felügyelői szaknak hat fővel való szaporítását vette tervbe a földmivelésügyi minister ur ebben a költségvetésben. Én ennek kapcsán rá szeretnék mutatni arra, hogy a gazdasági felügyelőket vissza kell adni annak a rendeltetésüknek, amelyre annakidején Darányi Ignác, a mi nagynevű földmivelésügyi ministerünk kreálta őket: az állattenyésztésnek. Ne kényszeritsük őket mindenféle igazgatási, adminisztrációs és a földreformmal kapcsolatos terhes aktamunkára, hanem képessé kell őket tenni arra, hogy legfontosabb céljuknak megfelelhessenek és legfontosabb kötelességüket, az állattenyésztés fejlesztése körüli kötelességüket teljesíthessek. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben még egy kérdést tolmácsolhatok, azt, hogy a járási gazdasági felügyelői intézményt szintén adjuk vissza annak a rendeltetésnek, amelyre annak idején életre hivtuk. AJ járási gazdasági felügyelőségeket, amelyeket annak idején az egész magyar gazdasági közvélemény örömmel üdvözölt, ki kell hoznunk a vármegye székhelyéről a járási székhelyre, (Ugy van! Ugy van!)mert mi ugy képzeltük, hogy a járási gazdasági felügyelők annak a járásnak mindenesei, gazdasági szaktanácsadói lesznek, (Ugy van! Ugy van!) nem pedig a megye székhelyén aktázó közegek. (Ugy van! Ugy van!) Ebben a tekintetben teljesen megegyezik a mi álláspontunk a mélyen tisztelt földmivelésügyi minister ur álláspontjával; (Gyomoréi Sándor: És a vidéki kamarákat kell beszüntetni!) ő eddig azért nem tehette ezt meg, mert nem kapta meg azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek ennek a reformnak keresztülvitelét megengedik. A t. földmivelésügyi minister ur a gazdasági egyesületek támogatására 24.800 pengőt vett fel. (Felkiáltások jobbfelől: Ez igazán kevés!) Aki ismeri a gazdasági egyesületeknek évtizedes nagy és érdemes munkáját, amelyet az ország közéletében betöltenek, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) az, azt hiszem, velem együtt azt a nézetet^ fogja vallani, hogy ma. amikor arról van szó. hogy az életkedvet tartsuk fenn a gazdatársadalomban, hogy biztassuk, tanítsuk őket, ezek a gazdasági egyesületek megérdemlik, hogy anyagi boldogulásukat ennél szélesebb keretben tegyék lehetővé. (Forster Elek: Inkább, mint a vidéki kamarák!) Méltóztassanak megengedni, hogy a mélyen t. képviselő urnák erre a közbeszólására ne válaszoljak, miután talán érdekelt fél vagyok ebben a dologban. (Gyomoréi Sándor: Az országos kamara ellen nem szólunk!) A. földmivelésügyi minister ur a tanyai kirendeltség költségeire 33.000 pengőt vett fel; ezzel ahhoz a nagy jelentőségű akcióhoz teszi meg az első lépést, hogy tanyai gazdaközönségünknek olyan szervet biztositson, amely annak a tanyai gazdaközönségnek gazdálkodásával és minden ügyes-bajos dolgával organikusan és szakszerűen foglalkozik. Azt hiszem azonban, hogy ez a 33.000 pengő nem oldja meg a tanyai kérdést és az alföldi kérdést, mert szerény meggyőződésem szerint az egész magyar alföldi kérdés 99%-ban tulajdonképen utprobléma. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Aki ma megoldja az Alföldön az utproblémát

% az megoldotta az egész magyar Alföld problémáját is. (Ugy van! Ugy van!) — Jánossy Gábor: Még a tanyai iskoláknak is ez az érdekük!) Emiitettem, hogy sem szemes terményeinkkel, sem pedig állattenyésztésünkből származó produktumainkkal ma tulajdonképen reuzálni nem tudunk. Van egy termelési águnk, amely nagy jövőre van hivatva, ha annak a megfelelő eszközöket rendelkezésre bocsátanók; ez a kertészet és gyümölcsészet. (Ugy van! Ugy van! — Gyomoréi Sándor: Nincs, aki fogyassza!) A tavalyi külforgalmi statisztika azt mutatja, hogy zöldségkivitelünk értéke 1927-ben 6 millió pengő volt, zöldséget pedig behoztunk — mert be is hoztunk —. 2,043000 pengő értékben, a kiviteli többlet tehát mull esztendőben 3,957.000 pengő volt. Gyümölcskivitelünk értéke 1927. évben 8,778.000 pengő volt, behozatalunk 2,018.000 pengő, gyümölcskiviteli többletünk tehát 6,760.000 pengőt tett ki. Azt hiszem, hogy ugy a zöldség, mint a gyümölcstermelésben igen nagy lehetőségek kínálkoznak f és nagyon igaza van annak a t. képviselőtársamnak, aki az elmúlt napokban megállapította, hogy Magyarországból Közép- és Kelet-Európa csemegés boltját lehetne csinálni megfelelő organizációval, az értékesítés megfelelő megszervezésével. (Ugy van! Ugy van!) Ugy a termelésbe, mint pedig az értékesítésbe is szervező és organikus gondolatot kell belevinni. (Ugy van! Ugy van!) Gyümölcstermelésünkben nem termelhetjük azt, ami nekünk tetszik, hanem azt kell termelnünk, amit a külföld és a fogyasztó-