Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

354 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. képességének csökkentése között fennáll. Hogy sokszor milyen kis tényezők befolyásolhatják ezt a versenyképességet, arra csak egy példát vagyok bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A mi szegedi paprikánk ma világcikk, amelyet mindenütt ismernek, amelynek kvalitásáról mindenütt meg vannak győződve. A paprikának kivitele nagy érdek. Ma azonban ebben a tekintetben az a helyzet, hogy különösen a csemegepaprikát ma a külföld csomagolva, nemcsak zsákokban, hanem például bádogdobozokban is keresi, készen, etikirozva. Ebben a tekintetben ma a spanyol paprika csinál nekünk legnagyobb versenyt. Spanyolország ezt a dobozos árut is olyan árban tudja szállitani, mint a vag'gon- vagy zsákárut. Nálunk azonban a bádogárak magassága miatt ezt nem lehet megtenni. A bádogárak olyan rendkivüi magasak Magyarországon, hogy a dobozos magyar paprikának árát 4—5%-kai magasabbra kell helyezni, amivel természetesen künn versenyképtelenek leszünk. (Jánossy Gábor: Itt van a kartell!) A bádogkartell akadályozza tehát meg azt, hogy a magyar paprikával felvegyük a versenyt azokon a piacokon, ahol bátran felvehetnők, mert minőségben is, árban is konkurrálni tudnánk a spanyol paprikával, a bádogkartell működése azonban ezt lehetetlenné teszi. Méltóztatik látni, hogy sokszor milyen jelentéktelen tényező is befolyásolja mezőgazdasági cikkeink versenyképességét. Mindez hozzátartozik ahhoz a kerethez,, amelyet nekem, ha körvonalaiban is, de meg kellett^ rajzolnom, hogy képet adhassak mezőgazdaságunk helyzetéről és azokról a hatalmas . erőfeszítésekről, amelyek ma a magyar gazda életét meglehetősen sötét perspektívába állítják be. Ilyen (körülmények között természetesen megnövekedtek azok a feladatok is, amelyeket ma a földmivelésügyi kormányzatnak vállalnia kell. Ezekhez a feladatokhoz képest a földmivelésügyi tárcának most tárgyalás alatt álló költségvetése, ámbátor a két-három évvel ezelőtti állapottal szemben örvendetes haladást mutat, talán még mindig szerény keretek között mozog. (Ugy van! Ugy van!) A táirea költségvetése kiadási oldalán — üzemnélkül — 36 millió pengőt tüntet fel, ami az állami összköltségvetésnek 4-2%-a. Üzemekkel ez a .költségvetés az állami összköltségvetésnek 3-5%-a. Békében á tárca dotációja az állami összköltségvetésnek 5'9%-a volt, (Gyomoréi Sándor: így van a legproduktivebb tárca dotálva!) Igaz, hogy a költségvetési feleslegekből a tárcának beruházási célokra már eddig is jelentékeny összegeket bocsátottak rendelkezésére és — ismerve a pénzügyminister ur megértését — reméljük, hogy még további beruházási összegek fognak rendelkezésre bocsáttatni. Nekem azonban az a szerény nézetem, hogy mégis csak a költségvetés stabil kerete kell, hogy kiindulását képezze a mi megállapításainknak. , Ennek kapcsán azt is meg kell állapitanom, hogy a békeköltségvetéssel való összehasonlítás téves konzekvenciákra vezethet, mert csonka Magyarországon mezőgazdaságunknak egészen más feladatai vannak, mint voltak Nagy-Magyarországon és ma egészen más, sokkal nagyobbszabásu feladatok várnak a földmivelésügyi minister úrra, mint a boldogabf békeidőnek nagynevű földmivelésügyi ministereire. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Itt van például az állattenyésztés kérdése. Az állatok és állati termékek nagymérvű árhanyatlása, állati kivitelünk visszaesése nemcsak annyiban érinti súlyosan ma a mezőgazdaságot, hogy csökkenti annak mostani jövedelmét, hanem a termelés jövőjét is veszélyezteti. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tekintetben hivatkoznak arra, hogy a húsfogyasztás növekedett. A húsfogyasztás növekedése azonban nem tud bennünket az állatkivitel csökkenéséért rekompenzálni és ebben a tekintetben ma egész Közép-Európában olyan tendenciát látunk, hogy minden állam, — nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari állam is, — óriási áldozatokat hoz állattenyésztésének fejlesztése érdekében, részint az önellátásból kifolyólag, de abból kifolyólag is, hogy az állattenyésztés fejlesztésén keresztül akarják a mezőgazdaságot fejleszteni. Ez a törekvés elvette legfontosabb piacainkat, azokat a piacokat, ahol békében mi a legprímább, legkvalitásosabb állatainkkal és állati termékeinkkel meg' tudtunk jelenni. (Gyomoréi István: Ott is dupla forgalmiadót szednek a kivitelnél!) Én ugy nézem a dolgot, hogy állattenyésztésünk kríziséből folyik mezőgazdaságunk mai krízise és különösen a kisgazdaságoknak, a kisgazdáknak krízise, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert olyan időben, amikor a kisgazda terményeiből bevett pénzét már elköltötte, amikor máshonnan már nem tudott pénzt kapni, honnan szerzett pénzt? Állataiból, azokból a jószágokból, amelyeket a vásárra felhajtott. Ebben a tekintetben a Statisztikai Hivatal legutóbb megjelent füzetében végtelenül megdöbbentő adatokat olvastam arra vonatkozólag, hogy országos állatvásáraink forgalma hogyan hanyatlik vissza. 1927-ben szarvasmarhából 1.587.000 darabot hajtottunk fel és ebből csupán 542.000 darab adatott el, (Mozgás jobbfelől.) lóból 1,224.000 darabot hajtottunk fel. eladatott 242.000 darab, sertésből felhajtottunk 756.000 darabot és el tudtunk adni 339.000 darabot. (Gyomoréi István: Ez sokat megmagyaráz!) Azt hiszem, ezek a statisztikai adatok a maguk ridegségében is sok mindent megmagyaráznak, különösen pedig azt hiszem, ennek kapcsán rá lehet mutatni arra, hogy állatkivitelünk csökkenése egyik főoka annak, hogy az országos álat vásárok forgalma ennyire megcsappant. (Egy hang jobbfelől: És ott is milyenek az árak!) Azután, amit értékesítenek — nagyon igaza van igen t. képviselőtársamnak — abban sincs köszönet, (Ugy van! a jobboldalon.) mert olyan áron kell a nagy tőkebefektetéssel beállított állatokat ma elherdálni, hogy az a legnagyobb mértékben aggasztó. (Egy hang jobbfelől: Egy hizlalás tönkremenést jelent! — Jánossy Gábor: Kényszereladással jár!) T. Ház! Az állattenyésztés fejezetében a földmivelésügyi minister ur az állattenyésztés fejlesztésére felvett 151.000 pengőt. (Egy hang a jobboldalon: Ez elég kevés!) Ennek az öszszegnek keretében azonban fedezetet nyernek az 1908 : XLIII. tc.-ből folyó intézkedések, a takarmányinség enyhítésére szolgáló intézkedések, a tenyész- és haszonállat kiállitások, a szakirodalom és egyéb dologi kiadások, mindebből a 151.000 pengőből. Kérdem, hogy: mi marad akkor tulaj donképen az állattenyésztés fejlesztésére? (Felkiáltások a jobboldalon: Semmi!) A köztenyésztésnek kellőszámu és minőségű apaállatokkal való ellátása érdekében nyújtandó kedvezményekre a békében a mai Magyarországnak forgótőkére 4,600.000 aranykorona volt, kedvezmények nyújtására 1,500.000 aranykorona volt à fonde perdu felvéve, ma a forgótőke mindössze 324.000 pengő, kedvezményekre pedig 80.000 pengő van felvéve. Itt lé-