Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
W, ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 336 Az országgyűlés képviselőházának 16 az egész évad bevétele, ha el tud adni belőlük a fürdővendégeknek. Ezért kérem a minister urat, hogy ezekre a körülményekre is legyen tekintettel. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: A vitát bezárom. A minister ur kivan szólani! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! Csak egészen röviden kivánok reflektálni az összes Farkas urak és Wolff t. képviselőtársam (Derültség.) felszólalásaira, akiknek összefoglalva — ha nem is mindenkinek. Farkasa válogatja — meg kell köszönnöm azt az elismerést, amelyet az utépitőosztály vezetőségével szemben kifejezésre juttattak és különösen azt a bizalmat, amelyet kifejeztek épen speciálisan az utügyek vezetőjével szemben. Nagyon köszönöm továbbá a sok becses ideát, amely felvetődött abban az .irányban is, hogy fokozott figyelemmel ellenőrizzük, hogy a vállalkozók azután tisztességes munkát is végezzenek, (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell azonban jegyeznem, abszolúte nem akarok általánosítani : az általánosítástól mindig tartózkodom. Vannak elsőrangú vállalkozók, akiknek üzleti tevékenysége ellen semmiféle kifogás nincs s akiket természetesen nem lehet belefoglalni abba a csoportba, amelyről itt annyi szó esett. Egy ilyen kataszternek és fekete listának a felfektetését nem tartanám helyesnek, ellenben igenis, kötelessége természetesen a hatóságnak, hogy a vállalkozók munkáját ellenőrizze és ahol különösén rosszszándékot lát, ott azután kataszter nélkül is egyszer és mindenkorra lemondjon ezeknek az uraknak további szolgálatairól. Ezt máskép is el lehet intézni. Hiszen ismerjük a vállalkozókat és ahol komoly panaszra van ok. megvan a módja annak is, hogy kizárjuk őket a további működésből. Farkas Imre t. barátom és Wolff Károly t. képviselőtársam rámutattak az autóutak fontosságára, viszont Farkas István t. képviselő ur kifogásolta azokat. Itt bizonyos kontroverzia van. Kijelentettem azonban legalább már ötször, hogy az útadó a törvény értelmében kifejezetten az autóutaikra, illetőleg az auóutaknak olyan fejlesztésére való. hogy azokon az utakon is közlekedhessenek. Természetesen erről nem lehet lemondani, s nagyon veszedelmesnek tartanám az e célra befolyó összeg széjjelaprózását, különösen ma, amikor az igy befolvó összeg nem túlságosan nagy. Ha mi ezt az összeget meenmt szétosztjuk a különböző törvényhatóságok között, megint ott vagyunk- ahol az állami útépítésnél voltunk, hosy öt, meg négy. meg három kilométereket tudtunk csak éölteni s nem tudtunk folyamatos munkát végezni, ami eerak főoka annak, hosry eey útvonal egy-egy darabon jó, » másik darabon rossz, azután mpgint jó egy szakasz, de sehol nagyobb távolságon sajnos, nem mondhatjuk- hogy kifogástalan. Ez a felaprózásnak a következménye, és szerintem mégis csak az a helves, ha azt az összeget, amely e címen befolyik, arra a célra fordítjuk, amelyre az szánva volt. hoary tudniillik a főközlekedési vonalakat végre hozzuk rendbe. T. Ház! Leernagyobb érdeklődéssel hallgattam Farkas Gyula igen t. kértviselőtársam felszólalását, aki nagyon sok közigazgatási tapasztalattal mutatott rá sok mindenféle pontra, amit én élénk figyelemmel kisértem, és amit azért is köszönök, mert amint azt már kifejtettem, az útügyi törvénynél alapelvekben se*m — épen ott a financiális alapelvekben nem — vagyunk egészen egy véleményen. Nekem az a nézetem, hogy minél szélesebb körre terjesszük ki az adófizetőköte-Hezieittséget,, mert annál kevesebb jut egy-egy adózóra és igy mégis nagyobb összegeket biztositunk a nagy célnak. Azoknak a vállalatoknak a bevonását, amelyek fokozottab mértékben veszik igénybe az utakat igen helyesnek tartom, bár ők már bizonyos adót lerónak, mert hiszen autójuk után is adót fizetnek; mégis nagyon megszívlelendőnek tartom, hegy ott, ahol a fokozottabb fuvarozás következtében erősebb utrongálás áll be, ez valahogyan paralizáltassék a megfelelő hozzájárulással. Nagyon fájdalmas dolog, hogy az autóadójavaslat elfogadása után is még mindig mindenféle vámot kell fentartani. Tényleg a kettő között nagy az ellenmondás. Már a törvényjavaslat tárgyalásánál is szóba került a dolog, de annyi még ma is a különböző igénylője ezeknek a vámoknak, hogyha mi ezeket meg akarnók váltani, akkor az útadót tetemesen fel kellene emelni, amit a javaslat tárgyalásánál nem tudtunk elérni, úgyhogy ez nyitott kérdés marad még mindig, ahol bizonyos tapasztalat szerzése kell. bár azt hiszem, hogyha egy csekély felemelése az adónak lehetséges volna abból a célból, hogy mi a vámokat eltöröljük, ezt meg kellene tenni. (Ugy van! jobb felől.) Ami Szilágyi Lajos t. 'képviselőtársam felszólalásában azt a passzust illeti, hogy bizonyos összefüggés állapittassék meg az utkategória és a ráengedhető teherautó súlya között, ezt én helyesnek tartom. Magunk is foglalkoztunk 'már ezzel a kérdéssel, hogy bizonyos utkategóriákra csak bizonyos súlyú autókat engedjünk meg. Természetesen minden ilyen korlátozást nagyon meg kell fontolni, (Ugy van! Ugy van!) mert azután olyan nehézkes, különösen törvényben olyan nehézkesen megváltoztatható intézkedéseket kapunk, amelyek némelykor a gyakorlati életben nagy bajokat okoznak. Mindenesetre van valami abban, hogy az autói még nem minden útra alkalmas. Persze arra kell törekedni, hogy ezeket az utakat ugy épitsük, hogy itt az autókategóriákban . különbség nie legyen. Amíg ezt meg nem tudjuk csinálni, megfontolással kell járni ezeknek az igazolván y oknak kiadásánál. Csontos Imre t. képviselő társam egészen speciális dolgot hozott fel. Egy felvllágositást adhatnék neki, hogy tudniillik az a bizonyos ut. amint épen most hallottam, a ml programmunkba már fel van véve és azon leszünk, hogy ez mielőbb kivitelre kerüljön. Hogy azután a hid helyreállítását parancsoljam meg; hát ennek természetesen megvannak a maga törvényes formád jéfe lehetőségei, de azokkal szívesen élni akarok és talán sikerülni fog ezt a hidkérdést is rendbehozni. Végül ami azokat a megjegyzéseket illeti, amelyek az utak tervezésére vonatkoznak, hát ezeket már igazán bizonyos flegmával fogadom. (Derültség jobbfelöl) mert abban már tapasztalatom van, hogyha tizen tervezik ugyanazt az útvonalat, tiz különböző megoldásra fognak jutni és ha 100 kritikus elé kerülne a dolog, akkor valószínűleg 100 eltérő vélemény is lenne. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt tehát nem lehet ugy megcsinálni, hogy az mindenkinek tetszésével találkozzék. Ami pedig azt a bizonyos elgázolási dolgot illeti: a tyúkok és kacsák elgázolása elkerülhetetlen lesz mindaddig,