Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 335 gyének ezen a téren volnának kötelezettségei, amelyeket teljesíteniük kellene, de itt az a helyzet áll fenn, hogy a két vármegyét elvá­lasztja egymástól a karcagi határ mentén el­vonuló Hortobágy-Berettyó társulati csatorna, amely a vármegyei utat kettévágja. Tekintettel arra, hogy a két vármegyét összekötő a-t ketté \^an vágva és a csatornán keresztül vezető hidat senki nem gondozza, teljesen el van rekesztve egymástól a két terü­let. Ennek a hídnak tehát a két vármegye mel­lett a harmadik gazdája a Hortobágy-Berettyó Vízszabályozási Társulat, de egyik sem gon­gon dozza és igy olyan állapotban van, hogy valójában teherjárművel, géppel vagy valami más közlekedési eszközzel átmenni rajta bor­zasztóan kockázatos. Miután látnivaló, hogy ez a nagyfokú hanyagság következtében van igy, nincs más utam és módom, mint a keres­kedelmi minister ur őnagyméltóságát felkérni arra, hogy méltóztassék parancsszóval ugy a két vármegyére, mint a társulatra ráírni s kö­telezni a hid három gazdáját arra, hogy a hidat haladéktalanul csináltassák meg. Nincs ugyanis kizárva, hogy a hid valamely gép alatt leszakad. Ugy a két vármegye, mint a vizitársulat akként viselkednek, mintha ezt a hidat Karcag volna köteles ki reparálni, és ngy, ahogy valamennyire összetákolni. Mert ez a hid, amely máír csak másfél öl széles, mert a felét elvették foltozásra, csak igy áll fenn. Amennyiben a minister ur meggyőződni óhajt erről, ugy megvizsgáltathatja a dolgot; van a minister urnák közege, aki a tapasztaltak után be tudja igazolni, hogy igazat_ mondottam. Mégegyszer nagyon kérem a minister urat, méltóztassék parancsszóval hatni a két vár­megyére és a vizitársulatra« és tessék ennek az állapotnak egyszer már végét szakitani. (He­ly élés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gyömörey Sán­dor! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröl­tetik. Ki a következő szónok? Esztergályos János jegyző: Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! A gép­járművek után fizetendő adóból a törvényható­ságok úthálózataik fentartására semmiben sem részesülnek, pedig épen ezen uj adónem beve­zetése által estek el egyik legnagyobb bevételi forrásuktól, a közmunkaváltságtól. Már pedig az automobilizmus rohamos fejlődése folytán a törvényhatósági utak nagy rongálásnak van­nak kitéve és mert építési módjuk sem olyan, hogy a nehéz és nagyon gyors gépjárművek forgalmát le tudnák bonyolítani, a legrövidebb idő alatt tönkre fognak menni. Ez azt fogja előidézni, hogy a vármegyékben a közúti álla­potok teljesen le fognak zülleni. Ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a t. minister úr­hoz, méltóztassék azon gépjárművek adójának 50%-át, amelyek á vármegyék területén foly­nak be. a törvényhatóságok közúti alapjának átengedni. Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnöik: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Osztozom abban a felfogásban, amelyet előttem szóló egyik t. kép­viselőtársiam kifejtett, hogy elsősorban azokat az utakat kelil megjavítani az autóutaikkal szemben, amelyek a kisemberek közlekedését a szomszédos forgalomban és mezőgazdasági for­galomban szükségessé teszik. Nyilvánvaló, hogy az utaik rosszasága a köziuti életre igen' nagy és igen súlyos hátrány és a falusi lakosság érzi külön ősképen azt, ha az utak el vannak hanya­golva. Azt látjuk, hogy az állami műutakiat, az autóutakat olyan területeken is építik, ahol egyébként a közlekedési megyei és közutak na­gyon rosszak és nagy előnyt biztosítanak a műutaknak, az autóutaknak. holott megfor­dítva kellene a kérdést rendezni és autóutak csak másodsorban, a főbb utvonalaikon jöhetné­nek szóba. Méltóztassék megengedni, hogy feilemlitsek egy példát, hogy még ezeket a műutakiat, autó­utakat is milyen helytelen rendszer iszerint csinálj á'k. Például a Balaton mellékén, ahol a műutalkat épitik, egyes helyeiken egészen elfa­lazzák a, Balatont s azt mondják az ott lakó községek lakosai, boígy mi már nem mehetünk a Balatonhoz sem, mert ugy épitik a műutat, hogy állattal már nem lehet odamenni a vizre itatni, mint azelőtt évszázadokon keresztül szo­kás volt. Semiminémü szükség nem voilt némely helyen arra,, hogy ezt a műutat így építsék. Fel kell említenem azután Tihanyt, a szülő­falumat, amelyhez egyébként nincs semmi kö­zöm, ahol láttam, hogyan épitik a műutat. A Balaton keleti partján, amint tudjuk, építettek egy műutat, amelynek építését folytatják a ti­hanyi hajómegállótól Aszófő és Balatonfüred felé. Maga a girbe-gurba község hegyoldala­kon fekszik, a házak körülbelül ugy helyezked­nek el, mintha rostálták volna őket és ott ma­radtak volna, ahova épen leestek. Nincs egy rendes utcasor a faluban, girbe-gurba az egész. A falu közepén vezet egy keskeny főút, ame­lyen az autók keresztülhaladnak. Ha valaki egy félórára megáll, láthatja, hogy az autók elgázolják a libákat, a malacokat az utón, és mennek tovább. Ez nagyon egyszerű dolog volna, de nincs helyük. Hogyha már most mű­utat kezdtek építeni, ennek nagyon kedvező hely kínálkozott volna az úgynevezett »szerkü« országúttól, a malomtól kezdve a falu alatt, e2 nagyon szép, széles, egyenes darab lehetne. Ha erre vezetnék a műutat és nem a falun keresz­tül, nem gázolnának el annyi állatot, mert az autók nem mennének többé ezen a girbegurba főúton, hanem az uj műúton. Nem ezt csinál­ták azonban, hanem megcsinálták körül a mű­utat. Arra az útra, amelyet emiitettem, majd valamikor később kerül rá a sor. Ebből látható, mennyire nincs érzék a falu helyzete iránt. Ahelyett, hogy ott építették volna ki a műutat, ahol kellett volna és elkerülnék a keskeny fő­utcát, s ezzel megkimélnék a falut attól a kel­lemetlenségtől, hogy az állatokat elgázolják, nem igy cselekedtek, holott erre semmi ok sem volt. Ha már úgyis megcsinálják később, csi­nálják meg ott, ahol a falu népének is a leg­jobban megfelel, hiszen az említett ntvonal természetes fekvésénél fogva is adva van arra, hogy a műút ott legyen. Arra kérem a minister urat, hogyha súlyt fektet arra, hogy a műutakat megcsinálják, legalább a falu népének érdekeire is legyenek tekintettel és ne tegyék ki kellemetlenségek­nek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­nister: Ezt néhol nem lehet elkerülni!) Ha le­rajzolnám a minister urnák, hogyan fekszik a község és lerajzolnám, hogy milyen műutat készítenek, amely majd használatlanul fek­szik, méltóztatnék meggyőződni róla, hogy jobb lett volna, ha mindjárt először ott építet­ték yolna meg az utat. ahol ugv is meg fog­ják épiteni és nem tették volna ki a falut an­nak a kellemetlenségnek, hogy az állatokat elgázolják, ami valóságos csapás arra a sze­gény népre, amelynek egy pár liba vagy tyúk

Next

/
Thumbnails
Contents