Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

334 Az országgyíiíés képviselőházának 160. ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. mivel az útügyi törvény 12. §-a szerint saját útjait a törvényhatóság köteles fen tartani és minthogy ebben a 12. §-ban nincs meg az a rendelkezés, amely a községi vicinális-utakra a 36. §-ban van megadva, hogy tudniillik érdekeltséget alapithat, amelybe bevonhatók a nagyobb iparvállalatok, nagyobb fuvarozók is, feloldotta ezeket a határozatokat és a vármegyék ilyen értelmű határozatait megsemmisítette. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy a mostani útügyi törvény — mert hiszen én nem de lege ferenda beszélek, hanem a jelen^ legi állapotokról — igenis módot ad arra, hogy ezek a nagyobb vállalatok — nem azokat értem, amelyek fokozottan veszik igénybe a2 utat, mert hiszen nem lehet megszabni, hogy mindenki egyformán járjon az utón, hanem, akik oly mértékben veszik igénybe, hogy a többiekre^ nézve is lehetetlenné teszik az ut használatát — ilyen hozzájárulásra köteleztessenek. A törvény 12. §-a ugyanis azt mondja, hogy a törvényhatóság stb. az utak karbantartási, javitásí költségeinek fedezetéről önkormányzata körében intézkedik. Ez mindenesetre nem azt jelenti, hogy csak az önkormányzat a saját, bevételeiből fedezheti, hanem azt, hogy az önkormányzat határozza el, milyen bevételeket fordít erre a célra. Ha mármost méltóztatik figyelembe venni azt, hogy ugyanazon törvény 129. §-a szerint a gazdaembert még arra is lehet kötelezni, hogy ahol sok szalmát, vagy takarmányt fuvaroznak az utón, s a szalma és takarmányhulladék az utat ellepi, a gazda köteles ezt a hulladékot feltisztitani; ha figyelembe méltóztatik venni azt, hogy ugyanannak a törvénynek 125. §-a, amely szintén a kihágásokról intézkedik, azt mondja, hogy a. megrongálásért felelősségre vonható az is, aki szándékosan és az is, aki nem szándékosan követte el a rongálást, kétségtelen, hogy ezeknek a törvényhelyeknek alapján az utakat túlzott mértékben — ezt mindig hangsúlyozom — igénybevevő vállalat kötelezhető ennek a túlzott mértékben előállott kárnak a megtérítésére. A. legtávolabb van tőlem, hogy én egy-egy vállalattal akarjak egy utvonalat visszaépittetni, de igenis, célom és szándékom az, hogy ezzel a túlhasználattal előidézett túlrongálásnak költségeit legalább részbeni az viselje, aki azt előidézte, (Helyeslés a jobboldalon.) még pedig olymódon idézte elő, hogy a tömegfuvarozással tömeghaszonhoz és előnyhöz is jutott. (Ugy van! a jobboldalon.) Örömmel látom és teljes elismeréssel adózom a kereskedelemügyi minister urnák... (A beszédidő végét jelző csengő megszólal.) T. Ház! Oly kevésszer veszem igénybe a t. Ház türelmét, legyen szabad kérnem, hogy beszédidőm öt percig meghosszabbittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kiélrdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Farkas Gyula képviselő ur beszédidejét öt perccel meghosszabbitsu'k!? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Farkas Gyula: Köszönöm szépen. Iparkodom az öt percet sem igénybe venni. Elismeréssel adózom a kereskedelemügyi minister urnák azért, hogy — mint a folyó évi költségvetésben látom — már megtalálta annak módját, hogy a jelenlegi útügyi törvény keretei között is segítségéire mehessen a községi utak építkezése előmoziditásánali akkor, amikor a rendkívüli kiadások 6. rovatában erre a célra bizonyos összeget vett fel. Legyen szabad azt kérnem, hogyha most már nem lehet, de legalább a jövőhen oly viszonylatot méltóztassék az állami utak fentartására (áis a kiépítetlen utak kiépítésére vonatkozó két rovat között teremteni, hogy azok öszszegben legalább is teljesen egyenlőek legyenek, mert hiszen még az állami utaknál a hárommillióra pr éliminait, de bizonyára nagyobb összeget kitevő autóadó továbbra is rendelkezésre fog állani. Ezeket voltam bátor az utak rendbehozatala tekintetében a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmébe ajánlani. Legyen szabad, még csak arra az egy kérdésre kiterjeszkednem, amelyet Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam vetett fel: a vámokat lehetőleg méltóztassék eltörölni. Ugy tudom, hogy a törvényhatóságoknál és a városoknál ez lehetetlenségbe ütközik, de méltóztassék a kereslkedelemügyi minister urnák is arról a 67.000 pengőről lemondani, amely a költségvetésben ezen a címen preliminálva van, mert az autóforgalom és a vám egymással teljesen összeegyeztethetetlen. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Azt hiszem, minden autótulajdonos készséggel vállalná az autóadónak minimális százalékkal való felemelését. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Na, na!) amiből a 67.000 pengőt ki lehetne hozni, de mégis csak lehetetlen, hogy 10—15 kilométeres utón kétszer—háromszor kelljen megállani és vámot fizetni. (Farkas Elemér: Székesfehérváron két pengőt kell fizetni!) Igen, itt ennyit, ott anynyit. Nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék odahatni,, hogy a vámok, ha nem is töröltetnek el, de legalább az állami hidvámoknál az ember megmeneküljön attól a szekatúrától, hogy a jó utón jó tempóban haladó gépkocsi minden 10—15 kilométernél megálljon és nem ismerve a vám összegét, minduntalan kérdezősködini kelljen; mennyit kell fizetni és azután azt kifizetve, lehessen csak tovább kocsizni. Én a kereskedelemügyi minister ur jóindulatára és jóakaratára bizom ezt a kérdést és ezért a 6. rovatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Bródy Ernő! Elnök Nincs itt, töröltetik! Következik? Esztergályos János jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az állami utaktól eltekintve, csupán a vármegyei utakról beszéljek. A Karcagot és Füzesgyarmatot összekötő országút, amely két vármegye határát, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyehatárát köti össze, nagyon elhanyagolt állapotban van, amely határozottan nem felel meg a mai kornak. Különösen a karcagi határon túl lévő, a Békés vármegye nyugati részén fekvő kisbucsai telep az. amelynek helyzete olyan, mintha — magyarul mondva — nem is Magyarországon volna. Négy kilométerre van a karcagi határtól és teljesen lehetetlen itt a közlekedés, mert az anyaközség, Füzesgyarmat 22 kilométerre, Karcag pedig 14 kilométerre van. A kisbucsai telep az anyaközséggel semmi tekintetben nem közlekedhetik, kénytelen tehát a karcagi irányban közlekedni. Amikor azonban az esős idő ugy tavasszal« mint ősszel bekövetkezik, teljesen lehetetlen, hogy a karcagi kőutat el lehessen érni. Rendkívül borzalmas itt a helyzet. Nem az én kerületembe tartozik ez a telep, de ismerem az állapotát és azért hozom ide. Ennek a két várme-