Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Àz országgyűlés képviselőházának 160, vezetben. Ez az iparnak és a 'kereskedelemnek vitális érdeke, mondhatnám, ma a legfontosabb problémák egyike. Hogyan kapcsolódik ez a kérdés a személyzeti kiadásokhoz? Láttaan, hogy az utkérdiés elsősorban a fentartás kérdése. Nem elegendő jé utat csinálni, hanem az utat fenn kell tartani. Az a kérdés már most, kell-e a személyzetet szaporitani, vagy nemi Elöljáróban kijelentem, hogy a kereskedelemügyi ministerium utosztályának egész vezetősége iránt a legmesszebbmenő bizalommal vagyok. (Helyeslés, t— Szilágyi Lajos: Pártikülönbség nélkül!) Ennek az osztálynak élén kiváló szalkférfíak állnak, és mondhatom, puritain, becsületes, kiváló mérnökök, tehát a legnagyobb bizalommal vagyok velük szemben. Mégis felvetődik az a kérdés, miért nincsenek nálunk jó utak, noha a kormányzat költ erre a címre? Nem lehet azt mondani, hogy nem költ. Igen helyesen mondta a minister ur isv, hogy sok történt már ebben a tekintetben és történik, állandóan, még sincsenek jói utak. Elsősorban természetesen meg kell jegyeznem nekem, mint jogásznak is, hogy aniig a makadám-utakkail folytatják a kísérleteket, ezek csak hiábavaló pénzkiadások. A maíkadám-utak elnyelik az állam milliárdjait, anélkül, hogy tartós, maradandó eredmjéiiyt tudnánk velük elérni. Azt mondanáim, inkább kevesebb utat építsen az ország, de térjen el a makadáim-utak rendszerétől és menjenek át a bitumen-utak rendszerére. Angliában bitumen-utak at láttam,. Azok az utak olyanok mint a legprímább parkett. Hozzá kell tenlnem, hogy ott teljesen korlátozott a lóforgalom^ ott már alig látni lovakat. Én napokon keresztül nem láttam lófogatu kocsit az országúton, csupán autót. De ott vannak a nehéz teherautók és ezek nem mindig pneumatikkai közlekednek, hanem tömör gumival, amely végre is nagy nyomást gyakorol az útra. Mondóim, Angliában kitűnőek az utak. Hogy a makadám-utak mennyit érnek, erre nézve, mint iskolapéldát említem fel a Budapestről Székesfehérvárra vezető utat. A Balatonra irányítjuk a világforgalmát, kétségkívül joggal, azonban nem gondoskodunk jó utakról. Ha valaki azt kérdi, hogy ez a székesfehérvári ut jó-e, mindig azt kell felelni: tegnap még jó volt, de hogy holnap milyen lesz, nem. tudom. Ha ma lemegy az ember Székesfehérvárra akkor az ut jó, holnapután azonban már járhatlan. Azt látjuk tehát hogy^ az a Székesfehérvárra vezető makadám ut két hónap múlva nem ér egy pipa dohányt sem, az megint nagyon rossz, sőt egyáltalában hasznavehetetlen. És itt kapcsolódik az erkölcs kérdése ehhez a dologhoz. Nekünk kitűnő mérnökeink vannak, s nekünk nem szabad lekicsinyelnünk a magyar mérnöki kart. mert az elsőrendű. (Ugy van!) Sohasem a mérnökök tudásán múlik a dolog, hanem a vállalkozási kérdésen másodsorban, és ezért mondom, hogy az erkölccsel kapcsolódik össze ez az ügy. Tudok vállalkozókról, akik kijelentették, hogy nem adnak be az árlejtésekre ajánlatot, mert ha az alapozási munkálat 25 centiméterrel van megszabva, ők 25 centimétert fektetnek le, már pedig ők ilyen becsületes elv mellett nem. prosperálhatnak, mert vannak olyan lelkiismeretlen vállalkozók is, akik 25 centiméter helyett 15 centiméteres alapozást adnak, az a mérnök pedig nem tudja feldúlni azt az utat egész hosszában, hogy a munkálatokat ellenőrizze. Én nem keresem a további részleteket, de kétségtelen, hogy ezek a tisztességtelen vállalkozók ellopják az állam ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 32Ö pénzét, nem adják azt, amit kellene adniok. A magyar mérnöki kar akar cselekedni és dolgozni, de erkölcs hiányában a vállalkozási kérdésünk meghiusítja a becsületes szándékot. (Igaz! Ugy van!) Sürgetem tehát, hogy méltóiztassék a minister urnák egy vállalkozói katasztert szerkesztetni és abba beírni a tiszességes vállalkozókat. Mindenkit, aki becsületesen, tisztességesen felel meg köiteljezettségének, tessék ebbe a kataszterbe bevezetni. De ha valaki megcsalja a m. kir. kincstárt, és arra rájönnek, azt tessék ebből a jegyzékből kérlelhetetlenül kitörölni. (Élénk helyeslés.) Tessék valamennyi állam építészeti hivatalnak rendelkezésre bocsátani ezt a jegyzéket, azért, hogy az ilyen vállalkozóval ne lépjenek összeköttetésbe. Mert az nem lehetséges, hogy mi itt tanakodunk, s becstelen vállalkozók saját önös anyagi érdekeikből a közületet igy megkárosítsák. (Ugy van! Ugy van!) T. Ház! Kénytelen voltam, erre a kérdésre rámutatni, mert gyakorlati emberek, mérnökök mondják, hogy — sajnos — az életben ez igy van. Amíg nem fogják ezt drákói szabályokkal kiküszöbölni, addig nem lesznek jó utaink. Kérem, hogy a makadám-utakkal lehetőleg szakítsunk s térjünk át a bitumen-uitakra. Egy iskola-példáit hozok fel erre. A Hüvösvölgybe kivezető utón három vállalkozót hivbak fel arra, hogy n-róbautait csináljanak. Tessék csak megnézni keit vállalkozónak a munkáját: már nem lehet azon az utón járni, csak a középsőn. És ez próbaút! Mármost milyen utat csinálnának ezek, ha ez a ő próbautjuk, ahol valószínűleg a legjobbat akarták produkálni, igy sikerült! (Zaj.) Nem akarom a vállakozó erkölcsét itt kétségbe vonni, mert nem ismerem részletesen azt az utat, de hia valaki bemutat a kincstárnak vagy a városnak egy próbautat, amely olyan nagyszerűen van megcsinálva, hogy egy hónap múlva már igy néz ki, ez lehetetlen megoldás s igy lehetetlen dolgozni. Tudom, hogy az éghajlati viszonyok is befolyásolják nálunk az anyag megválasztásának kérdését, mert ami jó Angliában, az nem jó itt Magyarországon, ami jó Svájcban, az nem jó itt; lehet, hogy a cement kitűnő ott és nem jó itt, szóval az éghajlati viszonyok, a hó és jég stb. ezt mindenesetre befolyásolják. De én bízom abban, hogy a magyar mérnöki kar a legjobbat fogja ebben a kérdésben produkálni és megoldja ezt a kêïdóst. Szükséges azonban, hegy a dolog erkölcsi része, amely minden tudást meghiúsíthat, erélyes elbírálásban részesüljön a kereskedelemügyi minister ur részéről, írnert kétségtelen dolog, hogy mi hiába hívjuk idje az idegenebet, ha Bécsen át Budapestre és innen a Balatonhoz nem tud könnyen elmenni; egyszer végigmegy ezen az utón, kétszer azonban már nem. Ez idegenforgalmi kérdés, ez, a becsület kérdése, a kereskedelem és ipar kérdése, a kultúra kérdése. Miután pedig annyi értékünk van, magyar érték, azért kétségtelenül mindient el kell követnünk arra, hogy mérnökeink _ munkája is mint különleges! magyar érték jusson érvényre, és azokat az akadályokat, amelyeket erkölcsi vonatkozásban ennek az útjába állitanak, a miniszter ur energiája távolítsa el. Én tehát nagyon kérem a minister urat, hogy készíttesse el a katasztert. Ilyen kérést nem csak én terjesztek most elő, hanem tudomásom szerint már a Baross-Szövetség is előterjesztette a kataszter kérdését, hogy ne történhessék meg