Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

330 'Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. az, hogy legyenek ilyen úgynevezett bevált vállalkozók, akik egész, dinasztiát alkotnak, viszont más nem jön tekintetbe. Tessék katasztert csinálni, és ha az a vállalkozó becsületes, tessék a munkáját igénybevenni. Második vonatkozásban pedig a következőkre kérem a minister urat. Mi nagy áldozatokat hoztunk, akkor, amikor megszavaztuk az útadót. Ez jogos, méltányos és igazságos veit, meg is szavaztatott. Nagyon kérem azonban a minister urat, intézkedjék, hogy ez az ügy mielőbb a megvalósulás stádiumába kerüljön, és a felmerült financiális nehézségeket méltóztassanak nagyon gyorsan áthidalni, mert nem várhatunk soká. (Farkas Elemér: Ugy van!) Továbbá: az az autóadó egyedül és kizárólag utépitésre f ordittassék. (Helyeslés., — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugy van!) semmiféle olyan financiális szempont nei érvényesülhessen, amely ezt az adó jövedelmet elvonhatná eredeti rendeltetésétől. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is lehet! Nincs is erre szándék!) Itt hallottam olyan tervekről, amelyeket már tavasszal meg; kellett volna valósitani: ilyen először a Budapest—bécsi ut, azután a Budapest—siófoki ut. Ugy tudom, hogy ezen a nyáron ezekből még aligha látunk valamit, mert az idő elmúlt, a tavasz derekán vagyunk és a munkálatok tekintetében még semmi sem történt. Nagyon kérem administer urat, méltóztassék a pénzügyi nehézségeket energikusan elhárítani és mielőbb egy' fix programmed megállapítani, a részletekig

1 kidolgozva, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Meg is van!) hogy az utépités azonnal megkezdessék. Sürgetem ezt azért, mert ez olyan, fontos közügye az országnak, amely huzást-halasztást nem szenvedhet. Ha pedig az lesz, amit az előbb hallottam,, hogy az utfentartást esetleg áthárítják, akkor talán az utfentartás kérdésénél a személyzet kérdése sem fog előtérbe jutni. De ha ez nem történik meg, akkor nem hiszem, hogy el lehessen kerülni az utkaparók létszámának szaporítását, mert ezeket most nem lehet az utakon látni. Ezek számát tehát valószinüleg szaporitani kell, mert most nem birják az utakat kellően gondozni. Például külföldön a bitumen utakon állandóan kazánokkal járnak, és a kazánt odahuzzák, ahol valami kis hiány van s a hiányt rögtön betakarják. Van ott más nagyszerű intézmény is; mert például két társaság egy-egy mérföldnyi távolságra Angliában egy-egy őrt tart, mindegyik társaságnak az embere más-más uniformisban van, minden autón rajta van, hogy melyik társasághoz tartozik. A. K, vagy K. A, betűk vannak ezeken az autókon. A mérföldenként felállított motorbiciklis ember szalutál az autónak; ha szalutál, az autó tovább mehet, ha pedig nem szalutál, akkor az autónak meg kell állania, mert akkor vagy az autónak van valami baja, vagy az utón van baj. Ezt rögtön jelentik, azonnal jön a segédcsapat, az utat mindjárt kijavítják, vagy hozzák az autóalkatrészeket, hiszen csak telefonálni kell és már is ott van ezekkel egy másik autó a helyszínén. Az autóé a jövő zenéje, az országutakon elsősorban az autó és az autóbusz érvényesülhet, hiszen nem lehet mindenütt vasutat építeni. Kétségtelen, hogy mi ettől az állapottól még nagyon messze vagyunk, de remélem, hogy a kereskedelemügyi minister ur, mint kiváló magyar mérnök, ambíciójának fogja tekinteni, hogy az ő nevéhez fűződjék a magyar utépités kérdésének mielőbbi megoldása. A címet egyébként elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház: Csak nagyon rövidem kívánok félelmi Wolff Károly t. képviselőtársamnak arra a kérdésére, hogy miért nincsenek nálunk jó utak. Én erre nézve leszek bátor egypár adatot felhozni. A napokban egy budapesti újságban riportot olvastam a lillafüredi állami ut épitésénél alkalmazott munkások helyzetéről Ennek a riportnak különösen egy passzusa ragadta meg figyelmemet, amelyben az áll, hogy az egyik munkás panaszkodik a riporternek, hogy milyen szörnyű módon megcsalták őt a fizetésnél. Ez a munkás azt mondotta: amikor csendőröket láttam, rögtön tudtam, hogy a fizetésből levonás lesz. — Tehát csendőri asszisztenciával csökkentették a fizetést. (Wolff Károly: A vállalkozó!) A vállalkozó! (Wolff Károly: Ez is erkölcs kérdése!) A munkás tehát tisztában volt, hogy ahol a fizetésnél csendőr jelenik meg, ott megrövidítik. Annak alátámasztására, amit t. képviselőtársam az előbb elmondott, leszek bátor még pár adatat felhozni, A vállalat vezetője egy Győri István nevű fiatal magánmérnök, őt ellenőrzi Malmos Andor, ellenőrzi az álíamépitészeti hivatal egyik műszaki főtanácsosa. Az építésvezetők vezérkara áll egy elcsapott bányászból, egy fegyelmi utón állásából elbocsátott detektivből, egy a diósgyőri műmalomból lopás és betörés miatt elbocsátott napszámosból és még egynéhány ilyen emberből. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az állam kiküldöttei?) Nem. a vállalkozónak a vezérkara ez. Az állam kiküldötte minden héten egyszer megy ellenőrizni, azonkívül szó lesz egy másik ellenőrzőről is, ami szintén pénzbe kerül. Ezek az egyének — akik közül csak a vállalkozás vezetője mérnök, a többi pedig egyszerű ember — fognak hozzá ehhez az útépítéshez. Lehetne itt sokat beszélni arról, hogy ezek milyen károkat okoznak, de a sok közül csak egyet emlitek. Zuzorékot akartak töretni ntagy kövekből, holott félnap alatt meg lehetett volna állapítani, hogy ez nagy kövekből nagyon költséges. De azért négy napig^ 12 munkás mégis ezt csinálta, ami 540 pengőjébe került az államnak, s felesleges kiadás volt, mert — ismétlem — félnapi próbával meggyőződhettek volna róla, hpgy helyesebb a zuzorékot géppel csináltatni és oda szállitatni. így sokkal olcsóbba került volna a zuzorék, mintha nagy kőből ott csinálják. Egy másak eset. Egy támlafalat készítettek hiányosan, ez a támlafal összeomlott és most ugyanazokkal a munkásokkal és ugyanazzal a vállalkozóval, aki ezt előzőleg rosszul csinálta, ismét megcsináltatták ezt, de — az állam költségén. (Zaj.) Egy betonhiddal is így jártak ei. Felépítettek egy betonhidat, és az a decemberi fagyban megfagyott, tönkrement és az állam költségén csináltak egy uj betonhidat. Vége-hossza sem lenne ezeknek a dolgoknak, amelyeket én bizonyos oknál fogva nem akarok mind elmondani, de amelyeikre vonatkozólag leszek bátor majd a minister urnák elküldeni az adatokat. Mindezek az adatok azonban azt támasztják alá, hogy szakértelem nélkül, felesleges pazarlással csinálják a dolgokat, azonkívül hiányzik a felügyelet, mert különben nem fordulhatna elő, hogy amikor az egyik állami felügyelő: Toperczer ministeri tanácsos ur odamegy felülvizsgálatra, négy