Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

320 Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. azonban, hogy azóta az érdekeltségek a legkomolyabb formában felhívták a kormány figyelmét azokra a hátrányokra, amelyek egyfelől az emeléssel, másfelől a terminus kitolásával jártak, ami tulajdonképen azért történt, mert előkészületi időt akartunk adni az uj állapotra. Ennek azonban bizonyos hátrányai vannak. Én elég fontosnak tartom a kérdést ahhoz, hogy amikor az érdekeltség részéről a legkomolyabb formában történtek a megnyilatkozások, ezeket mégegyszer megfontolásra ajánljam a kormánynak. (Helyeslés balfelöl.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy ebből okvetlenül változás lesz, csak a kérdés elég fontos ahhoz, hogy rekonszideráció tárgyává tegyük. (Helyeslés.) Épen ugy látok bizonyos jogosultságot abban, amit talán ketten is felhoztak, — azt tudom, hogy Bródy igen t. képviselőtársam megemlítette — hogy az üzlethelyiségek stabilitásának kérdésével valahogyan foglalkozzunk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én nem vagyok azonban azon az állásponton, — bár, magam, sajnos, csak partei vagyok ;

— hogy a háziurat ugy nézzem, mint aki csak pipálva kinéz a ház ablakán. (Malasits Géza: Kilencven százaléka csak pipál!) Ez csak a szociáldemokrata gondolkodásban megrögzött kép, amelyet én ismételten hallok, (Malasits Géza: A kilencven százaléka pipál! Tessék képletesen venni!) amelyet azonban magamévá tenni nem tudok, mert elvégre, hogy kinek miyen formában van meg a becsűetesen megszerzett vagyona, azt nem tudom. (Malasits Géza: Az is becsületesen megszerzett vagyon, hosrv 800.000 papirkoronat adott egy házért és a lakóját kirúgja! — Zaj!) Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, csak azt akartam kijelenteni, hogy én a háztulajdont épen olyan magántulajdonnak tekintem, mint akármilyen mást és amit az egyik oldalon védeni kell, azt védeni kell a másik oldalon is. Ebből azonban nem következik az, hogyha itt bizonyos anomáliákat látunk, melyek a gazdasági életre is kihatással vannak, ilyen rendezésnek — hogy milyen formában, még igazán nem tudom — gondolatával ne foglalkozzunk. Sokat hangoztatott téma volt a kézműveskamara felálUtasának kérdése. Már tegnapi felszólalásomban megemlítettem, hogy ezzel a dologgal igenis, á törvényhozás elé akarok jönni. Nem tartom szükségesnek, hogy már most a részletekbe menjek bele, hiszen épen arra való lesz a tárgyalás itt, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ami a mérnökök fentartott munkakörére vonatkozó rendelettervezetet illeti, nagyon tévedni méltóztatnak, amikor azt méltóztatnak mondani, hogy ahogyan az a rendelettervezet kiment, abból igy, az én intencióm szerint, okvetlenül rendeletnek kell lennie. Egyszerűen az. a felfogásom, hogy ilyen nagyfontosságú dolgokat a nyilvánosság előtt le kell tárgyalni és azért ezt az ankétet összehívtam. Magam is megmondhatom, hogy ennek a rendelettervezetnek egyes intézkedéseit olyanoknak tekintem, amelyek túllőnek a célon, (Kun Béla: Helyes a beismerés!) lehet tehát változtatásról szó, — sőt lesz is szó — de a helyzet másképen nem tisztulhat ezen a téren sem. mint egy megbeszéléssel. Közben egy beadványt kaptam a két szembenálló fél főképviselőitől, a mérnöki kamarától és a kereskedelmi kamarától, amelyben arra kérnek, hogy ezt a terminust halaszszam el, mert ők még egymás között további tárgyalásokat akarnak folytatni. Mivel ez a mérnöki kamara résziéről ép ugy, mint a kereskedelmi kamara részéről történt, természetesen szívesen hozzájárulok, hogy ez az ankét elhalasztassék. Ugy tudom, július elejét kívánták. Ez

1 nekem igazán közömbös. Ha ilyen megegyezéssel kérték, nekem semmi okom sincs arra, hogy ezt megtagadjam és remélem, hogy sok félreértés fog itten eloszlattatni, mert igen sok kifogás egyszerűen félreértésből is származik. Az autó ügyekről azt hiszem, már eleget beszéltünk, úgyhogy ezt a témát tovább folytatni nem akarnám. Ivády, igen t, képviselőtársamnak csak annyit akarok most elmondani, hogy én azokat a gondolatokat, amelyeket annak idején elmondottam a Házban, most is állom. Csakhogy igen sokszor megtörténik, hogv amikor az ember a probléma konkrét megoldásánál a számszerűséggel foglalkozik, akkor egészen megváltozik a kép. Ez volt az oka annak, hogy amikor az első lépést meg akartuk tenni, s a gazdaságilag legelőnyösebb lépést tettük meg ott, ahol a rentabilitás abszolúte biztos volt, sajnos, épen ezt a mátravidéki medencét nem lehetett figyelembevenni épen a távolságok miatt, amely megzavarták volna az egész dolgot. r (Épen itt van az. egész elektromositási problémában a legnagyobb nehézség. Igaz, hogy az országban elég szerencsésen vannak elosztva a bányáik, úgyhogy többfelé' lehetne elektromos centralékat teremteni, viszont az egész fogyasztási körzet ma még olyan gyenge, hogy a nagy befektetések rentabilitása alig* van biztosítva. Lehet ezen segiteni, s a jövő meg is fogja hozni fokozatosan a megoldásokat A dolgot rendszeresíteni egy okos elektromossági törvénnyel feltétlenül lehet és kell is. , Amint azonban tegnap egészen futólagosan érintettem, az a törvény már hat esztendeje olyan formában van meg, hogy igen kis változtatással még ma is egészen jól alkalmazható. Ebből a szempontból semmi nehézség nem volna. De valamennyi elektromossági törvénynek van egy hatalmas anyagi bázisa valamenynyi külföldi országban; ez a megvalósitá» egyúttal az állam benyulását. de az állam financiális ángazsmáját is maga után vonja, és néldául Angliában, amelyre méltóztatott hivatkozni, nem kevesebb, mint 35 millió angol font áll a kormány rendelkezésére. Ilyen szédületes összegről nálunk ^természetesen szó sem. lehet, nincs is rá szükség, mert hiszen az egész népsűrűség és az ország terjedelme sokkal kisebb; de bizonyos anyagi támogatásra szükség van. Nem is olyan nagy összegről, évenként körülbelül 2-5 millióról van szó. Itt volt eddig a főakadálya, nem a mostani pénzügyministernél. de már a réeebbi időkben, hogy amikor ezzel a d'ologffal előhozakodtak és elkezdődtek a tárgyalások, mindig ezen bukott meg a dolog: ki akarták kapcsolni a financiális részt, amivel a másik rész meglehetős formalitássá és az egész törvény meglehetős tessék-lássék törvénnyé válik. Ma megváltozott a helyzet. A pénzügy minister ur különösen angliai és svájci utjai után tökéletesen át van hatva attól, hogy Magyarországon az előfeltételek igenis sok tekintetben nagyon meg vannak adva, és most már ő sürgeti, hogy teremtsünk valamely rendet, mert a hálózatok összekuszálódása később kolosszális bajokat okoz. és már ma is bizonyos balokat fog okozni és ő erre a financiális részre kívánta a tervezetet, amelyet sürgősen meg is fog kapni. Azt hiszem, hogy ezt ä kérdést meg tudjuk