Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
r Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 321 oldani, és amikor ezzel tisztában vagyunk, akkor már igazán csak a formalitások vannak hátra, a simítások, az érdekeltséggel való megbeszélés. Ez, sem lesz, nagyon könnyű, de a kérdést meg lehet oldani, úgyhogy — mint mindenben —< az anyagi bázis az, amelyre épiteni kell. Remélem, hogy most már ez az anyagi bázis meglesz, és akkor el lesznek kerülhetők az olyan esetek, mint amilyenre Ivády Béla igen t. barátom rámutatott, hogy egy vállalat nőtt, de olyan garanciákat kivan t tőlünk, amelyeket törvényes felhatalmazás alapján nem tudtunk megadni, tudniillik bizonyos körzet biztosítását. (Ivády Béla: Csak felvetettem!) Ezt nem tudtam megcsinálni, — erre való a törvény, — úgyhogy abban a nem remélt esetben, ha az ügy anyagi oldalát nem tudnánk megoldani, ezeket a kérdéseket mégis meg 'kell csinálni és akkor esetleg utóbb az anyagi részszel megtoldani, amit nem akarok TI agyon hangoztatni, mert nem akarok a pénzügy minister urnák kedvet csinálni ahhoz,, hogy valami megoldható úgyis, ha ő nem járul hozzá. Megjegyzem, az az anyagi hozzájárulás nem is jelentene közvetlenül megterhelt etést az államkasszára, hanem a forgalmiadónak bizonyos változtatásával stb. lehetne már akkora összeget előteremteni, hogy a vezetékeknek épitését elősegithetnők a gyéren lakott vidékeken. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez az egésznek a súlypontja. Ha ezt megtudjuk csinálni, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a fogyasztás emelkedni fog, mert a lakosságnak nemcsak világítási célokra, hanem energia szempontjából is szüksége van áramra, különösen ha azt nem túlságosan nagy áron lehet megkapni. Ennél a kérdésnél mármost, amelyet Farkas Géza igen t. képviselőtársam felhozott, nagyon fájt nekem az a beállitás. mintha mi itt luxus-autóutakat terveznénk. Erről egyáltalában nincs szó. (Meskó Zoltán: Nem is lehet!) A helyzet az, hogy az első pénzbeli bázis, amely ebben az egész útügyi kérdésben évekre megítélhető formában megvan, az az autóadó javaslat, amelyet bátor voltam itt előterjeszteni. (U<gy van! a jobboldalon.) Ez az első pont, amelynek révén kalkulálni lehet és ugy érzem, hogy ezzel igazán szolgálatot tettem az egész ügynek, (Ugy van! jobbfelől.) amikor magamra vettem az ódiumot, hogy az autóadóval lépjek a törvényhozás elé. (Farkas Elemér: Nagyon helyes!) Ez a törvény azonban világosan ugy rendelkezik, hogy ezeket az összegeket az autóforgalom elősegítésére kell felhasználni, ami csak igazságos is, mert ha én csak az autókat és az autósokat adóztatnám meg, kell, hogy a_ viszontszolgáltatás is az ő céljaikra szolgáljon. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy nem vonunk el senkitől semmit, aki nem autótulajdonos. Evvel mi nem rontottuk az utépitő programmunkat, ellenkezőleg, elválasztottunk egy bizonyos területet, és annak költségeit az autótulajdonosokra hárítottuk át (Meskó Zoltán: Kizárólag'.l) Ami az autóutakkal való megterhelést illeti, (Meskó Zoltán: De azért egyes községekbe^nem lehet 'bemenni!) ezeket az utakat mi ebből az összegből akarjuk megcsinálni. Megint tökéletesen hibás kép az, mint hogyha én autó-stradákra gondolnék, ahol csak autósok mehetnek. Ellenkezőleg, az egész kérdésnek az a lényege, hogy a nagyon forgalmas utak ezt a közönséges makadámrendszert már nem birják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Farkas Elemér: Ezt meg kell szüntetni!) Ez fájdalmas tapasztalat, de ezzel a tapasztalattal számolnunk kell. Mit csinálnak másoki Azt, hogy az utakat olyan helyeken, ahol a forgalom olyan sürü, hogy ezt már f a makadám nem bírja, állandó burkolattal látják el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akarjuk megcsinálni, úgyhogy ezek az úgynevezett autó-utvonalak, ha sikerül a dolog, igen jó utak lesznek, olyanok, mint az a próbaút, amelyet méltóztatott felemlíteni és kifogásolni, és amelyet akkor is meg kellett volna csinálni, ha mi fizettük meg egészen. Hogy hogyan fogjuk azután kiépíteni az utakat, az attól függ, hogy milyen tapasztalatokat szerzünk a kísérleti úttal. Ennek következtében a cél az, hogy a fő utereket állandó burkolattal lássuk el és olyan állapotba hozzuk, hogy az autó is akadálytalanul elhaladjon rajta. (Helyeslés jobbfelől.) 100 kilométerről itt nincs szó, és a szekér épugy^fogja igénybe venni ezentúl is, mint vette azelőtt azzal a különbséggel, hogy a szekér is jobb utón fog járni. Ahol pedig szekérforgalom van, ott a n'agy autósebességek megszűnnek, ellenben igenis körülbelül azt csináljuk, amit Olaszországban mindenütt láttam. Ott nekem nem az autóstradák imponálnak, hanem az elsőrangú országutak, amelyek igen sok helyen állandó burkolattal vannak ellátva és amelyek igazán kitűnő állapotban vannak. Ez a programra egyik ré&ze. A másik része a községek bekapcsolódása ezekbe az utakba. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt kérjük, ez kell!) Ez a programmnak egyik alapvető pontja. (Farkasfalvi Farkas Géza; A mindennapi kenyér az első!) Ami az autóut-ügyet illeti, erre már megvan a fedezet; sajnos a másikra ma még nincs meg a kellő mértékben, illetőleg megvan abban az igazságtalan formában, amelyet közmunkaváltság néven ismernek és diffikultálnak. Eggyel azonban legyünk tisztában. Ha mi a közmunkaváltságot eltöröljük, ez nem jelenti azt, hogy mi most semmiből utakat tudunk épiteni. Nekünk akkor azt a jövedelmet. amelyet a közmunkaváltság biztositott, más formában be kell hoznunk, természetesen igazságosabb 1 formában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Perlaki György: Ez a fő!) Nekem az a főtörekvésem, — nem tudom, mennyire fog ez sikerülni — hogy minél nagyobb legyen azoknak köre. akik valamely formában útadót fizetnek. (Helyeslés.) Én nem vpgyok azon az állásponton, hogy csak az járuljon valahogy hozzá, aki az utakat közvetlenül igénybe veszi, mert az úthálózatból mindenkinek van előnye és szerintem tulajdonképen egy általános jellegű megadóztatásnak kellene lennie. (Farkasfalvi Farkas Géza: És utat kell adni mindenkinek!) Utat kell adni abban a tempóban, amint ez lehetséges, mert ezeknek a bekapcsolódásoknak az előirányzott összege megint körülbelül 45 millió. Mindig olyan nagy összegről van szó, hogy ezt egyszerre felfújni nem lehet, akármit is csinálunk, ha csak valahogyan össze nem teszszük ezt a pénzt. De hogy ez elsőrangú szükséglet, azt én kétségkívül elismerem. (Helyeslés.) Hiszen egész gondolatmenetünket ugy irányítjuk, hogy épen ezekhez a gyenge pontokhoz juttassuk el munkálkodó kezünket, mert én nagyon jól tudom, hogy milyen siralmas állapotban van még mindig úthálózatunk. Egyet azoniban meg kell mondanom. Én a mi
